Hogy mennyire látványos is a Márton napi lampionos felvonulás, azt már régóta tudják a szombathelyiek. A gyerekek már napokkal az esemény előtt készülnek, a Gyermekek Háza várta őket, ahol ki-ki elkészíthette saját lampionját. A felvonulás egyébként éppen annyira az egyházé, mint a városé. A tömegben tehát ott voltak a megyés püspök mellett a város képviselő-testületének konzervatív, keresztény értékrendet előtérbe helyező pártjának tagjai. A szombathelyi Fő tér hosszúságú tömeg – a sorkígyó feje ugyanis pont akkor ért a tér egyik végére, amikor a farka a másik végét zárta – szokás szerint a Székesegyház elől indult, megcélozva a Szent Márton templomot.
A sor elején a Savaria Legio tagjai, majd a Márton énekeket kántálók és a gyerkőcök sokasága. Akiknek az arcán látszott, hogy tudták, itt most valami nagyon fontosnak a főszereplői. Hála a technika csodájának és annak, hogy mostanra már az egyház is tartja a lépést annak fejlődésével, a vonulókat hangosítás kísérte. Egy autótetőre szerelt hangszóróból áradt a kissé melankolikus kántori ének. Ami szépítve mondható, hogy áhítatot, a járókelők csupasz véleményét tolmácsolva, hogy temetői hangulatot árasztott.
De hát ünnep ez
Nem lehetne ilyenkor egy jó kis gospelt előkapni, a „Pogány volt a katona, így lett Isten bajnoka...” sorok helyett? A tengerentúli vallási közösségekben így áldják az urat, és fenntartások nélkül elképzelhető, amint lelkesítő dalokkal vonul be a szombathelyi lakosság Márton, a legnépszerűbb európai szent temploma elé. Ez egyelőre vízió, az azonban nem, hogy a hangos autót vezető sofőr gond nélkül telefonált vezetés közben. Márton népe gyakorolja a megbocsájtás erényét, a rendőrök pedig a sorra figyeltek.
A Tököly utcán át érkezett meg a lampionok fényében fürdő sereg, amely a Rumi Rajki István szobor köré gyűlt. Mellettem középkorú férfi ujjal mutogatva magyarázta ismerősének: Az a szemüveges az új püspök, a Veres. Mögötte jön a Lázár Viktor, az izé, alpolgármester. Ott meg a Marton Zsolt, a polgármester. Egy rövid ideig vacilláltam, hogy kijavítsam-e az itinert, de aztán tépelődésem odáig vezetett, hogy mire az elhatározás sziklává szilárdult bennem, addigra a Himnusszal kezdetét is vette az ünneplés.
Életre hívták a Karitász akcióját
Az egyházmegye védőszentjét, Szombathely szent szülöttjét elsőként Veres András megyés püspök méltatta. Nem cirádázott. Röviden és lényegre törően beszélt. Elmondta, hogy kellenek olyan emberek mint Márton volt, akiről mindig ugyanaz jut eszünkbe: a könyörületesség. Nekünk is az kell, hogy embertársainkra figyelve éljünk. Életre hívta a Karitász akcióját, amelyben jelképesen Szent Márton köpenyének megváltására kérte a hallgatóságot. Vagyis, hogy készülve a karácsonyra, ruhát, tartós élelmiszert és a legkisebbeknek szóló ajándékot juttassanak el az adományozók a segélyszervezethez.
A sort Dr. Prugberger Emil, a szombathelyi közgyűlés korelnöke folytatta. Azt nem tudjuk, hogy mikor zuhant nyakába a feladat, hogy beszédet kell tartania. Azt viszont tapasztaltuk, hogy nagy kontrasztot alkotva Veres püspök után, már-már az Üvegtigris 2-ben elhangzott polgármesteri beszédet felidézve adta elő mondandóját. Kezdve azzal, hogy "szorítva hat rá Márton emléke", folytatva a sort a jövőbe vizionált - azonban már vagy egy éve álló Via Savaria – talán Via Sancti Martini? – stációkkal. Maradtunk, végighallgattuk, gondolván, Márton élete végéig vállalta a szolgálatot, tegyünk így mi is.
Koszorúztak, majd oltárt áldottak. Így kezdődött meg hát 2012-ben Szombathelyen Szent Márton ünnepe.
Filmes összefoglaló a lampionos felvonulásról...
