- Mikor és miért került újra a kezébe a gitár? Meséljen arról, miért pont Beatlessel, és milyen tematikával érkezik Karácsony Jánossal Szombathelyre?
- Hosszú történet. Anno játszottam a „híres” König zenekarban, amelynek König Lajos szakács volt a dobosa, én meg a ritmusgitárosa. Játszottunk Beatlest, de egy szót sem tudtam angolul, a gimnáziumban franciául tanultam. A zenekarban senki nem tudta, miről is énekelünk, mert senki nem beszélt angolul. Aztán a Gerilla együttesnek lettem a tagja, de annak meg olyan szomorúan lett vége, rendőrhatósági figyelmeztetéssel, megakadályozott egyetemi felvétellel, hogy elhatároztam, soha többet nem veszek gitárt a kezembe. De azért közben szenvedélyes Beatles hallgató maradtam, minden lemezüket megvettem. Aztán eltelt az életem, és három éve hirtelen felindulásból vettem egy fekete Fendert.
Nekitámasztottam a fotelnak, és vártam, hogy mi lesz a sorsa. Az lett, hogy Bornai Tibor megjelent nálam egy másik gitárral, hogy ő is szeretne megtanulni. Ahogyan a roma zenészek szokták, feltettük egymásnak a kérdést: Te mit tudsz? A Beatles volt a legkisebb közös többszörös, úgyhogy elkezdtük betanulni a dalokat. Fel- fellépegettünk, de Bornai egyik barátja azt mondta egyszer, hogy ne játsszunk Beatles számokat, mert az eredetihez képest szarul hangzanak. És ebben igaza volt. Úgyhogy áttértünk a saját számainkra. Aztán jött a kiadóm kérése, hogy nincs -e kedvem lefordítani egy híres zenekar szövegeit. Mondtam, hogy van, legyen a Beatles, erre rábólintottak. Így készült a Beatles és én, leferdítettem sok szövegüket. A könyvbemutatón természetesen Beatlest szerettem volna játszani, megkérdeztem James-t (Karácsony Jánost), nincs e kedve velem zenélni. Volt. Sok meghívást kaptunk, de keveset vállalunk – miattam. Én azért prózaíró volnék.
- Olvastam, hogy a szocializmust egy szörnyű állapotként élte meg, többször megpróbált külföldre szökni. Hogy érzi most magát, 2016-ban Vámos Miklós? Mennyire foglalkoztatja az aktuálpolitika, például a Népszabadság szombati bezárása? Hiszen régebben rendszeresen publikált a lapban.
- Szökni, ez nem pontos kifejezés. Latolgattam, hogy kint maradjak egy nyomorgós franciaországi ösztöndíj kapcsán, 1977-ben, de volt itthon egy pici lányom, egy feleségem és egy édesanyám, őket nem engedték volna ki utánam. Aztán a nyolcvanas évek végén hosszan időztem az Egyesült Államokban, ott már családostul, jól beilleszkedtem egyetemi tanárként és újságíróként. Újra felvetődött, hogy maradjunk kint örökre. De akkor jött a rendszerváltás, boldogan és kíváncsian hazatértem.
Az aktuálpolitika foglalkoztat, érint, és fájdalmakat okoz, igyekszem azonban nem foglalkozni ilyesmivel napi szinten, mert akkor elvesztem írói összpontosításomat. Én az időt próbálom megragadni és kifejezni, ehhez nagyobb összefüggésekben kell gondolkodnom, ha ez így érthető.
- Sosem gondolkodott azon, hogy kihasználva ismertségét, nagyobb közéleti szerepet vállaljon?
Abban a gyermekes hitben élek, hogy sokkal fontosabb, ha regényekkel, novellákkal igyekszem befolyásolni az olvasóimat.
- A Népszabadság megszüntetése miatt összefogott az író szakma. Mennyire osztja meg a szakmát a politika? Van valamiféle összetartás, találkozási pontok, fórumok?
- Természetesen a szakma – ha az írás egyáltalán annak tekinthető – nagyon megosztott, van két szekértábor, egymás műveit nem olvassák, és ki-ki csak saját a frontjához tartozókat tekinti jelentősnek. De a mi munkánknak egyetlen érvényes ítésze lehet: ez pedig az idő.
Másként: az utókor. Amúgy pedig a fontosnak látszó kulturális ügyekben olykor tiltakozunk, én rossz érzéssel, mert engem idősebb írók a hetvenes években arra tanítottak, hogy az ember soha ne az őt személyesen érintő ügyekért álljon ki, hanem mindig a többiek érdekeit képviselje. Belátom, hogy ez elavultan hangzik, de korom alapján lehetek kissé elavult, ugye: Ilyen alapon szívesebben tiltakoznék a lakosság zömét érintő nagy szociális ügyekben.
- Kinek adta volna az idei Irodalmi Nobel-díjat, Bob Dylan mellett
Hatalmas meglepetés az irodalmi Nobel-díj bejelentésekor
2016.
October
13.
15:12
,ha mégis egy magyarra is esett volna a választás? Nádas Péternek, Krasznahorkai Lászlónak, vagy másvalakinek? Kiket szeret olvasni, kortársakat, régieket?
Mind a ketten megérdemelnék. Én valamennyi kortársam pályáját nyomon követem. Azon írók közé tartozom, akik szeretnek olvasni.
- Miként érintette Esterházy Péter halála? Új Péter írta róla, ő volt a "legnagyobb magyar olvasó". Összeültek, szakmáztak néha?
- Fájt. Jóban voltunk, de nem barátkoztunk. Pedig közel lakunk – jaj, laktunk – egymáshoz. Igen, néha beszélgettünk. Ráadásul háromszor tévékamerák jelenlétében, ezekre szívesen emlékszem. Ne felejtse el, hogy ugyanabban az évben születtünk, ő ráadásul az eredeti névnapomon (Tiborként nőttem fel, Miklós az írói álnevemen). Szerintem fontosabb volt, hogy ő napi politikai kérdésekben mindig fölemelte a szavát, tiltakozott az ostobaság minden változata ellen, így a rasszizmus ellen is. Jó volt tudni, érezni ezt.
- Az egyik legnépszerűbb és legolvasottabb hazai szerző, ezért is kérdezem, olvasnak még a magyarok, pláne regényeket?
- Ha az egyik legolvasottabb vagyok (tényleg), akkor úgy látszik, olvasnak, igaz? Egyébként főleg regényeket.
- Miért épp Pécs, és egy történelmi visszatekintés lett a legújabb, most megjelenő regényének, A hattyúk dalának a fő témája?
Apám családja pécsi volt, és én is Pécsett fogantam.
- Mindig is írónak készült, tizennégy regény szerzője, számtalan sikeres film forgatókönyvét jegyezte (például a Csók anyuét) mégis legtöbben mind a mai napig a „Lehetetlennel” és a „Rögtön-nel”azonosítják, és a kilencvenes évekből, mint tévés személyiség ismerik. Nem zavarja ez?
- Csöppet sem. Az is én vagyok. Inkább voltam. Hatvanévesen megfogadtam, többé nem készítek tévéműsort, és a hivatásomra összpontosítok.
- Nem hiányzik a kamera, a színpad, ezek a beszélgetős esték? Ön szerint ma is lehetne ilyen műsorokkal ekkora sikert elérni?
- Nem tudom. De azt tapasztalom, hogy az MTV(A) szenesre ismétli a régi műsoraimat, és ma is nagyon sokan mondják, hogy jók. Sokan azt hiszik, ezek mostanában készültek, és gratulálnak, milyen jól nézek ki a képernyőn. Talán megtaláltam az örök ifjúság titkát ezzel a megoldással?! Vagy a magyar tévé találta meg.
- Ma már itt tartunk, hogy maradhat egy író – a hatvanas évei derekán is – nyitott és aktív? A sport teszi? A gyerekek, az tizenéves ikrei?
Örülök, ha úgy látja, hogy az maradtam:) Titkot nem tudok. Engem két komoly erő hajt: a kíváncsiság, és az élet dús szeretete. Ezek mintha egyéniségem alappillérei volnának.
Vámos Miklós estje Beatles és Mi
Közreműkődik: Karácsony János James
2016. november 4., 19:00–22:00
Bartók Terem, Szombathely
Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/174338509637438/
