Egy emberként kapta fel a fejét a magyar sporttársadalom tavaly ősszel, amikor egy 17 éves kőszegi lány sporttörténelmet írva első magyarként indulhatott volna a női síugró világkupán. Vörös Virág számításait egy sérülés keresztül húzta, egy rossz érkezés miatt műteni kellett a térdét. Most már viszont újra teljes erőbedobással küzd a téli olimpiáért.
Mindenkiben van egy kis félelem
Hogy áll a rehabilitációd?
Most már nagyon jól vagyok, nem kell gyógytornára sem járnom, múlt héten voltam utoljára. Már mindent meg tudok csinálni, amit korábban, már futhatok, szökdelhetek kicsit. Nagyjából rendesen tudok edzeni.
Mi történt, amikor megsérültél? Az edződ, Molnár László említette, hogy nem volt egy látványos esés.
Látványos tényleg nem volt, fájdalmas viszont annál inkább. Rosszul érkeztem le, de igazából nem tudom, hogy hogyan. Befordult a térdem és akkor éreztem, hogy itt valami nincs rendben. Fel sem tudtam állni.
Egy átlag ember számára félelmetes, amit ti csináltok. Nem is egy megszokott sportág itthon. Hogy jött neked, hogy síugró szeretnél lenni?
Mindenképp szerettem volna valamit sportolni. Korábban atletizáltam, kosaraztam, teniszeztem, a szokásos. Aztán 11 éves koromban a szüleim egyik ismerőse – aki edző, és veteránként ugrik is – megkérdezte, hogy lenne e kedvem elmenni egy edzésre. Kimentem, megtetszett, és ott ragadtam.
Az ember azt gondolná, hogy ezt a sportot előbb kell elkezdeni.
Igen, én a 11 évemmel még pont benne voltam a megfelelő korban, de általában tényleg kisebb gyerekek kezdik el.
Mielőtt odakerültem nem tudtam síelni, nem is volt még sítalp a lábamon. Kérdezték, hogy tudok e görkorcsolyázni, mondtam, hogy tudok. Utána fokozatosan raktuk össze.
Nincs benned ugrás közben félelem?
Szerintem legelején mindenkiben van egy kicsi. Nem tudom, hogy mások hogy vannak ezzel, de én ezt megszoktam, eltűnt.
Ebben a sportban amúgy is rengeteg az élmény. Már eleve az, hogy mész mindenfelé a világban. Persze, ez más sportágaknál is így van, de azért ez mégsem az a megszokott sport. Ha elmondom, hogy síugró vagyok, arra felfigyelnek, és rögtön elkezdenek érdeklődni felőle.
Felesleges a szomorkodás, ha előre is lehet tekinteni
Hogy néz ki egy síugró felkészülés?
Van egy alapozó időszak, amikor erősítünk. Utána jön a gyorsítás, akkor szökdelünk, futunk sprintelünk. Aztán jön a harmadik rész, amiben van egy kis erősítés, van egy kis gyorsítás, de itt a technikával is foglalkozunk.
A sérülésed miatt ki kellett hagynod a világkupát. Hogy érintett ez téged?
Szomorú voltam, de úgy voltam vele, hogy már megtörtént, hiába emésztem magam, nem tudok rajt változtatni. Csak előre néztem, és a rehabilitációra koncentráltam.
Ez nagyon érett hozzáállás. Van példaképed?
Igen, van. Egy amerikai síugrólány, akinek mindkét térdét műteni kellett, de sikerült visszatérnie, és már újra versenyezhet. Rá felnézek - ha neki sikerült, akkor nekem is!
Ezen kívül mik még a céljaid a jövőre nézve?
Szeretnék majd valami civil szakmát is, de még nem tudom, mivel szeretnék foglalkozni.
És mi a helyzet a téli olimpiával?
Mindenképp szeretnék kijutni, bár az még kérdés, hogy sikerül-e.
