Nem lehet elég korán becuccolni, ez már biztos. Vasárnap délután, vagyis a mínusz második napon, amikor még bőven a munkagépeké a főszerep, koncertnek pedig még egy napig híre nincs, már láttunk mezítláb, tusfürdővel tipegő lányokat az út mentén. Egy nyitott turistabusszal fuvarozták végig az újságírókat a Sziget egy apró részén, egészen a központi helyszínig, az 55 ezer ember befogadására alkalmas területtel rendelkező nagyszínpadig. Az első fecskék röhögve integettek nekünk, azt hihették, hogy néhány kőgazdag hülye el tudta intézni magának, hogy a seggét egészen a végcélig cipeljék.
12 kamionnyi burkolat az utakra, ezer köbméter homok a nagyszínpad elé
A busz fedélzetén megéreztük, milyen kisebbségben lenni: körülöttünk kizárólag traktorok, teherautók, középméretű úthengerek, alapanyagokat vagy munkaerőt szállító kisbuszok sorakoztak, amikor leparkoltunk a kerekesszékes koncertlátogatóknak felállított emelvény mögött. Gerendai Károly főszervező pedig másodszorra is kiemelte a hősies feladatot, ami a - pénteken - egy nap alatt egy hónapnyi mennyiségben lezúduló eső utáni sáróceán eltüntetését illeti: ezer köbméter homokot hordtak fel a környékre, ami azért jó, mert ha újabb esővel találkozik, a víz csak átszivárog rajta, de sár nem lesz belőle. Erre persze még járólapok kerülnek. Csak a munkálatoknak ez a homokozós része 9 millió forintra rúg, egyébként.
A nagyszínpad előtti területen dolgozók szerencsére nem zavartatták magukat a kamerák optikái előtt sem, kedélyesen építették a keverőhöz vezető kordonfolyosót,
na mutasd meg, milyen az a vízszintes!
, hangzott el mellettünk. És természetesen már üzembe helyezték magukat a Szigetes éjjelek legidegesítőbb jelenségei, a mindig nagyon siető robogósok.
Menetrend szerint érkezett a szokásos adatáradat is: nyolc napon át 100 ember és 4 targonca építi a színpadokat a hajógyárin, a hozzávalókat húsz kamion szállította ide, a nagyszínpad összterhe 37 afrikai nőstényelefántéval egyezik meg, magassága pedig a Mátyás templom főhajójáéval. Folyóvizes konténeres vécékből 5 centrumot alakítottak ki - mindegyikben 45-50 kivilágított WC van, folyamatos takarítással -, a toitoi-okkal együttvéve cirka 1550 ülőke fölött végezhetjük el ilyen-olyan dolgainkat. Az egészségügyi szolgálat 400 főt tesz ki, a rendőrök mellett 1200 biztonsági ember és többszáz jegyellenőr lesz.
Kibővítették a közvilágítást is - a korábban meglévő és a szervezők által 3 kilométeren kiépített állandó lámpasor mellé újabb ösvények kapnak fényt -, és további újítás az egyik legnagyobb sátor, az A38 helyszíne, amibe a Petőfi Csarnok három és félszer férne bele. Ha akarnánk. Aki pedig a pénztárcáját félti, az vásárolhat spéci Sziget-kártyát, amit csak feltölt, és mindenhol azzal fizet. Nincs időhúzó visszajárózás, vagy kötelező jattolás.
A külföldiek már rámozdultak a legjobb sátorhelyekre
A sárgamellényes, izmosabb urak egyéb iránt már elfoglalták pozícióikat, a beengedésnél is rutinosan tapogatják át a zsákokat, mert a sátrazó hetijeggyel érkezők már nagy csomókban sétálnak befelé: nekünk németek pózoltak, francia lányok álltak meg fotóra, és egy holland kérdezte meg, mi tetszik annyira az egyik állópiszoáron, hogy lefényképeztük (megmutattuk neki, Önök a galériában is láthatják, ide nem mertük kitenni).
Az olaszok pedig Gerendai elmondása szerint egy nagyobb sátrazós területet is kaptak, nem részletezett baráti kapcsolatokra alapozva. Így vagy úgy, a Sziget még mindig fogalom a külföldieknél, a végére pedig alighanem újabb csoportok tanulják meg, hogyan kell hangosan és érthetően kimondani, hogy fröccs és bazdmeg.
