A torkosság állt a középpontjában annak az előadásnak, amit kedd délután néztünk meg. A szereplők közül mindenki meg akarta úszni a felelősségre vonást, ami azért is érdekes, mert a szombathelyi börtönben adták elő a darabot fogvatartottak. Meghívták a sajtót is.
Ahogy mi a látogatásunkkal, úgy az elítéltek a színházi kalandozásukkal csöppentek egy teljesen más világba. Hozzátartozóik, az intézet munkatársai és meghívott vendégek nézték meg a darabot. A szereplők olyan oldalukat mutathatták meg, amelyet még talán szeretteik sem ismertek korábban.
A Hét főbűn című művészetterápiás projekt szombathelyi bemutatója volt ez. Az ország hét börtönében készültek előadások, a szombathelyiek a torkosság témáját kapták.
Ahogy néztem az előadást, nem elítélteket, hanem amatőr színjátszókat láttam, akik élvezték a rájuk bízott feladatot, egy pillanatra sem lehetett érezni, hogy valaki ne lenne biztos a szövegében, vagy kiesett volna a szerepéből. Volt, aki színészi, míg más a zenei vénáját mutatta meg, többen nagyon jól hozták a rájuk osztott figurát. Egyikük festményei díszítették a „villa falait”, ahol a történet játszódott.
A forgatókönyvet is a fogvatartottak írták és a díszletet is ők készítették a börtön munkatársai, különösen Nagy Júlia vezető reintegrációs tiszt segítségével. A próbafolyamatot mentorként Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművész – egykori szombathelyi zeneművészetis diák – kísérte.
Gondolkodtam, amíg néztem a szereplők játékát, hogyan is foglalom majd össze a darab cselekményét a cikkben, de arra jutottam, hogy nem is az előadás, a végeredmény a legfontosabb, hanem az odavezető út, amin a próbafolyamattal ezek az emberek végigmentek.
„Itt olyan emberekkel foglalkozunk, akik a társadalmi normákat valamikor megszegték, ezért ítéletet kaptak. Őket is emberként kezeljük, és olyan szakmai munkával kell foglalkoznunk velük, ami segíti őket abban, hogy a börtönévek után jobb emberként szabaduljanak” – mondta Kovács Mihály bv. ezredes, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Fogvatartási Ügyek Szolgálata vezetője azzal kapcsolatban, miért fontos, hogy színházi előadások szülessenek a börtönökben és művészeti projektekben vegyenek részt az elítéltek.
Akik részt vettek a projektben, jó közösséggé kovácsolódtak. A bv. ezredes azt is elárulta: nagyon, vigyáztak egymásra, hogy senki ne kövessen el fegyelmi cselekményt, mert az kikerült volna a programból.
Ahogy Kemény Kornél fogvatartott elmondta: „Szereztem tizenegy barátot! Bár ez egy börtön, de szabadulásom után is úgy fogok erre az időszakra emlékezni, hogy ez azért nem volt semmi. Akik segítettek minket, nem rabként, hanem munkatársként tekintettek ránk.”
Azért, ha néhány szót mégis ejteni szeretnénk a sztoriról, ez egy folytatásos darab, hiszen tavaly már színre vitték a tízparancsolat egyikét, akkor tíz börtönben születtek előadások. A hatalom ára egy szőlőbirtokon játszódott, senki sem az volt, akinek kiadta magát. Volt, aki a tulajdonos nevében el akarta adni a birtokot, de valójában a vevő sem volt vevő.
Végül egy megbolondított sütitől mindenki elaludt. Innen indult a mostani darab cselekménye, mindenki próbálta megúszni a felelősségre vonást (nem sikerült), amiből humoros jelenetek kerekedtek. A végén elhangzott: „senki nem bűnözhet büntetlenül”, amit ha valakik, akkor a szereplők biztosan így is gondolnak.
A csaknem 70 perces előadás végén felcsendült a Piramis Ha volna két életem című dala. Ezek a sorok a börtön falai között más, valahogy még mélyebb mondanivalóval szóltak:
„Ha volna két életem, nem fájna semmi sem
Bár volna két életem, nevetnék mindenen
Oooh, Istenem, miért nincs két életem?”
Aztán hosszan szólt a taps a színjátszóknak, akiknek talán mégis lesz két élete: a börtön előtti, és a börtön utáni. Utóbbihoz most bizonyosságot kaptak arról, hogy ők is képesek értéket teremteni, és inkább ezen az úton mennek majd tovább.
A szombathelyiek előadása után a Veszprém Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetben készült darabot, a jóra való restség témájában női fogvatartottak adták elő.
És ha már művészet
„Covid utáni mindennapok, amiben élek” címmel hirdetett pályázatot az Alapvető Jogok Biztosa.
Pályázni vers-novella, illetve festmény-grafika kategóriában lehet. Olyan pályaműveket vártak fogvatartottaktól, ellátottaktól, amelyek bemutatták a szociális és egészségügyi intézményekben, büntetés-végrehajtási intézményekben, illetve gyermekvédelmi intézményekben élők mindennapjait, hogyan alakult az életük a koronavírus-járvány utáni időszakban.
Szombathelyről 19 elítélt nyújtott be pályamunkákat, négyen nyertek díjat, akik az elismerő okleveleket az előadás előtt vették át. Nekik is járt a taps.
