Vasárnap délelőtt háromnegyed tizenegykor, mire a tudósító a helyszínre ér, a megyeháza udvarán levő karneválszínház nézőtere már gyakorlatilag teljesen megtelt. Szerencsére még talál egy üres széket a sor végén, de akik később jönnek, azoknak már nehezebb dolguk van, akik meg még később, azok kinn rekednek. Több tucatnyian vannak.
Az érdekelődés nemcsak annak szól, hogy a Weöres Sándor Színház karneváli ajándékelőadása ingyenes, de annak is, hogy a helyi és az országos médiában is elterjedt a hír, az előadást a polgármester levetette a nyitónap programjai közül, így lett vasárnap délelőttre „száműzve”.
Minderről a darab előtt Jordán Tamás csak zárójelben mond néhány mondatot, mely szerint az előadás talán nem volt eléggé emelkedett, eléggé magasztos. Hogy ki szerint nem volt, arról nem beszél az igazgató, egyben a darab főszereplője és rendezője, helyette viszont sok háttérinfót közöl és nyom egy rögtönzött stand-up show-t, aminek fő oka, hogy a darabban szereplő Katona Attila szakértő ideérjen.
Katona ugyanis éppen a felvonulást kommentálja a városháza előtt az „esőnapi” felvonuláson.
Elvileg Jordán Tamásnak és Jámbor Nándornak is a bigán kellene ülniük, de ők inkább a színház mellett döntöttek.
Ezt láthatóan értékeli a közönség, ahogy magát az előadást is, amelyben – a várakozásokkal ellentétben - gyakorlatilag nincs politika, közvetlenül semmi, közvetve is inkább csak belemagyarázni, pontosabban belekínozni lehet (40 órája ügyelő orvos, barbár hordák, stadionok emlegetése stb.) De aki ezt teszi, tévúton jár, mint ahogy vakvágánynak és félreértésnek tűnik a darab körül kialakult mizéria.
A szombathelyi színház ajándékdarabja ugyanis semmi más, mint egy szellemes forgatókönyv (Barták Balázs) laza, de mégis professzionális színpadra állítása, amelynek a végeredménye egy szabadtéri színpadra való könnyű komédia, amely sem a befogadót, sem a színészt nem terheli le túlságosan, mégis kreatív, szellemes, humoros, egyben tiszteletteljes, lokálpatrióta és informatív.
Mivel a tervek szerint a darabot majd előadják a színház klubjában is, így nem lövöm le a poént, de annyit talán kikotyoghatok, hogy a darab alaphelyzete az, hogy Claudius császár álmában a majdani Savariában jár, ahol a romok között bolyongva Sosztarits Ottó régésszel találkozik. Az ismert szakember a sürgősségire kíséri a láthatóan zavart férfit, ahol egy rezidens (Jámbor Nándor) és két főorvos (Endrődy Krisztián és Orosz Róbert) megkezdi a vizsgálatokat. Történetesen a karnevál napja van és a két főorvos történetesen két olyan római császárnak van öltözve, akik jártak Savariában …
A humor forrása nemcsak az alaphelyzet és a kiváló színházi játék, hanem az, hogy a darab rövidsége (kb. 60 perc) ellenére is több, egymással dinamikus kapcsolatban álló rétegből áll: a klasszikus színházi vígjátékon kívül a színészek eljátsszák, hogy színészek (a szöveget olvassák), néha Jordán önironikusan mindenkit instruáló színházigazgatóvá válik, és közben tág teret kap az improvizáció is.
Mindezt kiegészíti Katona Attila, aki hol igazi szakértőként, hol humorforrásként szól hozzá az eseményekhez.
Az egyórás darabot egy 15 perces „utójáték” egészíti ki. Ebben az álom és a történet másnap folytatódik a Borok utcájában, és főként a karnevál és a modern kori élet ókori szemmel történő bemutatása történik, humorral, megértéssel, a történelem iránti tisztelettel.
Szóval tényleg nem értjük a darab körüli mizériát, amit csakis félreértés okozhatott. Igaz, arra jó, hogy bemutassa a szomorú magyarországi közállapotokat. Erre való a színház – mondhatnánk rezignált iróniával.
