Négykor keltem, hogy legyen időm összepakolni. Csizma és ellátás van. Jól jöhet még egy zsebkés, egy tartalék póló, nadrág, dzseki, zokni. Utóbbiból több is, mert ahova megyünk ott a víz az úr. De mi megküzdünk vele. Még egy tábla csokit, fényképező gép, majd bakancs és irány a Blaha. Onnan Edelénybe fogok menni busszal, legalábbis még ezt gondoltam.
Edelényben már nincs mit védeni, irány Ónod
Útközben megtudtam, együttműködésbe fogott két diákmunka szervezeti tömörülés, a DIÁKÉSZ és az ISZOSZ, 11 tagjuk kezdett embereket toborozni a katasztrófavédelemmel együttműködve, hogy önkéntesekkel segítsenek Borsod az árvíz sújtotta területein a gátak megerősítésében.
Közel száz ember indul útnak két busszal. Mire odaérnénk, kiderül, hogy a cél nem Edelény, ott ugyanis már nincs mit védeni - a területre csak a hadsereg tud bejutni, az embereket mentik. Helyette a katasztrófavédelem Ónodra küld minket.
3 lapát egy zsák
Két óra alatt ott vagyunk. A falu közepén álunk meg, ahol az óvoda mellett a homokzsákokat töltik. Víz sehol, csak némi sár, ha valaki keresztülhajt a falun, nem is érti, hova kellenek a zsákok. Most még én se tudom. A védelmet a polgármester vezeti, egy vámügyes autóból, hangosbeszélővel. Összeszedetlennek tűnik, de azt mondják, alig alszik három napja.
Míg a főnökök az eligazításra várnak, a csapat magától is munkának lát. A dolog nem bonyolult: a középen lévő hatalmas kupac homokot lapáttal zsákokba töltik (kb. 3 lapát egy zsák), majd a folyamatosan ki- és beérkező teherautókra, traktorokra pakolják őket. Kisebbekre kézzel, az IFA-kat pedig egy markoló tölti.
Közben megkapjuk a feladatot: a falu végébe, a vár alá megyünk, hogy az ott lévő töltést erősítsük. Ismerem azt a várat régről, árka akkor is volt, csak vizet nem lehetett látni sehol a közelében. Ellenben most nincs az a török, ami most át tudna ezen kelni.
...a töltésen átjutó víz kimossa az ürüléket és a trágyát az udvarokból
A látvány döbbenetes. Az utca vége teljesen víz alatt van, a védelmünkbe vett töltés mögött magasan áll. Gumicsizmával még épp járható. Szivattyúzzák kifelé, de szinte esélytelennek tűnik a dolog. A zsákokon túl mintha a Kis-Balatont nézném. Csak azért van a víznek vége, mert a kiálló fák és bokrok eltakarják. De nem is ez lepett meg, hanem a szag. Vizet látok a híradóban minden este, itt érzem is, amiről csak beszélnek: a töltésen átjutó víz kimossa az ürüléket és a trágyát az udvarokból.
A csapat csatárláncba áll és adogatni kezdi a zsákokat. Kemény meló, főleg a napon. De nem lehet lazítani, a lányok is kifulladásig csinálják. Én fényképezek. Most még újságírónak érzem magam. Lavírozok a homokzsákokon az emberek között, hogy elkapjak egy-egy jó pillanatot - és nézem, ahogy egy tetovált, izmos roma férfi megmutatja, hogy is kell jól dolgozni. A lánc pár helyen lyukas. Most nem törődök vele. Fotózni jöttem. A fények is olyan szépek. De valahogy nincs lelkesedésem.
A gát csak pszichológia?
Mellettem egy önkéntes tűzoltó szedi a földről a zsákokat, hogy továbbadja. Hajolnia és lépnie kell hozzá. Még nem tudom, hogy ettől hogy tud fájni a derék. De már nem látom benne azt, amit a TV-ben: a hatásos fotót. A vezető hírt. A giccses szöveg. Döntök. Leteszem a gépet egy fészer tetejére. Szerzek egy kesztyűt és zsákolni kezdek.
A munka monoton, de közben beszélgetünk. Sok a szünet: eszünk, néha elfogy a homok, vagy a zsák és várni kell az utánpótlásra. De a víz nem vár. Amíg ott voltunk, közel 10 centit emelkedett. A töltésen belül is romlott a helyzet. A kutyát, aki reggel még a háza előtt feküdt, délután a diákok eresztették szélnek, mert már tenyérnyi vízben állt.
A zsákhiány a legidegesítőbb. Már sokadszorra várunk, amikor azt hisszük, elveszítjük a gátunkat. Görcsben vagyunk, mi lesz gyorsabb, a víz, vagy az utánpótlás. De jön a zsák, hajrá, győzünk!
Aztán a Wolf csoportos tűzoltó, akihez beálltam, azt mondja: ez a gát csak pszichológia. A tetőzés még 60 centi vasárnap estig. Nincs esélye, hogy ez a gát ellenáll, mindez csupán a helyieket nyugtatja meg. Remélem nincs igaza.
A másik busz csapata a „nagy gáton” van. Ez vagy 800 méter hosszú - ha átszakadna, a fél falunak vége. Vagy 80 vámőr és ugyanennyi önkéntes zsákol rajta keményen. Jöttek a Lions klubtól emberek, ott hajlongtak a környékbeli családok, de egy társaság a csapatépítő tréningjét tartja tt. Persze nem ez volt ez eredeti terv, de egyhangúlag átszervezték a programot.
Szurkolok és szurkoljatok ti is!
Estig pakoljuk a szákokat. A csapat leharcolt, leégett, sáros és vizes. Fáradtak vagyunk. Akárcsak mindenki más, aki ott volt. De nekünk nem áll a víz a hálószobánkban, nem kell lebontani a házunkat. És nem tesznek ki bennünket a munkahelyünkről, mint tették egy asszonnyal, aki árvíz miatt nem tudott bejárni.
Mikor elmegyünk, még lenne munka. Sajnálják az ottmaradók, hogy kiesik sok segítő kéz, de hálásak, mert addig ott voltunk. Már tíz homokzsák pakolása is ér valamit. Mi megmozgathattunk több mint ezret. Remélem, kitart a gát. Mikor ezt írom, vasárnap este, tetőzik a folyó. Szurkolok és szurkoljatok ti is hogy ne legyen az egész hiába!
