Bár lehet, hogy Kovi mester ezzel a kijelentéssel vitatkozna, azért én mégis csak megreszkírozom, hogy, aki egy pornót látott, az látta az összeset. Na, pontosan így voltam ezzel, a Sötét ötven árnyalata alatt, amikor egy óra elteltével még mindig sehol sem tartott a történet, de főszereplőink már túl voltak három szexelésen. Na, de haladjunk inkább szépen sorjában!
Két évvel ezelőtt mutatták be a Szürke ötven árnyalata című könyv filmadaptációját. A film semmi extrát nem mutatott, mégis akkora hisztéria volt körülötte, mint hóesés télvíz idején. Meg is döntött számtalan rekordot, aminek a fő oka az volt, hogy azok, akik olvasták a könyvet, kíváncsiak voltak, hogy a fantáziájukban kialakult kép összepasszol e azzal, amit a könyv szerzője E.L. James megálmodott. A moziba beülők másik fele pedig pont azért váltott jegyet, hogy megnézze, mi végre őrül meg ennyire és verődik csordába a szingli horda. Valóban ekkora durranás e a Szürke ötven árnyalata?
A kezdeti lelkesedés aztán úgy tűnik, alábbhagyott. Csütörtökön a film első hivatalos premiernapján bőven volt hely a teremben. A közönség fő részét pedig a 40-es női korosztály tette ki. Ennek a lélektanába különösen nem is akarok belemenni. Elég hozzá annyi, hogy az irodalom és filmkritikusok már jó ideje csak mamipornóként skatulyázzák be az ágrólszakadt irodalom megszállott lány és a dúsgazdag szadista pasi románcát.
Már az első filmmel kapcsolatban is voltak fenntartásaim. Persze tudom én, hogy nem ér a filmet egymagában kivesézni, hiszen a mozgókép a könyvek kivetülése, szóval az csakis a hozott anyagból tudott táplálkozni. Amíg azonban a Szürkében voltak olyan részek, amiket én magam is tudtam díjazni. Beleértve ebbe a romantikus átkötéseket és a komoly koreográfiával megkomponált szexjeleneteket is, addig ez mostanra, a második filmnél semmivé lett.
Most ügyesen lehetne akár azt is mondani, hogy a Sötét, együtt szelídült Grey személyiségével, és ezért lett sokkal harmatosabb elődjénél. Lehetne, de erről szó sincs. Egyszerűen csak ebben a filmben nem történik semmi, pontosan úgy, mint egy pornó átvezető jelenetiben. A különbség csupán annyi, hogy amíg a felnőttfilmes ipar tudja, hogy csupán a fűrészelések átkötésére szolgáló dialógusrész egy plusz sallang, és maximum 1,5-2 percet szánnak rá, addig itt egy egész filmet építenek erre.
Voltak üde és a kreativitás lehetőségét felcsillantó megmozdulások. Például a gésa golyók esete a szende lánnyal. Aztán ez is leginkább amolyan amerikai pités bénáskodásba csapott át. Jött a lift jelenet, amiben pedig egészen karikatúraszerűre sikeredett a zsúfolt helyen megejtett, szoknya alatti punci ujjazás.
Régen untam magam ennyire moziban. Ritmustalan, feszesség és dramaturg nélküli vonalvezetés. Amiben nagyon keménynek tűnő odamondogatások úgy sülnek el, hogy a közönség felnevet. De ha már mamipornó, akkor az egymásnak feszülő meztelen testek okozta katarzis működjön. De hát az sem. A leghosszabb aktus is max. 1,5 perc. Jó, tudom. A háromnegyed órán át keményen hegesztő, kemény faszú pornósztárok sem életszerűek, na de kérem! Akkor mit kapunk mi itt a pénzünkért? Leginkább semmit.
Vagyis valamit mégis csak. A barátnőm szerint ugyanis ez a sztori, vagy a sztorinak pont ez a középső harmada, azért érintette meg a nőket, mert a főszereplő, Grey, a szerelme kedvéért hagyja maga mögött a spanking lécet meg a mellbimbó csipeszt és feláldozza vágyait, csak, hogy a neki fontos nővel lehessen. Én meg azt mondom, hogy legyen ez a Sötét ötven árnyalatának legnagyobb értéke, már csak azért is, hogy tudjam magam nyugtatni, nem basztam el az életemből feleslegesen két órát. A szó legszorosabb értelmében sem.
Akinek ajánlom: Álarcosbálokért rajongó jelmezkedvelőknek.
Akinek nem ajánlom: A 18-as karikától ordenáré kúrásokat remélő kiskamaszoknak.
