Íróasztal mögött, egész álló nap? Kényelmesen hangzik, pedig az ülés az egyik legrosszabb testhelyzet, amit a test felvehet. Egy székben görnyedve csupán 20 perc elteltével a vér az alsó végtagokba áramlik, és hatalmas nyomás terhelődik a gerincre. Most képzeljük el ennek az eredményét, ha mindezt a mozgásszegény üzemmódot a nap nyolc órájában műveljük, heteken, hónapokon, éveken át. Vagy ne képzeljük el, el is mondjuk rögtön: gerincferdülés, szív- és érrendszeri gondok esélyének megnövekedése (a lecsökkent véráramlás miatt), megfeszülő csípőhorpaszizom, megrövidülő hátsó combizmok, becsípődő idegek és hosszú távon egy csomó fizikai sérülés.
De miért is olyan természetellenes az ülés - tehetjük fel joggal a kérdést, hiszen megannyian űzzük a kapitalizmus eme remek sportját nap nap után. Egy New York City-ben dolgozó csontkovács, Dr. Jan Lefkowitz a népszerű (és persze főleg ülőmunkát végzőknek szóló) tech-oldalnak, a Mashable.com-nak elárulta az egyszerű választ: az emberi test álló helyzetre lett megalkotva, ezért az ücsörgés hosszú távon nem csak fizikailag, de idegileg is megterhelő, stresszes pozíció.
A Stanford University egészségügyi pszichológusa, Kelly McGonigal úgy fogalmaz: "a súlyunk eloszlik, ha állunk, de ülve más a helyzet. Ilyenkor eltorzítjuk a gerincünk természetes görbületét, vagyis a hátizmainknak muszáj csinálniuk valamit, hogy fenntartsák a hát megfelelő alakzatát." És ennek következményei sokakat sújtanak: csak Amerikában az emberek 80 százaléka szenved emiatt krónikus fájdalmaktól. Ha az ülés mellé még rossz tartás is párosul, annak egyenes folyománya lehet még a porckorongsérv is.
De akkor hogyan üljünk jól?
Valójában nem olyan nehéz: a helyes testtartás az, amelyik megtartja az egészséges gerincoszlop három görbéjét: vagyis a nyaknál előre áll, a hát felső részén kifelé domborodik, alatta pedig ismét befele ( lásd itt). Lefkowitz szerint "a lényeg, hogy kerüljük el a görnyedést, üljünk egyenesen és dőljünk hátra a székben. A széket ehhez toljuk be minél közelebb az asztalhoz, és fontos az is, hogy támasszuk meg a derekunkat." Utóbbira vannak olcsó megoldások: göngyöljük fel mondjuk vastag pulóverünket, vagy használjunk kis párnát, hogy a hátunk alsó részét befelé nyomjuk velük.
A másik egyszerű metódus, hogy álljunk fel úgy 20 percenként, félóránként. Ez a legfontosabb, amit az irodai munkásoknak nem szabad elfelejteniük, mert nagyon jót tehetnek vele maguknak. A megfeszülő szalagok ilyenkor fellélegeznek, és a vér is eljut máshova a virgácsainkon kívül. Aztán jöhet még egy kis nyújtás, karunk felemelése és finom hátrafeszítése, fejünk forgatása balra és jobbra, a telefonok lebonyolítása fel-le sétálgatás közben - minden mozgás egy apró mentőöv. Sőt, McGonigal szerint ha óránként hatvan másodpercet szánunk ezekre, akkor jobban járunk, mintha heti egyszer jógára járnánk.
