A XIV. században még csak azért hajtották át a bikákat Pamplona utcáin az arénáig futólépésben, hogy minél rövidebb ideig zavarják a lakosokat. Aztán egyre több fiatal fedezte fel, hogy ez adrenalin forrása is lehet, és beugráltak az útvonal jelzésére szolgáló méretes fenyőfatáblák közé, hogy együtt szaladjanak a mázsás jószágokkal. A tradíció azóta is, többszáz éve tart - csak idő kérdése volt (és az író Hemingway népszerűsítésének eredménye A nap is felkel című regényével), hogy a turisták megtalálják maguknak, ezzel is növelve bikafuttatás veszélyességét.
Ma már egy felmérés szerint a 14-24 év közötti fiatalok több mint nyolcvan százaléka messze elítéli a barbár szokást, aminek a vége a bika lassú megölése az arénában - Katalóniában már be is tiltották a szokást -, mások viszont a nemzeti tradíció részének tekintik azt. A leghíresebb mind közül Pamplona, ahol idén már heten sérültek meg, közülük hat külföldi.
Az 500-600 kilós bikák közül idén ráadásul több is leszakadt a többiektől, vagy éppen irányt változtatott, ez pedig okozott meglepetéseket. Idén is volt, akit a levegőbe dobott egy felhergelt állat, és volt, amelyiket a szarvánál fogva kellett elrángatni, hogy lehetőleg ne trancsírozzon fel egy férfit és egy nőt, akik a földre estek.