Tud azért dicsőségtől felpukkanni a mellkas, amikor kiderül, hogy tökmindegy, milyen hülye ücsörög éppen a kormányfői székben, ettől függetlenül mégiscsak elismerik Magyarországot ezért vagy azért a határokon túl. Kapott már jó pontokat a külföld szemében a fővárosi kerékpáros kultúra, a romkocsmák vagy éppen a Sziget, és nemrég egy komolyan veendő orgánum, a CNN utazási különkiadása emelte a magasba az egyik legjelentősebb hazai vásárteret, a Fővám téri Nagycsarnokot. Bizony, még olyanokat is beelőzött, mint a legendás isztambuli Nagy Bazár, a barcelonai La Boqueria vagy a londoni Portobello Road-i vásár.
A Budapest első polgármesterének, Kamermayer Károlynak nevéhez fűződő, Pecz Sami építész által megtervezett és 1896-ban megépült csarnok kialakítását nagyon méltatják, ezen túl rajonganak egy kört a sonka-kolbász-szalámiválasztékért, külön említik a "helyben nagyon tisztelt" lángost, és azt mondják a turistának, hogy ha csak egy dolgot vihet haza, akkor az lehetőleg egy pakettnyi füstölt paprika legyen.
Kissé túlgondolt a lángos, de azért rendben vannak a dolgok
Azért persze mi kézen fognánk a csillogó szemmel a tengelye körül pörgő-forgó turistát, és szólnánk neki, miután kicsodálkozta magát a grandiózus vas tetőszerkezeten (ami alatt zöldségesek hadától a hentes-hadtesteken át a Made in Hungary típusú emlékgiccsekig minden van), hogy ez nem egészen a hagyományos lángos, legalábbis magyar asztalra így, minden oda nem illő dologgal és fetasajttal megpúpozva még sosem került:
És azért azt is tegyük hozzá, hogy nem volt túl nehéz kiszúrnia a CNN-nek a Vásárcsarnokot, hiszen az elismeréstől függetlenül már évek óta az idelátogatók egyik legfontosabb úticélja, ráadásul a Váci utca (erről szóló mobilfotóriportunk errefelé található) is egyenesen ide torkollik, eltéveszteni gyakorlatilag lehetetlen. Sőt, hallottunk már olyan BKV-ellenőrökről is, akik kifejezetten csak itt utaznak pár megállót oda-vissza, mert tudják, hogy jegyek ügyében fogalmatlan külföldiek szép számban akadhatnak horogra.
Odabent is többségében külföldi szavakat lehet elkapkodni a levegőben, a pultos meg úgy nyújtja át a szárazkolbászt egy achthundert-und-sechzig kíséretében, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mondjuk itt talán az is. Persze ez nem jelenti azt, hogy csillagászati árakon mérnék az árut, és temérdek mennyiségű honpolgár is megfordul itt, filozófiaprofesszortól a hipsztertinédzserig.
Ha kicsit félrerakjuk a fenti, turistaorientált "magyar"-emeletet, akkor marad minden földi jó: friss húsok és fűszernövények halmokban, ínyenc francia és holland sajtok potom áron a főbejárattal szemben, bor és banán, minden. A fenti fotók mögött a helyszíni hangulatjelentésünk további árnyalatokkal bővül, bátran kattintani ér.
