Vasárnap délelőtt nem kellett attól tartanunk, hogy agyonnyom bennünket a tömeg és talán az árusok is kevesebben voltak, mint a korábbi években. Ennek ellenére bármerre mentünk, mindenütt ismerősökbe botlottunk, így lassan haladtunk a körutunkon. És talán ez is az egyik legfontosabb szerepe ezeknek a rendezvényeknek és már nem a vásárlás. Kimozdítani, összehozni az embereket.
Az árusok persze máshogy gondolhatják, de szerencsére az időjárás sem hallgatott a meteorológusokra, akik esőt jósoltak, így délutánra már szépen megszaporodott a látogatók száma.
Ahogy láttuk, a gyerekeket leginkább az állatok vették le a lábukról. Aki tehette lovagolt, juhokat etetett, vagy a kisbárányt próbálta magához dédelgetni. Megtudtuk, hogy a magyar begyes az egy díszgalamb féleség, mellette pedig a levesnek való, telt jószágok lépkedtek peckesen.
A Magor íjászai fáradhatatlanul reptették vesszeiket és oktattak erre másokat, egy sátor mellett pedig cserkészek mulattak és egy borzas juhászkutyát próbáltak maradásra bírni. A lovasbemutatót is sokan megtapsolták, miközben langalót majszoltak.
Fotóinkon körutunk jelentősebb állomásait örökítettük meg.
