A nyolcvanas évek elején születtem, és bevallom, a Patyolatról csak annyit tudtam, hogy az otthon nem, vagy csak körülményesen tisztítható ruhákat szokás oda vinni (öltöny, télikabát és hasonlók). Az én szüleim és nagyszüleim is otthon mosták ruhájukat, így nem is tudtam, hogy egykoron mekkora szereppel bírt a háztartásokban az állami mosoda.
Naggyal
– jegyezte meg dr. Deme Tibor, a szombathelyi Savaria Patyolat Kft vezetője. A Patyolat a szocializmusban jelkép volt, a háztartásbeli munkát próbálták könnyíteni vele, hogy minden nő és férfi egyaránt dolgozhasson a termelésben.
A Patyolat annak köszönhette sikerét, hogy országosan jelen volt mosodáival, városonként jellemzően több felvevőhellyel (az 1980-as évek végén országosan több mint ezer üzletben adhatta le a lakosság a szennyest). Az árak rögzítve voltak, egy mosás árának csak a felét fizette a polgár, a másik felét az állam állta, így volt megfizethető szolgáltatás. Később a mosási díjak emelkedtek, az állami szerepvállalás csökkent, végül megszűnt, és a háztartásokban is egyre terjedtek a mosógépek, a kék hattyú pedig szárnyaszegetten sodródott kétes jövője felé.
Aztán a Patyolat klasszikus értelemben véve megszűnt, a kilencvenes években felszámolták a fővárosi vállalatot, de pár helyen még színre léptek vállalkozók, akik tovább folytatták a tevékenységet, mint ahogy Szombathelyen is, a Zanati úton, tudják, ott a világoskék kerítés mögött.
Ma már inkább csak nagymegrendelők vannak
A vállalatra pedig van igény. Eredetileg lakossági szolgáltató volt, még ma is hordják ide a mosnivalót az emberek, de ez csak az összmennyiség öt százaléka. A többit a szállodák, a kórházak és ipari intézmények adják – fejtette ki az igazgató, akitől azt is megtudtuk, hogy még mindig működik pár „szennyes-felvevő pont”, csak az emberek ott spórolnak ahol tudnak, így mondjuk egy kabátot már nem biztos, hogy minden évben elvisznek a tisztítóba.
Szombathelyen az 1970-es évek óta van Patyolat, küllemét tekintve a cég nem sokat változott, persze a gépek egy része már cserélődött, mint ahogy az ügyfélkör is. Ebben az iparágban a minőség a fontos, s bár a közeg már kicsit megkopott, az elvégzett munkára nincs panasz, a technológia is igencsak korszerűnek számít, így még Budapestről is van rendszeres megrendelője a cégnek.
Az igazgató azt is elárulta, hogy 4-5 ezer kiló ruhát dolgoznak fel naponta, aminek kétharmada sík textil - lepedők, ágyneműk törölközők, abroszok és szalvéták -, ezeket mossák, szárítják és vasalják (a maradék egyharmad javarészt munkaruhákból áll).
A munkaruhákat különféle módon tisztítják, gőzölik, fertőtlenítik, csomagolják, van olyan ügyfelük, ahonnan több ezer ruhadarab fut be, ezeket vonalkód alapján párosítják össze, s teszik végül vissza a dolgozók szekrényébe. Ez persze időigényes, komoly feladat, szervezettséget, odafigyelést igényel.
De beszéljenek helyettünk a képek, kattintsanak, és járják körbe a Patyolatot a kulisszák mögött: óriás mosógépek, szárítógépek és mángorlók jönnek a képekre kattintva!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
