Ha már a programajánló oldalak egyik zászlóvivője, az EST.hu is kiemelt helyen szólt róla, úgy gondoltuk, egészdélutános programmal kell számolnunk, ha meg akarjuk tekinteni A szabadság hangja című kiállítást. Elvégre egy ilyen tárlat döntő jelentőséggel bírhat 2011-ben, akkor, amikor a hidegháborús szócső egykori hallgatóinak száma vészesen fogyatkozik, és következésképpen a felcseperedő nemzedékek egyre kevesebbet fognak hallani elsőkézből, vagyis rokontól, ismerőstől arról, hogy milyen nagyszerű dolgok mentek végbe az elnyomó kommunizmusban, fű alatt, a vasfüggönyön áthatoló rádióhullámok által.
A Szabad Európa Rádióról ugyanis mindenkinek tudnia kell. Hogy miért, arra a választ Ferdinand Peroutka, a SZER csehszlovák osztályának néhai igazgatója adta meg a sugárzás 1951-es kezdésekor: "Egy folyóirat önmagában nem számít sokat egy olyan országban, ahol szabadság van. De egy szabad folyóirat, egy rádióállomás egy diktatúrában maga a forradalom. Mert az ilyen rendszer azon alapszik, és az tartja fenn, hogy csak a kormány beszélhet, de senki nem válaszolhat."
Pont azok nem értik, akik részesei voltak
A magyarországi hivatalok, minisztériumok, és a turisták gyűjtőhelyének számító ötödik kerület szívében azonban kissé csalódottan imbolyogtunk meg a Centrális Galéria küszöbén: körülbelül 40 négyzetméteren plakátsínnel kihelyezett - egyébként elegánsan dizájnolt, szépen és kimérten összerakott - printekkel néztünk farkasszemet. Se többel, se kevesebbel - se korabeli műszerekkel, se folyamatosan forgó dokumentumfilmmel.
A nagyméretű plakátok összesűrítik ugyan a legfontosabb tudnivalókat, érthetően, tisztán, és sorra veszik külön az egyes országokat is, ahova eljutott a szabad világ hanghordozása - csak éppen angolul. Ottjártunkkor ugyan kaptunk magyar fordítást, de egy vendégkönyv-bejegyzés mintha arra utalna, hogy ez csak kései tűzoltás, mert EU-tagság és 21. század ide vagy oda, még nem tud mindenki inglisül, különösen nem az idősebb generáció, ami betérne múltat idézni. Ez ebben a formában semmiképpen sem szerencsés, értjük mi, hogy a helyszűke lehetett a ludas, de ha valamit csinálunk - pláne ha a magyar történelem óriási jelentőséggel bíró szelvényéről állítunk össze kiállítási anyagot -, akkor azt százszázalékosan kéne. És esetleg egy fokkal nagyobb súllyal latba vetve a magyar vonatkozásokat.
Pedig, szó se róla, a tárgyilagos és informatív jelző nagyon is ül a leírtak kapcsán. Megtudhatjuk például, hogy míg Bulgáriában és Romániában komoly offenzívákat indított a hatalom a SZER állomásai ellen (utóbbinál a hírhedt román titkosszolgálat, a Securitate radioaktív anyagokkal is mérgezte a román rezsim ellenzékét), addig Magyarország ebből a szempontból is vidám barakként üzemelt, nem követtek el merényleteket a rádió helyi osztálya ellen, a rádió pedig olykor dícsérte is a rezsimet, hogy legalább nem fekszik be olyan egyértelmáen Moszkvának, hanem hellyel-közzel a maga útját járja.
Ennél is érdekesebb az 1956-os forradalommal kapcsolatos történések, aminek köszönhetően viszont a Szabad Európára rájárt a rúd - és ezt most szóról-szóra közöljük, mert érdemes.
Az 1956-os forradalom
A SZER magyar osztályát azzal vádolták, hogy ők robbantották ki az ’56-os felkelést. Kétségtelen, hogy a magyar osztály számos olyan műsort sugárzott, amelyek a rádió alapszabálya szerint egyértelműen kifogásolhatóak sőt, elfogadhatatlanok voltak.
Kétségbeesett felhívásokat intéztek a magyar katonákhoz, hogy ne harcoljanak a felkelők ellen: „Aki fegyvert emel a felkelőkre, az gyilkos” mondta be a rádió 1956. október 24-én. Az október 27-i adásban „Bell ezredes”, valódi nevén Borsányi Julián arról beszélt, hogy a hadsereg raktáraiban elegendő fegyver és lőszer van, és instrukciókat adott a hallgatónak, hogyan szerezhetik meg ezeket. Felszólította a magyarokat, hogy a kommunikációs vonalakat, pl. a telefonvonalakat rombolják le, hogy a szovjetek ne tudják megszervezni az utánpótlást. Október 28-án és 30-án ugyanez a szerkesztő gerilla harcmodorra oktatta a hallgatókat, és a jugoszláv partizánok módszereit ajánlotta figyelmükbe.
A SZER magyar adása úgy idézett a nyugati sajtóból, hogy azt a benyomást keltette, az ENSZ beavatkozik, és a Nyugat háborúra készül. Azonban az is kétségtelen, hogy a magyar hallgatók számára ezek a külföldi adások jelentették az egyetlen reményt, és sokszor megalapozatlan jelentőséget tulajdonítottak minden szónak.
A magyar forradalom alatti működésével kapcsolatos vizsgálat lezártával, a SZER európai igazgatója, Richard Cordon, valamint politikai tanácsadója, William E. Griffith, a magyar osztály vezetője, Gellért Andor, és még 13 munkatársa kénytelen volt lemondani. A forradalom és tragikus kimenetele jogosan vetett fel kérdéseket a SZER egyes nemzeti osztályain. Hogyan viszonyuljanak otthoni honfitársaikhoz? Hogyan ne okozzanak, minden jóhiszeműségük mellett, az otthoniaknak kárt? Reális lehetőség-e a politikai értelemben vett felszabadulás? A magyar forradalom után a rádiónál határozottan megváltozott a hangulat.
A kiállítás az említett hátulütői ellenére is érdemes azért egy körre, ha Budapesten járunk, de legyen kéznél egy angolul tudó ismerős. Augusztus 24-ig megtekinthető a Közép-Európai Egyetem Nádor utcai épületében.