Az előadóknak az ókori görögök óta a színpadon a helyük
Már a hangolásnál valami furcsa volt. Miért próbálgatják, hogy meddig ér el a mikrofon madzagja, és gitáré? Miért nem maradnak a színpadon, miért mászkálnak le? Az előadóknak az ókori görögök óta a színpadon a helyük. Furcsa érzés, hogy ez a láthatatlan fal, ami a zenészek és a közönség között van, egyre jobban megroggyan.
A Soundclash jutott eszembe, ahol a Jurij basszusgitárosa engedte a lányoknak, hogy belepengessenek a számba, a Belmondo gitárosának a közönségből nyújtott fel valaki egy félig elszívott cigarettát, és a 30Y leadta az első sornak a vizesüvegét. Aztán régebbi emlékek: Péterfy Bori felhív énekelni a színpadra az első szombathelyi koncertjén, és az utolsó előtti Kaukázus koncert (béke poraira), ahol egy csapat lányt hívtak fel a színpadra, hogy ott táncoljanak.
A közönség területeinek meghódítása
Még most is cseng a fülemben:
You raised a vampire, you raised a vampire…
Mikor a színpad szélének támaszkodtam a közönséget nézve, az énekes: Tonyo mögém sétált, lehajolt és a fülembe énekelte a refrént. Megborzongtam. Mit akar ez tőlem? Aztán lepattant a basszusgitáros is a színpadról, fél lábát a színpadra rakva – hű, elég hajlékony – játszott tovább, az első sor pedig mintha megadta volna magát, hátrált egy lépést, elfogadva, hogy a színpad előtti egy méter még a zenészek felségterülete. A Tonyo is követte, leugrott, egyesével odaállt a lányok elé, és mindenkinek énekelte egy kicsitI like you, I like you and I like you
. Néhányan csodálkoztak, kikerekedett szemekkel bámultak, pár lány átkarolta a vállát és táncolni kezdett vele.
A csőnadrág hátrányai
Miután a zenekar befejezte a hódítást a közönség felségvizein, visszafelé vették az irányt:Na, most nem tudom, hogy fogok tudni visszamászni a színpadra ebben a hihetetlenül szűk nadrágban. Látjátok, ezért ne vegyetek fel ilyen nadrágot. Na, megpróbálom… Á, elszakadt! Anyu örülni fog, tudjátok, mindig neki kell megvarrni, ha elszabok egyet. Elég gyakran elszabom őket.
A furcsa közjátékoktól eltekintve nagyon jól játszottak, bár az igazat megvallva egy idő után unalmas volt, mert a számok hasonlóak, és mivel a szöveg angolul van, nehéz elsőre megérteni. A féktelen tombolás megunhatatlan varázsának se tudtuk magunkat átadni, ahhoz túl kevesen voltunk. Ránézve a tracklistre kicsit elszomorodtam: nem játsszák a
Make me happy
-t!
Egy koncert így is kinézhet
Tonyo a közönség felé nyújtotta a jobb kezét, és talált is valakit, aki belekapaszkodott. Egy csapat helyes lány került a színpadra pillanatok alatt, és valami oknál fogva egy nagydarab, izmos srác is. A Moog tagjai a közönség között játszottak, a közönség jórésze pedig a színpadon táncolt. A fotósok körbenéztek… Akkor most kit kell fotózni? Hát, ezek után, aki onnan akarja megállapítani, hogy ki a zenész, hogy ki áll a színpadon, annak nem sok esélye van.
Végül a színpadon táncolók meghajoltak, a zenekar tagjai pedig lerakták a gitárt, mikrofont, dobverőt és mentek sörözni. 20 másodperc döbbent csend után, hogy egy koncert így is kinézhet, felhangzott a
Vissza, vissza, vissza!
kiáltozás – de már késő volt.
