„Magyarország előre megy, nem hátra” – ezzel a primitív kampányszlogennel találkozunk most mindenhol egy jó darabig, az utcai óriásplakáttól kezdve a Facebook-hírfolyamunkig, és könnyen lehet, hogy ez a kampányszlogen elég lesz ahhoz, hogy Orbán Viktor újabb négy évre kormányt alakítson, és olyan pályára állítsa Magyarországot, amit ma még csak sejtünk.
Az emberek szeretik az egyszerű szlogeneket, különösen akkor, ha nincs rálátásuk a nagyobb összefüggésekre.
Mert igaz, hogy Magyarország előre megy: lám, tele vannak a plázák vásárlókkal, és olyan sok autó futkározik az utcákon, hogy állandóan új parkolókat kell építeni.
De ha egy kicsit távolabbról nézzük a fejleményeket, akkor azt látjuk, hogy Magyarország a kelet-európai rendszerváltás talán legnagyobb vesztese: a startvonalnál „pole-pozícióból” indult, hogy mára sikerüljön leküzdenie magát a sor végére, Románia és Bulgária színvonalára. (Mellesleg az utóbbi két ország hozzánk képest nyertesnek számít.)
Egy lovaskocsi gyorsabban halad, mintha gyalogolnánk, de közben vannak olyanok, akik autóba ültek, és már a kanyarban sem látszanak.
Mi pedig a lovaskocsit adjuk el győzelemként.
A gyakorlatban ez például azt jelenti, hogy a falvak és a kisvárosok főterei tényleg szebbek lettek, megújult a templom is, de ha két utcával odébb megyünk, már nagyon sokszor ránk köszön a kegyetlen valóság. Az, hogy hova is jutottunk el, vagy éppen hova nem jutottunk 32 évvel a rendszerváltás után.
Ehhez elég nyitott szemmel nézelődni, még csak Eurostat sem kell hozzá.
De néha van Eurostat is, mint például most.
A Portfolio.hu kedden megjelent elemzése szerint Magyarországnak az EU átlagához mért fejlettségi szintje 2020-ban egy százalékot emelkedett: jelenleg az unió 74 százalékán vagyunk.
Még ennél is érdekesebbek a részletek. Ezek szerint ez az egy százalék úgy jött össze, hogy Észak- és Kelet-Magyarország térségének fejlettségi szintje 2 százalékkal ugrott, miközben az ország nyugati része stagnált.
2020-ban éppen koronavírus-válság volt, legyinthetnénk is rá, ha nem lennének a hosszabb távú adatsorok is.
Ezek azt mutatják, hogy Nyugat-Dunántúl szekere (lovaskocsija) „elakadt”. A legfejlettebb magyar régió pont ott tart, mint 2013-ban: 70 százalékos EU-fejlettségi szinten.
Még kijózanítóbb, ha megnézzük a megyékre bontott számokat.
Ebből az látszik, hogy a negatív rekordot Vas megye tartja, melynek az utóbbi években sikerült hátrafelé mennie.
Megyénk 2013 és 2016 között volt a csúcson: akkor az Európai Unió fejlettségének a 67-68 százalékán voltunk, aztán lassan, de biztosan süllyedésnek indult ez a szám: 2020-ban már csak 64 százalék volt.
A Portfolio.hu írása fejlődési csapdáról beszél, de nem fejti ki ezt részletesen.
A mi értelmezésünkben arról van szó, hogy Nyugat-Dunántúl eljutott egy, leginkább a gépjárműiparral jellemzett fejlettségi szintre, amelynek most már nagyon látszanak a korlátai, és ahonnan csak minőségi ugrással lehetne továbbjutni (informatika, kreatív ipar, zöld megoldások, startupok stb.).
Ennek a csapdának a megoldása bizony némileg többet feltételez, mint frappáns politikai szlogenek megalkotását.
