A bunker sorsának megértéséhez először idézzünk fel egy botrányos kiállítást: 2003-ban nyílt meg a „Horthy katonái – Szálasi nyilasai” című tárlat a Kőszegi Jurisics Vármúzeumban. A kiállításból országos botrány lett, bírálói szerint leegyszerűsítően és egyoldalúan mutatta be a Horthy-, illetve Szálasi-korszakot – hamarosan be is kellett zárni.
A Szálasi-bunker feltárói elsősorban ennek a botránynak tulajdonítják, hogy végül nem lett emlékhely vagy múzeum az egykori óvóhelyből. Mindez a Kaltenecker Lajossal folytatott a háttérbeszélgetésünkből derült ki. Kaltenecker az a kőszegi vállalkozó, aki 2002-ben rengeteg pénzt fektetett a bunker felújításába.
Eredetileg Bakay Kornél kezdeményezte a feltárást, aki akkor a Kőszegi Városi Múzeum igazgatója volt. Ő rendezte be a botrányt kavaró 2003-as kiállítást is – innen az összefüggés. 2001-ben kapott engedélyt az ásatásra. 2002 telén Kaltenecker Lajos vállalkozása kitisztította a beomlott járatokat. Kiderült, hogy a bunker jó állapotban van ugyan, de teljesen üres.
Elkezdték a felújítást, és 2003-ban felvették a kapcsolatot a Terror Háza Múzeum igazgatójával. Kaltenecker szerint Schmidt Mária ígéretet tett nekik arra, hogy ha elkészülnek, a Terror Háza átveszi és múzeummá alakítja a helyiségeket. De Schmidt Mária meggondolta magát; a kőszegi építési vállalkozó azt mondta: gyanítják, hogy a kiállítás körüli botrány miatt.
Később a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is megvizsgálta a feltárt részeket, és megállapították, hogy a csupasz falak nem képviselnek építészeti jelentőséget, ezért nem nyilvánították műemlékké. Ugyanakkor azt javasolták, hogy a történelmi szerepe miatt nyilvánítsák védett hellyé.
A kezdeményezést már a kezdetektől heves viták kísérték – olvasható a HVG 2004 nyarán megjelent cikkében. A Mazsihisz vezetői amiatt aggódtak, hogy a bunker Szálasi-emlékhellyé válhat, és egyben kegyeletsértőnek is nevezték az ötletet, mivel annak idején Kőszegen több ezer munkaszolgálatost végeztek ki.
Szovjet katonák melegedőnek használták a nácibarát kormány bunkerét
Ha valaki ma elmegy a bunkerhez, csak egy lezárt faházat talál, benne egy csigalépcsővel. Ezen át lehetne leereszkedni a két 33, illetve 28 négyzetméteres helyiségbe. Tatabányáról hívtak vájárokat a II. világháború végéhez közeledve, akik kőszegi építészekkel együtt alakították ki a sziklában az óvóhelyet.
Szálasi Ferenc, egy hónappal azután, hogy 1944 októberében puccsal magához ragadta a hatalmat, kiadta a parancsot a Gyepű II. nevű vezéri védőkörlet kiépítésére a Kőszeg melletti Szabó-hegyen. A háborús bűnösként elítélt hungarista politikus ide akart elbújni nácibarát kormányával a Nyugatra nyomuló orosz csapatok elől.
1945. február elejére igazi luxus bunkert alakítottak ki számára: a legalább 20 méter mélyen lévő termeket díszesre, komfortosra csinálták. Még saját áramfejlesztő berendezése is volt a komplexumnak, és a telefont is bevezették. Csak az volt a gond, hogy nem lett atombiztos, márpedig akkor már ettől is tartani kellett.
Tárgyi emlékek ugyanakkor nem maradtak az óvóhelyről. Kaltenecker Lajos szerint azért, mert a háború után a kőszegiek kifosztották. A bejáratok nem sokkal később a szigorúan őrzött határsávba kerültek, és a bunkerben szovjet katonák húzták meg magukat a zord idő elől. Nyomaik, falfirkáik állítólag ma is látszanak.
1953-ban úgy döntöttek, hogy berobbantják az egészet. Csakhogy a lusta katonák nem másztak le a mélybe, a bombát egy kötélen eresztették a vájatba. Így fordulhatott elő, hogy végül csak a bejáratot döntötték be, miközben a helyiségek szinte sértetlenül megmaradtak – mondta a kőszegi vállalkozó.
A második világháború időszakából csak két híres bunker maradt fenn Európában; Szálasié a harmadik – indokolta 2002-ben Bakay Kornél a Népszabadságnak, hogy miért szorgalmazza a volt nemzetvezető óvóhelyének feltárását. Azt mondta, nem akart új nyilas-hungarista kegyhelyet létrehozni a volt Szálasi-bunker ürügyén. Kőszeg történelméhez nemcsak a dicsőséges pillanatok tartoznak hozzá: Jurisics Miklós várkapitányi helytállása és Szálasi tevékenysége egyaránt a városhoz kötődik – tette hozzá.
