Szinte belterjes társaságba csöppentünk a Művészetek Háza pincegalériájában, ritka, amikor ilyen magas egy társaságban az egy négyzetméterre eső újságírók száma. Még a kollegalitás szelleme is átsuhant egy pillanatra a fejünk felett, kár, hogy a mindennapokban nem látogat meg minket gyakrabban.
Nem működik
A falakon Benkő Sándor, a Vas Népe fotóriporterének képei, pillanatfelvételek a rendszerváltás utánról. Gyárbezárások, kétségbeesett munkások pillantásai Sárvárról, Celldömölkről, Szentgotthárdról. Következményeként mindannak, ami a legvidámabb barakkban, majd utána a gazdaság szétesése miatt történt.
Halmágyi Miklós, jelen pillanatban mint a Vas Népe főszerkesztője nyitotta meg a tárlatot, mondván, a képek annak idején a napi sajtó számára készültek, egy-egy adott pillanatot rögzítettek. Aztán, ha kiemelik őket a sajtó kereteiből, művészetté, kiállításra méltó alkotássá lényegülnek át. És, a mai magyar valóság olyan szeletét mutatják be, amellyel nem könnyű szembesülni. A kiállítás sokat mondó címe: Nem működik.
A tárlat az emeleti szalonban is folytatódik, itt már Rómában, Velencében, Párizsban, Erdélyben készült képekkel. Feltűnő, hogy az erdélyi képeken a miénknél sokkal rosszabb körülmények között élő emberek nálunk sokkal optimistábban, nagyobb életkedvvel néznek a fotósra.
Isteni szikra a sörözőben
De nem sok időnk volt a tárlatra, hiszen kezdődött a kerekasztalbeszélgetés, az egykori Tér-Kép című, már akkor regionálisnak tervezett hetilap szerkesztőségének tagjaival.
Fodor Sándor, Halmágyi Miklós, Horváth Szilárd, Kocka Tibor, Benkő Sándor igyeleztek válaszolni Kaszap Sára kérdéseire. Amelynek azért kicsit patetikusnak tűntek, főként azok számára, akik már 20 évvel ezelőtt is a sajtóban dolgoztak. Habár igaz, hogy az idő mindent megszépít, de azért abban is van valami, hogy a külső szemlélő számára hőstettnek, példátlan bátorságú cselekedetnek tűnhet, hogy a Kádár- és Grósz-rendszer határvonalán voltak, akik ellenzéki hangvételt vállaltak nyilvánosan.
A szereplők aztán teljesen másként látták, mint az gyorsan kiderült. A moderátor által említett
isteni szikra
például sörözés közben pattant ki a közös fejből, valamikor 1988 októberében. Gyorsan a racionalitás terepére is kellett lépniük, hiszen lapindításhoz pénz kell. Fodor Sanyi szerint ehhez egyikőjük sem értett, mai szemmel nézve már furcsának tűnik, hogy üzleti terv, marketingstartégia nélkül vágtak bele a dologba.Gazdasági svindli a háttérben
Mégpedig az akkori Rádius kisszövetkezet tulajdonosának, Molnár Lászlónak segítségével. Aki egy-két millió forintot tett bele a dologba, ezzel vállalta a lap finanszírozását. Halmágyi Miklós aztán a győri szálról beszélt, ahol szintén volt hasonló kezdeményezés, gyorsan össze is kötötték a kettőt, így már akkor regionális szemléletben gondolkodtak, ami még ma sem megy mindenkinek, bármennyire is erölteti ezt a politika.
Persze, az alapítók jó része komoly egzisztenciális veszélyeket vállalt. Halmágyi például a Vas Népe olvasószerkesztője volt, Fodor Sanyi a lap gazdasági, Kocka Tibor a sport rovatnál dolgozott, Benkő Sándor pedig már 1983 óta ott fotóriporterkedett. Horváth Szilárd pedig éppen akkor végezte a fővárosban az újságíró iskolát és gyakornokoskodott. Az viszont meglepő volt, hogy miközben az újságírók akkor 5-6 ezer forint körül kerestek, a Tér-Képnél 25 ezres fizetéssel kezdhettek.
Később kiderült aztán, hogy egy gazdasági svindli (by Fodor Sándor) részesei lettek, a Rádius kiszövetkezet részvénytársasággá alakult, Molnár Lászlónak meg azért kellett az újság, mert itt tette közzé a részvények árfolyamát. Akkor, amikor még nem volt magyar tőzsde, ezzel a módszerrel pedig manipulálni lehetett az árfolyamokat, magyarul átverték a vevőket. Akik szinte bőröndben hozták a pénzt a részvényekért, épületek épültek, vállalkozások alakultak ebből. Molnár rövid idő alatt – az akkori értékén – ötmilliárd forintot szedett ebből össze, miközben az egyetlen nyereséges vállalkozása a Tér-Kép volt.
Egyszerre álltak fel
A szerkesztőség mindebből jó darabig semmit nem érzékelt, a lap példányszáma gyorsan felment 40 ezerre. Ami óriási szám, belegondolva, hogy a mai politikai lapok közül a Magyar Nemzet például 70-75 ezer, a Magyar Hírlap 5 ezer példányban jelenik meg. Fodor Sanyi azért annyiban megvédte Molnárt, hogy nélküle nem lett volna újság.
Horváth Szilárd aztán elmesélte, egy időben azt tervezték, hogy az akkor népszerű Reform c. hetilap mutációjaként kellene működni. El is mentek Pestre a Reform Rt-hez. Ott azonban Molnár László először a titkárnőnek, majd később a vezérigazgatónak a Rádius Rt. termékeit ajánlotta, a csomagoláshoz használt szalagokat, csokrokat. A megbeszélés öt percig tartott, Szilárd szerint Molnár ezt is akarta, nem volt érdeke, hogy a Reformhoz csatlakozzanak.
Amikor a szerkesztőségben rádöbbentek mindenre, egyszerre álltak fel, másfél után megszűnt a Tér-Kép az első formájában. Később saját, és a nyomda finanszírozásában újra elindították, de az már nem volt az igazi, nem is tartott sokáig a dolog.
Elhallgatott dolgokról írtak
A beszélgetésben később még visszatértek Molnár Lászlóra, amikor az esetleges politikai, hatalmi befolyás került szóba. Ilyen ugyanis akkor már nem történt, talán csak annyi - mint Halmágyi megjegyezte -, hogy 1989 március 15-én civilruhás rendőrök posztoltak a szerkesztőség előtt. Befolyási kísérlet inkább a gazdaságból, pontosabban magától Molnártól érkezett, aki kifogásolta a Latex cégről írt anyagot, azzal, hogy most lépték át a határt. Meneszteni akarta Fodort, mint felelős szerkesztőt, a többiek azonban kiálltak mellette, mondván, akkor ők is távoztak. Fodor meg is jegyezte, akkor még élt a kollegiális szolidaritás, ami később – máshol – már nem működött…
De ha már felelős szerkesztőről írunk, kiderült, szinte véletlenül lett Fodoré a tisztség, tulajdonképpen teljesen mindegy volt, nem volt hierarchia a szerkesztőségben.
Horváth Szilárd szerint a lap azért volt sikeres, mert korábban elhallgatott dolgokról írt, foglalkozott a gazdasággal, amit korábban nem nagyon tettek meg, és megszólalt nemzeti ügyekben is. Fodor Sanyi hozzátette, kellett hozzá azért a rendszerváltás szenvedélye. A lap újságírói ott voltak a rendszerváltás jelentősebb eseményein, és nem csupán helyben, hanem külföldön, Prágában, Erdélyben, is. Vagy a Nagy Imre temetésen, a szovjet hadsereg kivonulásán, a páneurópai pikniken, ahol az NDK-sok megrohamozták az országhatárt.
Saját félelmük volt a kockázat
Elmesélt egy történetet, amikor két társával Lipcsébe készült, ahol komoly tüntetések voltak. A kapcsolatok egymás kezébe adták őket, végül egy segélyszervezettel jutottak be a lezárt városba. Ott voltak a Tamás-templomban tartott rendszerellenes gyűlésen, majd a százezres, Stazi-ellenes tüntetésen. Néhány évvel később aztán ezekről az eseményekről látott egy diokumentumfilmet, akkor tudatosult benne, hogy történelmi események szemtanúja volt.
A megszűnés pedig törvényszerű volt, Fodor Sanyi mondta annak idején, hogy a huszár a csata előtt kivonja a kardját, a csata után aztán visszatolja hüvelyébe. Nem csak Szombathelyen, Győrött, hanem az ország többi területén is indultak, működtek hasonló lapok. (A szerző megjegyzése: kisebb városokban is.) Szinte kivétel nélkül meg is szűntek aztán.
Ők valamennyire védettséget élveztek, hiszen egyszer vendégük volt az amerikai nagykövetség munkatársa, ami jelzés is volt. A társaság egyetértett abban, hogy lehettek volna keményebbek is annak idején, de ahogyan Fodor Sanyi megfogalmazta:
Saját félelmünk volt a saját kockázatunk.
Új lapot kellene indítani?
A közel másfél órás beszélgetés végén aztán szót ejtettek – miért is ne – egy új lap indításának lehetőségéről, persze csupán virtuálisan. Horváth Szilárd szerint abban az időben kellett volna egy megyei napilapot csinálni, ki kellett volna vinni a Vas Népéből a szellemi tőkét, hiszen tulajdonképpen az volt az egyetlen értéke. És az lett volna az igazi bátorság.
Halmágyi még hozzátette, meg lehetett volna csinálni, de a piac nem bír el több lapot. Erre jó példa, hogy az elmúlt húsz évben nem változott a politikai lapok szerkezete. A megye pedig csak egy lapot bír el. Különben is, ha ma valaki lapkiadásra adja a fejét, nem nyomtatott sajtóban kell gondolkodnia.
Egyetértünk.
