Érdemes élni egyáltalán a végtörlesztés lehetőségével?
Most valóban a végtörlesztésnek van itt az időszaka, és nagyon sok ember mozdult meg. Akár úgy is, hogy eladja az autóját, a lakását, és inkább végtörleszti a tőketartozását. Még úgy is, hogy esetleg albérletbe kényszerül később.
Ügyfeleink egy meghatározott köre, itt, Szombathelyen is, simán ki tudja fizetni készpénzben a tartozását. A legjobban ők járnak ezzel a lehetőséggel, hiszen eddig is megvolt az anyagi biztonságuk, nem egy ügyfelem öt-hat milliót tud nyerni, ha ezen az árfolyamon végtörleszt.
Aki nem tudja készpénzben megoldani, forinthitelekért megy a bankokba. Van jó néhány bank, ami a mai napig nem rukkolt elő megfelelő konstrukciókkal, hogyan lehet a devizahitelt, akár saját bankon belül előtörleszteni vagy végtörleszteni. És az ügyfelek tanácstalanok, hiszen a saját bankjuk nem tud semmit mondani. De van jó néhány bank, takarékszövetkezet, akik nagyon kedvező kamatokkal adják oda azt a pénzt, amiből az ügyfél törlesztheti a devizahitelét.
Mekkora kamattal lehet most forinthitelhez jutni?
Két hónappal ezelőtt még lehetett 8 százalékos lakáscélú hiteleket kapni a piacon, most gyakorlatilag nincs bank, amelyik 9-10 százalék alatt forinthitelt adna. Durván bedrágították a hiteleket, és 8-10 milliós hitelnél ez akár havi 10 ezer forintos többletterhet ró a háztartásokra, de legalább megszabadulnak a deviza árfolyamkockázattól. Viszont megmarad a forint kamatkockázat, ami továbbra is veszély lesz, főleg most, amikor várhatóan emelik az alapkamatot.
Ez a két-három százalékpontos kamatemelés a piac reagálása a kormányintézkedésre?
Nem, ez inkább a bankok reagálása arra a veszteségre, amit kénytelenek elviselni.
Egyik oldalon kifizetik, a másik oldalon megpróbálják behozni.
Pontosan. Olyan bankok tudnak így versenyelőnyt szerezni, akik nem voltak benne a devizahitelezésben.
De ez a piac átrendeződését is jelentheti.
Így van. Tehát alapvetően a devizahitel forint alapú hitelre váltásával nem feltétlenül csökkenek a törlesztőrészletek, hiszen a devizahitelek kamata alacsonyabb volt. Viszont eltűnik az árfolyamkockázat. A kamatkockázat miatt viszont olyan érzésük lehet az embereknek, hogy ismét veszélyközösségnek lesznek a tagjai. De lehet arra apellálni, hogy megint lesz valami csoda, ami megint megoldja a gondjaikat.
Már beharangozták, hogy ismét lesznek devizahitelek, de csak azoknak, akik devizában kapják a bérüket.
Igen, már jó fél éve, hogy beharangozták, de korábban megismert feltételeit tekintve várhatóan olyan nevetséges korlátok vannak, hogy itt a régióban csak a multinacionális cégek menedzsmentje tudná felvenni, ha akarná. Egy-egy ilyen megoldás a társadalom fél százalékát érinti gyakorlatilag.
De az emberek azért lépnek. Egyre több Eladó tábla került ki az ingatlanokra, nyomott áron adják el az autókat, inkább szabadulnak a devizahitelektől, hogyha megtehetik. Akik képesek készpénzben kifizetni, azok kifizetik, akik nem, azok vagy eladják, vagy családi segítséget kérnek. Összefognak, összedobja a család a pénzt és később egymás között rendezik a dolgot.
Lehet azt mondani, hogy a végtörlesztés kedvező az adósok számára?
Annak, aki elő tud törleszteni, szerintem kedvező. Akkor nem lenne az, ha a devizaárfolyam innentől kezdve csak lefelé menne, és tartósan ott maradna. Mert akkor egy kedvező kamatú hitelt kiváltottunk egy magasabb kamatozású forinthitelre.
De nem várható, hogy ekkorát zuhanjon a devizaárfolyam.
Rövidtávon szerintem nem. Igaz, hogy a svájci gazdaság is károkat könyvel el a magas árfolyam miatt, de addig, amíg a svájci frank menekülődeviza, biztosan nem. Borzasztó nagy probléma a mai világban, hogy akinek van megtakarítása, hova tegye a pénzét, ahol megőrzi az értékét. Nem egyszerű kérdés ez sem.
És a frank az elmúlt időszakban spekulációk színtere volt, ha a tőke megindul egy irányba, azt semmi nem tudja megállítani. Persze, hogy kellemetlen, ha valaki ebben adósodott el, hiszen akár havi több tízezer forinttal megy el a törlesztőrészlet.
Említette, hogy a bankok a magas forinthitel kamattal próbálja visszahozni a veszteségeit. Van-e olyan veszély, hogy a bankok egy része egyszerűen kivonul az országból?
Alapvetően Magyarországon a bankrendszer, két bank kivételével, külföldiek kezében van. Ők profitszerzés miatt jöttek ide. Tették ezt nagyon sikeresen, hiszen például az osztrák bankok az elmúlt években a profitjuk nagy részét Magyarországnak és a keleti piacoknak köszönhették. Ha otthon nullára hozták az eredményt, akkor még ide lehetett pénzt kihelyezni, és a magyarok vissza tudták fizetni ezeket a hiteleket.
Lehet, hogy ha le kell mondaniuk erről a profitról, átmeneti jelleggel azt mondják, hibernálják a magyarországi részleget. A hiteleket olyan kamatra viszik fel, amit már nagyon kevesen vállalnak.
De ez inkább látszatintézkedés, sündisznóállás. Nem nagyon akarnak most belefolyni a hitelkiváltásba, mert abból veszteségük van. Szerintem maradnak a bankok, a jövőbeni profit reményében. Mert Kelet-Európa továbbra is a bankok mentsvára lesz. De azért az osztrák bankok nagyon kemény helyzetben vannak, várható, hogy semmit nem fejlesztenek, a meglévő ügyfeleket kiszolgálják, és túlélésre játszanak.
Kibekkelik ezt az időszakot.
Igen, és majd az idő megoldja. De a legtöbb bank nem akar ebben a versenyben részt venni. Egy-két bank pedig, piacszerzés céljából, nem emeli a kamatokat, de ők is olyan feltételeket határoznak meg, hogy csak a jó ügyfelek tudják felvenni a hiteleket. Ahol van jó fizetés, ahol az ingatlan értékéhez képest a hitel nagysága nem túlságosan magas. De ez nagyon jó lehetőség a jó adósoknak, hogy kedvező hitelt tudjanak felvenni. És minimalizálni tudják a kockázatokat.
És ha tudnak félretenni, akkor előtörleszthetik ezt a kedvező hitelt is. Ugye, az előtörlesztés is konszolidálódott, régebben négy-hat százalékot számítottak fel a bankok, most már ezt két százalékban maximalizálták. Aki tudja, az év végéig kihasználja ezeket a lehetőségeket.
Ami az ingatlanárakat lefelé fogja nyomni, mert szabadulni igyekeznek az ingatlanoktól. És lehet, hogy nem a főingatlantól, hanem a nyaralótól, a második lakástól, garázstól, hogy pénzhez jussanak.
A bankok passzivitása milyen hatással lehet a gazdaságra?
A bankok aktív működése a hitelek kihelyezése, a passzív a betétgyűjtés. Utóbbira nem sok energiát fordítottak. Pont azért, mert hiteleket sem fognak adni. Nem akarnak feleslegesen több kockázatot vállalni, mint amennyi most van. És olyan országban, ahol a kormány egyetlen döntésével rákényszeríti a bankokat a veszteségeik leírására, el lehet képzelni, mekkora kedvük van hiteleket kihelyezni. A jogbiztonság nincs meg a háttérben, a bank nem tud kalkulálni azokkal a feltételekkel, amikkel kihelyezte a hitelt.
Tehát kevesebb pénz forog, és emiatt visszaesik a gazdaság, nem lesz növekedés.
Növekedés biztosan nem lesz. És itt említhetjük a meg a szocpol támogatást. Hiszen minden gazdaság alapja az ingatlanfejlesztés, beruházások, építkezések. Ez tartja működésben a gazdaságot. Ennek az ösztönzése lehet az, hogy visszaállítják azokat a kamattámogatásokat, és vissza nem térítendő állami támogatásokat, amivel ösztönözhetik a fiatalokat, hogy akár gyermekvállalásért pénzhez jussanak, és ez a pénz legalább szinten tudja tartani az új ingatlanok építését.
Tűzoltás?
Talán nem is nevezném hatékony tűzoltásnak. Meglátjuk majd, egyáltalán hány olyan ember lesz, aki új lakást tud venni. Mert most keményebben megkövetelik majd az önerőt, gyerekszámhoz kötik a hitelfelvételt, meghatározzák az életkort, az ingatlan vételárát. Részben ezek a feltételek eddig is megvoltak, de most a várható támogatás összege is csökkent, és így szűkítik a sikeres igénylők körét.
Nem lesz tehát olyan hatásos a szocpol ismételt bevezetése, hogy kompenzálja az egyéb visszaesést?
Én azt mondom, hogy minden ilyen lépés segíthet kijönni ebből a helyzetből. Mert ez élénkíteni tudja a gazdaságot. A kérdés itt a mértéke, és hogy milyen embereknek lesz ez reális megoldási lehetőség. Mert az egyik oldalon az adósok szabadulni akarnak az ingatlanoktól, a másikon meg arra akarják ösztönözni a fiatalokat, hogy gondolkodjanak lakásvásárláson.
A kettő időben van nagyon közel egymáshoz, ami megadja a kétarcúságát az egésznek. Egyrészt a bizonytalanság, a veszély, másrészt az ösztönzés, hogy meneküljetek előre. Minden egyes támogatás, még ha kicsi is, csak pozitív lehet. 2009-től nem érhetőek el ezek a támogatások, addig nagyon nagy felfutásuk volt.
2009. május-júniusban rengetegen kihasználták ezt a lehetőséget, már maradtak a sima, piaci hitelek, aminek a kamatozása már nem hat-hét, hanem nyolc-kilenc, kilenc és fél százalék volt. És ha nézünk egy átlagos, hat-nyolcmilliós hitelt, ott ez a kamatkülönbség havonta tízezer forint különbséget jelentett.
Mire lehet számítani?
Az az adósság-továbbgyűrűzés, ami országos szinten jelen van, sőt, az Európai Unió több országában, gyakorlatilag bizonytalanságba viszi az embert. A magyar költségvetésnek függetlenítenie kellene magát ezektől. De ez lehetetlen, hiszen export-orientált ország vagyunk, olyan nyitott gazdaság, amely szinte egy az egyben össze van kötve Németországgal. Ha viszont a németek ekkora részt vállalnak a különböző országok megmentéséből, az náluk is megszorításokkal jár.
Pedig halasztó intézkedésekre bőven van példa, a magánnyugdíj-pénztári vagyontól a megyei vagyonok államosításáig. Egyszerűen pénzhez akar jutni a kormány, hogy lélegzethez jusson, és az egész problémát eltolja későbbre.
Mi sem mutatja ezt jobban, mint az árfolyamsávos hiteltörlesztés, hogy gyakorlatilag 2014-ig fizethessék kisebb árfolyamon a hitelt. És majd utána lesz valami. Nem egy fix megoldás, hanem három éves tüneti kezelése a dolognak. És bízzunk abban, hogy majd minden jobbra fordul. De nem születik meg az a gazdasági élénkítő csomag, amire azt lehet mondani, megmutatja a hosszú távú irányt.
Sokkal inkább pénzbegyűjtés az, ami most zajlik, mint például a magánnyugdíj-pénztárak átcsoportosítása, finoman szólva. Mint egy malacpersely összetörése, az abból való tűzoltás. De szenzációs a kommunikáció, ami mögötte volt.
Megszorításokra továbbra is szükség lesz a gazdaság rendbe tételéhez, de ha emellé nem társul egy fejlődést ösztönző gazdaságpolitika, akkor pusztán a megvonásokon alapuló koncepció rövid távú kezelést jelenthet, viszont semmiképpen a hosszú távú iránymutatást. Nézzük meg a minimálbér emelését, 18-20 százalékot kell jövőre ahhoz emelni, hogy valaki ugyanakkora nettó pénzt keressen. Ez a vállalkozásoknál húsz százalékos többletteher lesz.
Csak kérdés, hogy egy olyan gazdasági szituációban, ahol a GDP nem növekszik, a gazdaság nem élénkül, hogyan lehet ezt majd kifizetni. Félő, hogy mindez növeli majd a munkanélküliséget.
Már az elején is látszott, hogy a csodafegyverként kikiáltott egykulcsos adó nem hozza be a várakozásokat. Vagyis, nem költenek többet az emberek, és így nem pörög fel a gazdaság.
Ettől függetlenül, kitartanak mellette, és noha a szuperbruttót nem vezetik ki a 202 ezer forint feletti keresetűeknél, megmarad mégis a kétkulcsos adórendszer, amit egykulcsosnak neveznek. Kitartanak a címszavak mellett. És az emberek tudatának formálásában ennek nagyon nagy szerepe van. Annak ellenére, hogy egyre többen ismerik fel, az egykulcsos szja nem a kisembereknek jó.
Nekem van olyan ügyfelem, akinek 200-300 ezerrel nőtt a havi nettója. Ő nem a gazdaság élénkítésére fordította azt a pénzt, nem élte fel, nem vásárolta el, hanem befektette. Mert nem bízik a gazdaságban, és azt mondja, hogy használjuk ki a helyzetet, én félreteszem, amit most pluszban kapok, a többit majd meglátjuk jövőre.
Nem is értem, miért volt ez jó. Szerintem gazdaságilag nem volt indokolt, ennek hatását nem látom, viszont a költségvetésben deficit keletkezett, részben emiatt is. De nézzünk mást. Ausztriában 35 százalékos a nyereségadó. Nálunk 16. Melyik gazdaság engedheti azt meg magának, hogy a passzív jövedelmek adóját csökkenti egy negatív gazdasági helyzetben?
Felépítettek egy koncepciót, és mindent ahhoz igazítanak.
Próbálnak minél kevesebbet veszíteni abból, a saját maguk által vizionált képből, ami egy presztízshelyzetet teremtett nekik. De makacs dolog a matematika, mert annyit lehet felosztani, ami bejön. Európa összes országában a szociális háló túlhúzottsága okozza a gondokat. Görögországban 55 év felett nem akarnak dolgozni, a németek meg már a 70-et is elfogadják. Nincs meg az a politikai konszenzus, hogy egyet akarunk, és nem akar az egyik 15 évvel előbb elmenni nyugdíjba, mint a másik, ráadásul fizesse az a cechet, aki tovább dolgozik.
Így borzasztó nagy igazságtalanságok alakulnak ki, és most a görögöknél kell nagyon megszorítani. Mert ami nem jön be, azt nem lehet kiosztani. És ott a szociális háló, ahogyan nálunk is, túl van húzva. Csak az emberek hozzászoktak ezekhez a juttatásokhoz, nehezen mondanak le róluk. És ezért megy nehezen a gazdaság rendbetétele.
