„Megfelel, ha reggel 9-re megyek? Az már késő, jöjjön nyolcra, kilenc körül vannak a legtöbben, ráadásul másnap nőnap, sokan már holnap megveszik a virágot” – ez a telefonos párbeszéd zajlott le köztem és Szájer József, a szombathelyi piac közismert virágkötője között csütörtök délután. Pénteken ¾ 8-kor pedig már ott álltam a standjánál, hogy szakmáról, üzletről, a vásárcsarnok múltjáról, jelenéről és persze a másik – az ereszcsatornán lecsúszás abszolút győzteséről – Szájer Józsefről kérdezzem. Megtudtam, lehet, hogy még távoli rokonok is, de erről majd később.
József először meglepődik, hogy az anyukájára is emlékszem, Eta nénire, akitől a férfi lényegében örökölte a virágkötő szakmát. Eleinte együtt, aztán egymás mellett árultak a szombathelyi vásárcsarnokban, segítették egymást. József 1981-ben lett önálló vállalkozó, mert a saját stílusát szerette volna képviselni a virágkötészetben, mindig érdekelték az újdonságok, próbálgatta a kreativitását. Édesanyja pedig már idősebb volt, nem akart eltérni a hagyományoktól.
„Egyedi menyasszonyi csokrok, dísztálak kerültek ki a kezeim közül. Akkoriban még nagyon ment a vágott virág, de én behoztam a piacra a szárazvirág-kötészetet is, és még sok újdonságot. Eleinte az emberek idegenkedtek a nem megszokottól, aztán két-három hónap múlva már keresték, amit előtte furcsállottak. Mind az alapanyagokban, a technikákban, kompozíciókban, irányzatokban törekedtem és törekszem a megújulásra” – meséli Szájer József, aki azt is megszokta már, hogy sokszor lenyúlják az ötleteit, de nem haragszik senkire, sőt, nagyon büszke arra is, hogy neki sincs haragosa.
A piacon is mindenkivel jóban van. Nem irigykednek egymásra. Igaz, egyre kevesebb a virágárus. Megtudom tőle, már nem nagyon éri meg csinálni. „A ‘80-as, ‘90-es évek nem jönnek már vissza, akkor még nagy kultusza volt a virágnak Szombathelyen. Nem voltak szupermarketek, amik alávertek volna a mi árainknak, illetve lenne a virágra kereslet, de nincs rá pénz” – magyarázza a virágkötő és hozzáteszi, sok család örül, ha élelmiszert tud venni, persze, hogy nem virágra költ. Kell egy-egy kiemelkedő ünnep: nőnap, névnap, Valentin-nap, akkor esetleg vesznek virágot. Ezért is hagyta abba sok virágkereskedő a szakmát, vagy kiöregedtek.
József több okból is visszatért az utóbbi időben a selyemvirághoz, vágott virágot nem is árul, csak néhány élő, cserepest. A selyemvirágot azért szereti és a vevői is, mert időtálló, ezért gazdaságosabb, és némelyik annyira élethű, hogy össze lehet keverni az élővirággal.
Egyébként, amiket a standján látunk, mindent ő maga készít. Az internetről rendeli hozzá az alapanyagokat. Reggel ötkor kel, hatra már a csarnokban van, egészen délig. Aztán délután otthon alkot. A barátokra, kikapcsolódásra mindig jut ideje. Elmúlt hetven, de jónéhány évet letagadhatna, azt mondja, ez annak köszönhető, hogy nagyon szeret sportolni: edz, kerékpározik, túrázik, fut. Mindene a természet és az unokái, akik még kicsik ahhoz, hogy kövessék a példáját, ezért egyelőre úgy látja, nem lesz, aki átveszi az üzletet.
Azt is elárulja, sokszor megfordult már a fejében, hogy abbahagyja, hiszen vásárlóerő szempontjából ellaposodott a piac. Még talán a hétvége kicsit jobb. De nem tudja megtenni, hogy visszaadja a standot, a virágkötészet iránti szeretete nem engedi.
Bevallja, szüksége is van arra, hogy kijöjjön és emberek között legyen. „Minden nehézség ellenére a vásárcsarnoknak még mindig megvan az a varázsa, hogy könnyen szóba lehet elegyedni másokkal, nemcsak az ismerősökkel, a többi árussal, hanem bárkivel. Itt egyfajta közvetlenség költözik az emberekbe, ami a szupermarketekben nem jön elő belőlük” – mondja, miközben kiszolgál egy vásárlót, aki már biztosan nem feledkezik meg szíve hölgyéről a nőnapon: egy asztali dísszel távozik Szájer Józseftől. Aztán, ahogy közeledik a kilenc óra, tényleg egyre többen jönnek, nyüzsög körülöttünk a piac.
Lassan én is megyek tovább, hagyom dolgozni a kereskedőt, de persze mindenképpen rá kell kérdeznem, most, hogy névrokona, a politikus Szájer József visszatért a közéletbe, kap-e újra mocskolódó üzeneteket olyanoktól, akik összekeverték vele. A szombathelyi Szájer József ugyanis a 2020-as botrány után kénytelen volt Facebook-posztban kérni az embereket, hogy ne küldjenek neki mocskolódó üzeneteket, ne keverjék össze a Fidesz egyik alapítójával, mert nem ő az a bizonyos Szájer, aki egy illegális meleg szexpartiról az ereszcsatornán lecsúszva próbált meg elmenekülni. Ráadásul drog is volt a táskájában.
Szerencsére a bántó és fenyegető üzenetek – ahogy a botrány csillapodott - megszűntek. Néha az ismerősei viccelődnek a nevével, de ezeket a „poénokat” elengedi a füle mellett, nem foglalkozik velük.
Egyébként az is lehet, hogy a két Szájer távoli rokon. A szombathelyi úgy emlékszik, gyerekkorában még jöttek hozzájuk Sopronból rokonok. A politikus Szájer József pedig soproni születésű, a város díszpolgára is volt, de erről a címéről is kénytelen volt lemondani az eset után.
A virágkötő olvassa a híreket, követi a politikát, de nem szereti. Azt sem szerette volna most kommentálni, hogy névrokona vagy távoli rokona visszatért 
Szájer József visszatér: igaz, nem politikusként 2024. November 05. 17:00 a közéletbe. Ő mindig is távol tartotta magát tőle, lehet, a másik Szájernek is ezt kellene tennie.
