Azzal, hogy Németország Szociáldemokrata Pártja, az SPD arra szavazott - 66 százalékos többséggel -, hogy beálljon Angela Merkel kancellár, egyben a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke mögé, megvalósult a nagykoalíció, ami újra a stabilitás reményét hozza el Európa legnagyobb gazdaságába. Ezzel Merkelnek a negyedik ciklusa indul el.
Mindennek fontos előzménye volt, hogy a 2017-es szeptemberi választásokon az SPD és a CDU és meglehetősen gyászosan szerepelt, ami után Martin Schulz, az SPD elnöke kijelentette, hogy még egyszer nem fog Merkellel közösen kormányt alakítani, mert nekik ellenzékben kell megerősödniük.
A konzervatívoknak ezek után már csak a liberálisokkal és a zöldekkel nyílt lehetősége tárgyalóasztalhoz ülni, de elég hamar világossá váltak a feloldhatatlanul ellentétes elképzelések, a tárgyalásoknak vége szakadt. Ha a szociáldemokraták végül nem változtatnak alapállásukon, akkor új választást kellett volna kiírni - így, hogy végül beálltak Merkel mögé, erre nem lesz szükség.Cserébe a kancellárnak komoly kompromisszumokat kell hoznia, például az SPD kapja meg a legfontosabb minisztériumokat, a pénzügyet és a külügyet is.
Az új szövetségi kormány várhatóan március 14-én, a tavaly szeptemberi szövetségi parlamenti választás utáni 170. napon, tehát jó fél évvel később alakul meg. Ez az eddigi leghosszabb kormányalakítási folyamat Németországban.
