A szokatlan lehetőség miatt a megszokott koncertlátogatók mellett számos új arcot is felfedezhettünk a hallgatóság soraiban. Kiss Barna igazgatótól a hangverseny előtt megtudtuk, Petró János egészségügyi okok miatt lemondani kényszerült a fellépést, helyette a Liszt- és Bartók- Pásztory díjjal kitüntetett Antal Mátyás dirigált. A program kialakítása ’56 szellemiségének jegyében történt, történetileg vagy tartalmilag kapcsolódtak a művek az évfordulóhoz.
A Magyar Rádió a forradalom napjaiban szinte kizárólag Beethoven Egmont nyitányát sugározta, így a hangverseny nyitányaként először ezt adták elő a szimfonikusok. Majd részletek hangzottak el Verdi: Don Carlos és Erkel: Bánk bán című operájából. Mindkét opera a szabadság, a zsarnokság elleni küzdelem témáját dolgozza fel, Bánk bán áriája, a „Hazám, hazám, te mindenem…” egyike a hazaszeretet legmagasztosabb zenei megjelenítésének. Az áriák között elhangzott Mascagni Parasztbecsület című operájából az Intermezzo is, melynek érzelemgazdag előadása nagyszerűen mutatta a karmester és a zenekar közös művészi gondolkodásmódját. A két énekes szólista, a Kossuth–díjas Molnár András, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és az ifjú szombathelyi bariton, Foki Dániel, a Don Carlos híres Szabadságkettősével zárta a hangverseny első részét.
A második rész első műsorszáma Liszt: Magyar fantáziája volt. A zongoránál Kiss Mártont üdvözölhette a publikum, a szombathelyiek által már ismert művész ezúttal is elnyerte a közönség tetszését, stílushű előadásmódjával és technikai-művészi felkészültségével. A publikum által kikövetelt ráadásként Chopin Forradalmi etűdje hangzott el.
Liszt legismertebb és legnépszerűbb szimfonikus költeménye, a Les Préludes. Ezt az emberi életutat, az örökös küzdelmet megjelenítő alkotást hallhatta a közönség a hangverseny utolsó darabjaként, a művet lezáró diadalmas akkordok sora méltó tiszteletet sugárzott ’56 hőseinek és áldozatainak emlékére.
