Tegnap a Szigeten voltam, és telement porral az orrom – ha elhangzik ez a mondat, tuti mindenki arra gondol, hogy a két vodka-szóda okozta zsibbadtságot illegális szerrel próbálta ellensúlyozni a Szigeten bulizó. Bár ezt sem zárnánk ki, az biztos, hogy az a por, amit mi és több tízezren szívtunk magunkba, fekete és nagyon sok van belőle.
Homok mindig volt a Szigeten, de az elmúlt közel két évtizedben ennyivel még soha nem találkoztam. Már az első nap szembetűnő volt a szárazság, a fű teljesen ki volt sárgulva, és sokan kendővel takarták az arcukat. Az elmúlt napokban már tömegével kötöttek főleg a Sziget-lakók az orruk, szájuk elé kendőt, sálat, bármit. Érhető, hiszen szemmel láthatóan sok méter magasan száll a por.
Rengeteg ember van folyamatos mozgásban, így állandóan felverődik. Aszály van, persze, nyakunkon a klímaválság, de ettől még – vagy pont emiatt – a Sziget szervezői megpróbálhattak volna tenni valamit ez ellen. Akiket erről megkérdeztem, nyomban mondták, hogy a locsolókocsik bevetése – hiszen elég közel a Duna – megoldás lehetett volna, de egyrészt nagyon drága, másrészt tiszta sár lenne minden. Annyiban hagyták.
Bár talán az segített volna, ha a fesztivál előtt hetekig ment volna a locsolás, de ebben meg - a beszélgetésekből úgy vettem ki, hogy - egymásra mutogatás alakult ki fővárosi parkfenntartó és a szervezők között. Csak a szokásos. Mindenesetre nekem több Sziget-lakó arra panaszkodott, hogy már egy nap után sötét volt a taknyuk és fekete csipájuk, állandóan köhögnek és könnyezik a szemük.
Nem győzik a megrázkódtatást sok ivással feledtetni. A sok por mindent belepett, és ennek talán egyetlen előnyét többen gyorsan többen felismerték: üzenőfallá vált minden felület. A sátrakon, a falakon, táblák hátoldalán egymásnak üzengetnek a fiatalok, vagy éppen nagyon komoly életbölcsességeket osztanak meg egymással. Mivel eső nem érkezik, a fesztivál végéig ezek ott is maradnak.
