Balzsamos tavaszi szél lengedez, virágillat száll a levegőben- azt hittem, fázni fogok, de még a készenléti pulóveremre sincs szükség, mikor megérkezünk a szombathelyi Weöres Sándor színházba. Meglepően nagy a zsibongás, az előtérben még egy jegyüzérbe is belefutunk.
Rácsodálkozom egy nagy halom székpárnára, amit a ruhatár pultján rendezgetnek a színházi dolgozók. Ezek vajon mire kellenek? Nos, a választ pár perccel azután megkapom, hogy helyet foglaltunk - mi, és másik háromszázötven ember. Ugyanis teltház van. Olyannyira, hogy még a lépcsőkön is ülnek, aminek a kényelmetlenségén segítenek az előbb látott párnák.
Volt egyszer
A világítás elhalványodik, majd megszűnik. Csak a színpad fölött égnek a lámpák. Megjelennek a zenészek és Szabó Tibor, semmi fakszni, rögtön bele is csapnak a közepébe. Ez a felállás jellemző az est további részére is: nincs semmi felhajtás, csak tehetség.
Ez Szabó Tibor második önálló estje itt Szombathelyen (A pincér dalai volt az első). Zoránnal izzítunk, és folytatunk. Apám Hitte után szól a Volt egy tánc (ami egy Leonard Cohen szám, de a szövege nem fordítás: azt Dusán írta Zoránnak). Az első két dal tiszteletadás, főhajtás a túlélők előtt, Szabó Tibor szerint. Mert túlélni nem csak a háborúkat lehet, hanem a mindennapokat is. Kell. Sajnos.
Egy fiúról
Egy fiúról mesélt Szabó Tibor. Egy fiúról, akit kis falujában nem akartak megkeresztelni, mert a pap túl pogánynak tartotta az édesanyja által választott nevet. Így kapja meg végül édesapja keresztnevét is, és így indul el a fiú Kárásztelekről, hogy végül itt, Szombathelyen, előttünk dalolhasson az életéről.
Közreműködők:
Berki Antal - hegedű
Korponay Zsófi - ének
Kovács Attila - basszusgitár, bőgő
Müller Péter - zongora, billentyűk
Peltzer Géza - harmonika, billentyűk
Valastyán Tamás - dob, ütőhangszerek
Völgyi Attila - gitárok, pengetős hangszerek
Mert énekel bizony, nem is akárhogyan: mikor a nagyapám zengő orgánumokról beszél, ezután mindig ő fog eszembe jutni. A hangja áthatja a közönséget, együtt éljük át az elénekelt örömöket, bánatokat. A zenészek mind remekelnek, külön ki kell emelnem a hegedűst, Berki Antalt, aki virtuozitásával mindenkit elkápráztatott.
Táncolunk
Az est egyik fénypontja a Ghymes egyik régebbi száma, az És ezért most tánc, amit Szabó Tibor Korponay Zsófival (akit tavaly a VOLT hangjának választottak) kettesben énekel. Lúdbőrzik a hátam, a közönség zúgva tapsol. Remélem, talán énekelnek még együtt ők ketten, de beérném egy közös cédével is.
Egymás után sorjáznak a dalok, igencsak széles spektrumban. Van itt minden a legújabb slágerektől a régi klasszikusokig, sőt van olyan is, amit fel sem ismerek. A közönség tapssal kíséri a ritmusosabbakat. Csak némán merek együtt énekelni, pedig jól esne, de tartok a mellettem ülő idős úr haragjától. De a lábammal azért bőszen dobolok, azt a szék alatt úgy sem látja senki.
Közben-közben elhangzik néhány mondat, versrészlet. Hogy kitől, azt sajnos nem tudjuk meg, és nem tudunk meg sokat Szabó Tiborról sem (azon kívül hogy volt már szerelmes, és csak fél évszázadosan ért igazán férfivá), pedig engem érdekelne, és biztosan nem volt unalmas élete. Talán majd máskor. Elkísérjük ugyan egy utazásra, de ez inkább szimbolikus, lelki út - a felnőtté válásé, a szeretet és egymás megértésének kereséséé.
A lényeg a mosoly
Az est végeztével háromszor tapsolják vissza, de megy, mert várják otthon. Az életet tulajdonképpen csak szeretni lehet, vonjuk le végül a következtetést. Ha találkozunk, mosolyogjunk rá, mondja, és ő tudni fogja, értettük mit üzent.
Igazán kellemes estét töltöttünk egymás társaságában, édeset és búsat, örömtelit és elgondolkodtatót. Daloltunk és emlékeztünk, és rácsodálkoztunk arra, hogy bizony vannak olyan dolgok, amik mindenkivel megtörténnek, legyen az illető öreg vagy fiatal, fiú vagy lány.
Még mindig nem hűlt le az idő túlságosan, mikor kilépünk a tavaszi éjszakába, bár azért már szükség van arra a pulóverre. A szombathelyi társulat sokoldalúságát tárgyaljuk hazáig- reménykedünk benne, hogy a többi színész is kedvet kap egy ilyen zenésen vidám önálló esthez. Mi biztos, hogy eljönnénk.
