-
Regionális szerveződés vagyunk, ezért találkozunk most Szombathelyen
– mondja az egyik étterem különtermében az új párt helyi prominense. Mert találkozók is lesznek a sajtótájékoztató után, Szili Katalin először az Unió tagságával, aztán Veres András megyéspüspökkel majd a szakszervezetek vezetőivel folytat eszmecserét. Ezek mibenlétéről nem tudunk meg sokkal többet, csak annyit, hogy a püspöknél azért tesz látogatást, mert advent van. De tudjuk, hogy Szili nem rejti véka alá vallásosságát, az MSZP-ben is voltak különútjai.Konzervatív, de baloldali
Mint ahogyan nemzeti éréseit sem takargatta, ő volt az a szocialista képviselő, aki igent mondott néhány éve a külhoni magyarok kettős állampolgárágáról szóló népszavazásra.
Az elnökasszony érkezése előtt Simon Józseffel, az MSZP volt országgyűlési képviselőjével beszélgetünk, aki megpróbálja elhelyezni a politikai palettán az új pártot. –
Konzervatív, de szociálisan érzékeny
– mondja. Mi magunkban fordítunk, baloldali és nem liberális. Mint megtudjuk, ráadásul ökológiailag is elkötelezettek, ami egyébként is trendi a mai világban.Simon azt is elmondja, hogy vannak olyan ügyek, amelyekben egyetértenek a kormánnyal, ilyen a privatizációs szerződések felülvizsgálata. Igaz, a kormány egyelőre csak a környezetvédelmi szabályok betartását akarja megvizsgálni (lásd vörösiszap-katasztrófa), ők azt is megnéznék, betartják-e a foglalkoztatási előírásokat, vagyis tényleg van-e annyi alkalmazottjuk, mint amennyit vállaltak.
Gazdaság, a társadalompolitika eszköze
De közben érkezik Szili Katalin, aki gyorsan a közepébe vág a dolgoknak. Sorolja a történetet: 2009-ben indították el a Szövetség a Jövőért Mozgalmat. Amikor aztán október 3-án kiderült, hogy már a harmadik választáson utasítják el a szavazók az MSZP-t, mégpedig drasztikusan, a mozgalom mellett létrehozták a Szociális Unió Pártot.
Amely két fő pilléren áll, egyszer a nemzeti értékek és érdekek konzekvens képviseletén. Másrészt azon, hogy fontosnak tartják a rendszerkorrekciót, vagyis a nagy állami elosztórendszerek átalakítását. Itt fogalmazzák meg a ökoszociális piacgazdaság fogalmát, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a gazdaság nem cél, hanem eszköz a társadalompolitikai célok megvalósításához. (Kicsit elgondolkodunk, ez egy finom megfogalmazása annak, amit a kormány tesz most, a válságadókkal és a banki különadóval.) De Szili azt is mondja, hogy az elmúlt húsz évnek vannak vesztesei, számukra kell kapaszkodókat nyújtani, és ehhez kell a jól működő gazdaság.
Aztán szlogenben fogalmazza meg az Unió lényegét: közösség, szakszerűség, biztonság. Közösségekre szükség van, nem szabad, hogy csak a kormány és az ellenzék kemény szembenállása határozza meg a társadalmi folyamatokat. Hiszen jelenleg olyan 45 százaléknyi rejtőzködő szavazót mutatnak a mérések, őket meg kell és meg lehet mozgatni. És főként vidéken, ehhez szükség van a vidéki értelmiségre.
Komoly űr a politikai mezőnyben
Szakpolitikai ügyekről is szó esik, például arról, hogy az állami költségvetés tervezetében 30 milliárddal csökken az önkormányzatok támogatása. Ez pedig elfogadhatatlan, az Unió terveiben szerepel az önkormányzatok konszolidációja, amihez nem 30 milliárd mínusz, hanem 40 milliárd plusz kellene. És az, hogy az önkormányzatokra kirótt feladatok illeszkedjenek a finanszírozáshoz. Vagyis, ha az állam munkát ad, fizessen is érte.
A végén azért belebonyolódunk egy kis politikai elemzéses vitába, emlékeztetvén a végletekig megosztott társadalomra, arra, hogy ha valaki nincs az egyik oldalon, azonnal besorolják a másikba. És, hogy így járhat az Unió is. Szili erre azt mondja, komoly űr van a politikai mezőnyben, sokan vannak, akiknek egyik oldal sem tetszik. De minderre nincs kínálat, vagyis nincsenek olyan pártok, szervezetek, amelyek nem ebben a térben mozognak. Kijelenti, nem szerencsés, ha a politika arra kényszeríti az embereket, hogy hitet tegyenek az egyik oldal mellett. (Sóhajtunk, pedig így van.)
Aztán Szili hozzáteszi, pártja a minőségre, szakmaiságra helyezi a hangsúlyt. Azért mond egy tényleg jó mondatot a végére:
Lojalitáselvű közélet helyett minőségelvű közéletet.
Úgy legyen, tesszük hozzá.
