Nos, a szombathelyi Markusovszky Kórházban úgy tűnik, erről megfeledkeztek, amikor kijelölték egykori kiváló, jó hírű orvosaik mellszobrainak, és a kórház vezető tisztségviselői neveinek emléket állító táblák helyét.
Szó, ami szó, az úgynevezett Pető-villa hátsó bejáratával szemben kialakított, hangulatos, csendes sétány ideális hely lenne a számukra, ha nem olyan helyen húzódna a kórház területén, ahol legfeljebb a madár jár. Terebélyes, nagy lombkoronájú fák, a Deák Ferenc utca felőli kerítésnél pedig magas sövény takarja el a szobrokat és a táblákat a kíváncsi tekintetek elől. Igaz, a szülészeti vagy az onkológiai tömbnél megfordulóknál meg-megvillan valami a sétányon, de igen kevesen vállalkoznak arra, hogy oda is menjenek megnézni, mi rejlik a búja növényzet között.
Legfeljebb akkor van valami forgalom a sétánynál, amikor valamilyen hivatalos ünnepséget rendeznek a szobroknál, emléktábláknál. Pedig bizonyára nem(csak) a Pető-villába tartó kórházi alkalmazottaknak, az ünnepségek hivatalos résztvevőinek szánták a szobrokat, emléktáblákat, amelyek nagyobb nyilvánosságot érdemelnének.
Dr. Szabolcs Zoltánnak szerencséje volt, hiszen mellszobra annak idején autó- és gyalogosforgalom szempontjából a kórház egyik legforgalmasabb részén, az intézményen átfolyó Gyöngyös patak mentén lett elhelyezve, s az óta is ott áll. Hasonlóan nagy forgalmú területen, a sürgősségi tömbnél, közel a főbejárathoz került vissza a kórház területére a névadó Markusovszky Lajos szobra.
Rájuk tehát nap mint nap százak, ezrek emlékezhetnek. Szemben a kórház egy eldugott részén, öncélúan álló orvosi szobrokkal, sok-sok nevet tartalmazó emléktáblákkal. Kik olvassák ezeket a neveket, s ha nem olvassák, minek vannak az emléktáblák?
Több megoldás is adódna. A szobrokat, táblákat akár egyenként is el lehetne helyezni nagyobb forgalmú helyeken, hiszen bőven van hely az egyes tömbök körül. De ha már annyira ragaszkodnak a mostani helyükhöz, akkor több tájékoztató táblán is fel lehetne hívni a figyelmet arra, mit láthatnak a Pető-villánál lévő sétányon, azok, akik veszik a fáradságot, hogy elzarándokoljanak oda.
Ami pedig az emlékállítást illeti, minden bizonnyal keserű szájízzel tekintenek a már kopottas aranybetűs táblákra azok, akik ugyan nem voltak vezető beosztásban, de évtizedeken keresztül szolgálták magas szakmai színvonalon, tisztességgel, odaadással az intézményt a betegek gyógyítása érdekében.
Dr. Pető Ernő
Dr. Prugberger József
Dr. István Lajos
Dr. Görög Dénes
