Ez eléggé lakossági
– jegyzi meg mellettem a zenészember,tökjó kis hangulatos
– hangzik a kontra az ösztönös benyomásaira hagyatkozó járókelőtől.A novemberszerű napok után beköszöntött az enyhe idő, a napsugár okkersárgán nyaldossa a Fő tér hazainak tetejét, elszórt embercsokrok tekintenek egy túlméretezett színpad irányába. Három ember áll a deszkákon: ők a Someday Baby, a Megasztárból egy ország által megismert Gaál Csaba „Boogie” zenekara. De senkit ne vezessen félre az utóbbi információ: ez nem a kereskedelmi pop estéje, annál inkább az ötvenes évek Amerikájának legdélebben fekvő csücskéé.
Ott, ahol ha nem jött össze a gyapotszedés, váltottak szeszcsempészetre
– tartotta a maga kis történelemóráját a mezítlábra vetkőzött Boogie az egyes számok között. Javarészt sztenderd delta-blues balladákat locsoltak fel kis egyéni szájízzel: egy Tracy Chapman nóta után például minden erőlködés nélkül felzendült a George Michael-féle Freedom refrénje.A hallottakat mindvégig különlegessé tette, hogy a basszust tubán hozta Mazura János – az otromba rezeshangszer röfögése csak rátett egy péklapáttal arra a bohóckodós megközelítésre, amit az énekestől már a tévén keresztül megismerhettünk.
Még vannak Szombathelyen, akik komolyan gondolják...
Ahogy térült-fordult előre az idő kereke, és a büfés bor miatt is egyre kevésbé lüktetett a dobhártyánk attól, hogy a középfrekvenciákat a holdig lőtték fel, a rendezvénytér lassan benépesült, egy gitáros kiskölyök pedig még szereplési lehetőséghez is jutott a színpadon. Körülbelül ekkor gurult be a Széchenyi utcai parkolóba az az 59-es évjáratú, lángnyelvekkel dekorált Skoda, amiből kiszállt két igazi teddy boy: félig kigombolt ing, párducmintás cipő, Elvis-tetkó, kötelező pofaszakáll. Jó az időzítés, a Mystery Gang hangszerei már a helyükön.
Egri Péter és Singer, vagyis a rockabilly autentikus hazai fenegyerekei jó szokásukhoz híven nem tökörésztek, egy
kedves barátaink és nagyon kedves barátnőink
üdvözléggyel szemvillanás alatt felfestették az ördögöt a térre, új dobosukkal, Szőcs Gergővel kiegészülve. Őt korábban a NEO-ban hallhattuk ütni, és a koncert előtt elárulta nekünk, hogy a srácok szerették volna ugyan, hogy séróilag ő is felvegye a műfaj külsőségeit, de megmaradt inkább a simlis sapkás fiúnak.A dzsungelőrület maximális fordulatszámon sepert végig a kordon előtti sorokon, míg a hátrébb állók ezt alig észlelve tisztes városlakók módjára nézték végig, ahogy a pink rágógumik és a csillivilli zenegépek, a felállított gallérok és az erőszakba torkolló bandaháborúk kora ismét hallatja a hangját - és még vissza is tapsolják.
Legközelebb, vagyis augusztus elsején ugyanitt kis tempóvisszavétel gyanánt Ladánybene 27 és Russkaja, tessenek jönni akkor is, a Savaria Nyár rendezvénysorozat még folytatódik.
