A szombathelyi, Fő téri antikvárium ajtaján január harmadikán már kora délután a Zárva tábla fityeg, a védőrácsot is félig elhúzták valakik - nyilvánvalóan a bolt dolgozói. A kirakatban nincs egyetlen könyv sem, így aztán a járókelők jól láthatják, hogy odabent azért van élet: két férfi szortírozza, nagy halmokba hordja össze a könyveket, egyre jobban csupaszodnak a polcok is.
Szomorú napok
Nagyszabású átalakítás, netán festés következik? Vagy végleges bezárás? Ezeken a kérdéseken morfondírozhat az erre járó polgár, mert a Zárva táblán kívül semmiféle más információ nem szolgál tájékoztatóul.
Fotós kollégámmal mi is mélázgatunk egy kicsit, aztán kopogunk egyet-kettőt az ajtón. S most szerencsével is járunk, mert pár pillanat múlva az üzlet egyik tulajdonosával és segítőjével beszélgethetünk.
Eleinte meglehetősen szűkszavú az antikvárium névtelenséget kérő gazdája, annyit mond csak, hogy január elsejével megszüntették a boltot, így aztán sajnálatos módon a két alkalmazottat is el kellett bocsátaniuk. Mást nem nagyon szeretne mondani a férfi, elég szomorúak ezek a napok amúgy is, úgyhogy elégedjünk meg ennyivel.
Aztán - miért, miért nem - mégiscsak felenged egy kicsit, lassacskán megered a szava. Nem tehettek mást, be kellett zárniuk végleg, mondja, mert az utóbbi időben már nem működött nyereségesen az üzlet. A vevők mindinkább elmaradoztak, éppen ezért jó ideje ők maguk sem vásároltak már könyveket senkitől.
Ennek a szakmának nincs jelene, így a tulajdonos, de jövője azért talán lesz. Most egyszerűen nem kell a könyv az embereknek. A múltkor például valaki telepakolta az autója csomagtartóját, de még az üléseket is könyvvel, úgy jött ide. Azt mondta, nem kér értük egy fillért se, de szeretné itt hagyni őket, mert nem tud mit kezdeni velük odahaza. Nem tudja hova tenni őket.
A könyv illata
Időközben betér az üzletbe egy asszony is - rögtön kiderül, hogy a tulajdonos jó ismerőse -, úgyhogy azt már öten próbáljuk megfejteni, hogy miért nem kell a könyv az embereknek.
Vendéglátóink egyöntetűen a világhálót és az egyre inkább előretörő e-book olvasókat okolják. Az a legnagyobb baj, mondják, hogy a fiatalok nem ismerik a könyv illatát… Magam vitatkozom egy kicsit ezzel a véleménnyel, mert én meg úgy látom, hogy a válság, az egyre jobban elharapódzó szegénység a főbűnös, hiszen az emberek zömének már csak a rezsire és a napi betevőre futja, ha futja, másra nemigen.
Így tűnődünk egy darabig, borús hangulatban, aztán valaki felveti, hogy az is elgondolkodtató ám, hogy Szombathely egyetlen antikváriuma szűnt meg január elsejével. S hogyan lehetséges az, hogy egy ekkora város - más megyeszékhelyekkel ellentétben - nem képes úgymond eltartani egy ilyen jellegű üzletet? Senki sem tudja a választ.
Amiként az a kis történet is hosszadalmas egyszersmind eredménytelen fejtörésre ad okot mindnyájunknak, amelyet az üzlet tulajdonosa - mintegy oldva a hangulaton - mesél el. - Tegnap este vagy éjjel valaki felakasztott egy reklámszatyrot a bejárati ajtó kilincsére - mondja a férfi. - Két könyv volt benne. Az egyik Tolsztojtól a Feltámadás, a másik meg Dosztojevszkij regénye, A Karamazov testvérek. - Vajon mi lehetett az ismeretlen célja? - kérdem az egybegyűltektől. Senkinek még csak fogalma sincs.
