A World Press Photo egy független, nonprofit szervezet Hollandiában, ami 1955 óta évente válogatja ki egy rangos szakmai zsűri segítségével a világ legrangosabb fényképeit - amiket fotóriporterek készítettek. A zsűri idei elnöke, Gary Knight egy jelentős dilemmát osztott meg a világgal a 2014-es verseny bevezetőjében: vajon kell-e rangsorolni az egyes fotókon megörökített eseményeket? Egy ügy megérdemli, hogy fotóversenyt nyerjen akkor is, ha nincs jól fotózva? Mi a fontosabb, az, ha a fotós egy egyént mutat be, akit megfosztanak emberi jogaitól, vagy ha egy egész nemzetet? Az afrikai vérengzések vagy a közel-keleti háború a fontosabb? Egy katasztrófa sújtotta thaiföldi falu vagy a polgári engedetlenségi mozgalmak Európában?
Ha a díjakat az ügyeknek kezdjük osztogatni, olyan erkölcsi és filozófiai labirintusba tévedünk, ahol jóval kisebb az esélyünk az eligazodásra, mint ha egyszerűen a jó fotót díjazzuk. És nekünk ez volt az egyetlen döntési szempontunk
- írja Knight. Nos, a végső szelekció most is bivalyerős és sokkoló. Annyira, hogyha én hetedikesek osztályfőnöke lennék, kötelező jelleggel pakolnám be a diákjaimat egy buszba, hogy meg se álljunk a Néprajzi Múzeumig.
Például hogy lássák, hogy az alig 2800 kilométernyire található Damaszkuszban hogyan harcol a Szabad Szíriai Hadsereg a kormányzati elnyomással szemben:
Vagy hogy az ugyanebben a polgárháborúban hontalanná vált menekültek hogyan laknak egy bulgáriai iskola tornatermében. Rögtön mellette egy másik képen pedig egy 24 évesen elhunyt katonát gyászolnak a hozzátartozói - ez is rettenetesen fontos felvétel, hiszen húsbavágóan mutatja meg, hogy vallás ide és bőrszín oda, az emberi lélek arrafelé sem működik nagyon másképpen.
A három halottat, legalább 264 sebesültet és senkinek nem kívánt rémületet maga mögött hagyó bostoni bombamerénylet után alig pár perccel készült kép pedig azt tudatosítja bennünk: a 21. század legnagyobb démona a terrorizmus. Ez az elmúlt időszakban, az Iszlám Állam fejlődésével és a hozzájuk nyugati országokból is csatlakozó fiatalokakl együtt különösen aggasztó probléma.
Tavaly szeptemberben egy szomáliai dzsihádista csoport lövöldözni kezdett egy elegáns kenyai plázában. Arra akartak figyelmeztetni, hogy az ország vonja ki csapatait Szomáliából, ahol az Afrikai Unió békefenntartó haderőinek részeként működtek. Legalább 60 ember meghalt, csaknem 200 megsebesült.
A mexikói drogháborúban szemben álló kartellek gyakran küldözgetnek egymásnak kegyetlenül véres üzeneteket: itt például lemészárolt embereket lógattak le egy felüljáróról.
Rögtön mellette egy egészen más témájú kép egy egészen másik országból, de nem kevesebb drámával: ezen egy húszas éveinek elején járó iráni fiatal sírva hajtja rá a fejét egy hóhér vállára Teheránban. Őt és társát azért ítélték halálra, mert leszúrtak egy férfit és ellopták a táskáját, benne tizenöt eurónyi értékkel.
A Sekka elnevezésű, muzulmán lázadó csoportok alkotta szövetség vette át a hatalmat 2013. tavaszán a Közép-afrikai Köztársaságban. Azóta már feloszlottak, de maroknyi rebellis csoportok továbbra is rettegésben tartották az ország többségi, keresztény lakosságát. Hát, erről sem sűrűn hallottunk a híradóban.
Katasztrófákról sűrűn hallunk, viszont olyan könnyen át is lendülünk rajtuk. De nem akkor, ha ekkora méretben tolják a tekintetünk elé a természeti erők pusztítását. A Fülöp-szigeteken több mint hatezer emberi áldozatot követelt minden idők legpusztítóbb forgószele, a Haiyan tájfun.
Torokszorító sorsok
Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a World Press Photo nagyon helyesen nem csak a háborús övezetekre és társadalmi szintű krízisekre koncentrál, a vérrel átitatott látványos drámára koncentrál. Kemény sorsok békeidőszakban, békés országokban is léteznek, csak eldugva. Na, a zsűritagok - illetve bocsánat, a fotósok - ezekre is ráirányították a figyelmet.
Ők itt például vak albínó diákok egy nyugat-bengáli bentlakásos iskolában, ahol létfontosságú készségekre tanítják őket - amik nélkül akár koldussorsra jutnának.
Robin Hammond új-zélandi fotós pedig az egyik legletaglózóbb sorozattal nyert: ebben azt mutatja be, hogyan élnek az amúgy is nyomorúságos válságövezetekben az elmebetegek. Bal oldali képén a szomáliai Mogadishuban például azt gondolják, hogy a Korán felolvasásával gyógyíthatják őket, mellette pedig egy nigériai kuruzsló imádsággal és gyögynövényekkel kezeli betegeit, akiket azonban fákhoz láncol a kertjében.
Bobby Henline pedig egy iraki túlélő, aki egy felrobbantott terepjáróban ült. Társai meghaltak, neki eltörtek az arccsontjai, testfelületének 40 százaléka megégett, bal kezét amputálni is kellett. De mivel még a lábadozás alatt sem hagyta el a humora, terapeutáa javaslatára humoristának állt. Azóta ebből él.
Amivel mi is küzdünk, de nehezen veszünk róla tudomást
A családon belüli erőszak az egyik legelterjedtebb jelenség a világon, amitől Magyarországon is rengetegen szenvednek. Bár az otthoni ütlegelés és kínzás is büntetőjogi kategóriába esik, egy rossz berögződés miat sokan mégis magánügynek tartják - még rosszabb, hogy eltitkolják. Hogy valaki - Sara Naomi Lewkowicz - ezt is megmutassa egy sorozatban, arra már égető szükség volt, hiszen így esetleg sok áldozat átgondolja, hogy igenis érdemes feljelentést tennie... És joga van egy jobb életet élnie.
Egy másfajta dráma: Shannon tizenhat éves, és vállalta, hogy hat hónapra ballont helyezzenek el a gyomrában, így segítve elő a fogyást. Az elhízás korunk népbetegsége, Angliában például a 2-15 éves korosztályba tartozók közel egyharmada túlsúlyos.
Milyen így élni?
Vannak a World Press Photo-n Hétköznapok és Beállított portré és Korunk kérdései kategóriák is, amik azonban a nevükkel ellentétben nagyon is érdekesre sikerültek. Elena Chernyshova az észak-oroszországi Norilszkban fotózott, ami a világ egyik legnagyobb, de legszennyezettebb, télen pedig az egyik leghidegebb, akár mínusz 50 Celsius fokban tengődő városa:
Marcus Bleasdale a National Geographicnak az északnyugat-norvégiai, egyre inkább fogyatkozó halászközösségről készített fotóriportot:
Ez itt pedig a Fekete-tenger északi partján a hatvanas évektől nudistaparadicsomként is működő Utrish Nemzeti Park kedves vendégeit mutatja meg:
Románia távoli vidékeire utazott el Rena Effendi, hogy az évszázados módszerekkel magángazdaságokat működtető gazdákat fényképezze:
És megjöttek a drónos képek
A legszembetűnőbb változás idén, hogy már drónnal készült fotókat is befogadott a zsűri: Kunrong Chen egy kínai lapnak készített a magasból enyhén absztrakt felvételeket.
Október 26-ig a Parlamenttel szemben, a Néprajzi Múzeumban lehet szemügyre venni a fotókat - van még belőlük több is. Ez meg egy bemelegítő prezi, érdemes átpörgetni ezt is:
