Török Annamari gazdi, tenyésztő, ismerjük őt, hiszen a kőszegi lány, már gyerekkora óta részese ennek a világnak, amellett, hogy biomérnöknek tanul Szegeden. Imád főzni és hobbija a fotózás, jelentek meg már galériái a Nyugat.hu-n is. A szombathelyi CACIB kiállításon 
Bevették a kutyák az Aréna Savariát - egy kiállítás képei 2014. July 13. 20:30 beszélgetünk.
Futni kell, hogy bírja az agarakkal…
- Anyukámnak 15 éves kora óra vannak agarai. Gyerekkorom óta részei életemnek a kutyák és a kiállítások. Sosem volt kérdés számomra, hogy ezzel foglalkozzam. Sűrűn járok a szüleimmel itthon és külföldön kiállításokra, versenyekre. Már amennyire az egyetem engedi - mondja el a félig kőszegi, félig szegedi lány. Ugyanis egyetemre oda jár és ideje nagy részét ott is tölti.
- Alkalmazott biotechnológiát tanulok, egy immunológiai laborban kutatok, jövőre végzek, utána mester diplomát szeretnék szerezni itthon, vagy külföldön. Azonban mindezt csak úgy csinálom, hogy mellette a kutyákkal is foglalkozom. Imádom őket, nem tudom nélkülük elképzelni a jövőmet! - mondja Annamari, aki még futni is jár, hogy bírja a tempót az agarakkal.
- Szabadidőm nincs sok, van úgy, hogy estig a laborban vagyok, de akkor is el kell futnom heti 3-4 alkalommal. Eleinte ugyanis nem voltam elég edzett, és olyankor nagyon el tud fáradni az ember, ha a bíró épp 5-8 kört futtat körbe a kutyával. És nem csak egy kutyát viszünk a kiállításra magunkkal - jegyzi meg.
Van aki összevonja a szemöldökét a nagyobb kivágású ruhák miatt
Mint megtudjuk ez nem egyszerű műfaj, Annamari külön füzetet vezet a bírókról, és azok ítéleteiről, ugyanis sok dologgal kell tisztában lenni a nevezéskor. - Nem mindegy kihez nevezed a kutyád. Ismerni kell a bírókat az összes heppjükkel együtt. Például van, aki összevonja szemöldökét, ha nagyobb kivágású ruhában vagy… (Bár mi nem tudjuk képzelni, hogy bármelyik férfinak ezzel mi gondja lehet.)
Szombathelyen például egy osztrák bíróhoz neveztük a kutyánkat, aki szemében Baltazár túl "amerikai". Legközelebb Baltazárral biztos nem hozzá nevezünk...
Külföldön jóval nagyobb kiállítások vannak, mint itthon, ott egy hétvégére akár 3-5 ezer kutyát is neveznek – hatalmas csarnokokba. Nálunk (például itt Szombathelyen) a két nap alatt talán 1000 kutya fordult meg. De még így is annyi a kategória és annyi a díj, hogy azt napestig lehetne sorolni. – meséli Annamari. Közben segít a szüleinek, édesanyja már készíti a kutyát a porondra, apukája pedig a fényképezőgépet élesíti, mindenkinek meg van a feladata.
- A mi családunk jó nagy! Szüleim és testvérem mellett egy afgán agár, négy saluki (perzsa agár) és sok macska él velünk. Az afgán agár mentett kutya, úgy fogadtuk be – tudunk meg többet az ebekről.
- Szeretek fotózni, de csak hobbi szinten, amolyan „just for fun” jelleggel. Fesztiválokra, koncertekre megyek, s egy egyetemista pénztárcájának nem mindegy hány belépőt kell kifizetnie – jó, hogy tudok közben lapoknak, így a Nyugat.hu-nak is fotózni. Közben rengeteg embert, zenészt ismerhetek meg, a Vad Fruttik zenekar tagjai például így lettek a jó barátaim.
Imádok olvasni, még akkor is, ha arra sokszor már tényleg nehéz időt szakítani a munka, a tanulás, a kutyák, a fotózás, a barátok és a főzés mellett.
Ja igen, ez fontos! Imádok főzni, nagyon élvezem a konyhában való gasztro-zsonglőrködést. Ráadásul lisztérzékenyként nem ehetek meg bárhol bármit – merülünk el a részletekben. Majd intenek, hogy Lucifer (a család egyik kutyája) következik a porondon, Annamari nekiindul, így sietve be is fejezzük a beszélgetést a biomérnök-fotós-kutyás kőszegi lánnyal.
