Hol kisüt a nap, hol csepereg az eső, de a gyerekek láthatóan nem nagyon figyelnek az időjárásra. A nagy fák alatt zsibongva sietnek egyik helyszínről a másikra: a tűzoltóautótól a díszteremig, a Trabanttól az ökölvívó ringig.
Érthető az izgatottság, a kíváncsiság és a gyerekzsivaj, elvégre egy gyereknapon vagyunk.
De ez a gyermeknap mégiscsak más.
Kőszegen állunk a Dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény udvarán. Közel háromszáz gyerek jár most az ehhez tartozó eltérő tantervű általános iskolába, beszédjavítóba és szakiskolába. Most már Celldömölkön is működik telephelyük, ahol mintegy félszáz óvodás és általános iskolás gyermekkel foglalkoznak. Őket buszokkal hozták át Kőszegre a nagy napra.
„Már hónapokkal ezelőtt kérdezik a gyerekek, hogy mi lesz, hogy lesz az idén” – mondja Mozsolicz Gábor nevelőtanár, a program szervezője.
Már korábban is nagy hagyománya volt itt a gyereknapnak, mindig szerettünk volna valami maradandót alkotni. Először főleg sportos eseményeket szerveztek, aztán egyre jobban kinőtte magát az esemény – tudjuk meg.
„Volt, hogy helikopterről plüssöket szórtunk, repülőgépek szálltak fel Szombathelyről, vagy éppen hőlégballonnal vittük fel a gyerekeket. Egyszer volt itt egy harckocsi is” – emlékszik vissza Mozsolicz Gábor.
Vannak támogatók is, de az itt dolgozók igyekeznek mindent a maguk erejéből megoldani. Mozgósítják ismerőseiket, a tanárok saját pénzből vásárolt ételeket és italokat készítenek, amiket aztán jelképes, önköltséges áron kínálnak a vendégeknek, akiknek a zöme intézetis tanuló. Szülő csak nagyon kevés jön el. Korábban volt próbálkozás, hogy megnyitják a város felé a rendezvényt, de nem voltak jó tapasztalatok, így maradtak a hazai pályánál.
Az idei rendezvény programelemeit hosszan lehetne sorolni: légvár, katonai akadálypálya, célbalövészet, teqball és pickleball-bemutató, és még sok más.
A testnevelés végzettségű nevelőtanár körülbelül két évtizede dolgozik itt. Bevallja, hogy nem egyszer eljátszott már a gondolattal, hogy más iskolába megy, ahol egyszerűbb az élet. De aztán eszébe jut, hogy az adott osztályt még ki kellene vinni, mert aranyosak, kedvesek, aztán valahogy mindig itt ragad.
Időközben megérkezik Hámori Luca ökölvívó és bátyja, Ádám, és azonnal ők lesznek a sztárok. Luca a tatai edzőtáborból érkezett a kőszegi gyerekekhez, akik láthatóan körberajongják.
„Kizárólag sajátos nevelési igényű, úgynevezett SNI-s tanulónk van és nagyon széles tartományú a fejlesztésünk. Ellátunk gyermekeket a pszichés fejlődési zavartól kezdve az autizmuson át a mozgásszervi fogyatékosságig. Nem könnyű feladat ezeket a problémákat tolerálni, kezelni és fejleszteni. A szakiskolánkban pedig szakmákat sajátíthatnak el a tanulásban akadályoztatott gyerekek” – magyarázza Kovácsné Marton Erika intézményegység-vezető.
A hatalmas telken több épület is áll. A főépületben régen állami gondozott gyerekek éltek, de ők időközben kiköltöztek házakba. A komplexumhoz kollégiumok is tartoznak, merthogy az intézmény országos beiskolázású. Most a legtöbb gyermek a Dunántúlról érkezett hozzájuk, de korábban szép számmal jöttek az ország keleti részéről, sőt a határon túlról is.
„A legnagyobb kihívás jelenleg a munkaerőhiány, sok fejlesztőtanárra, logopédusra, gyógypedagógusra lenne szükségünk, mert a gyerekek megérdemelnék" – mondja a nehézségeket firtató kérdésünkre Kovácsné Marton Erika.
A főépület néhány évvel ezelőtt teljes felújításon esett át, de az egész komplexum túl nagy falat lenne a tankerületnek. Pedig – ahogy azt mi is tapasztaltuk – már nagyon ráférne egy komolyabb felújítás szinte az összes épületre.
„Nekem az nagyon fontos, hogy a gyerekek megölelnek. Vagy amikor iskola után elérnek valamit az életben, és erről beszámolnak, amikor évekkel később meglátogatnak bennünket. 34 éve dolgozom itt, és nem vágytam el innen soha. Ezek a gyerekek annyi szeretetet tudnak adni, hogy abból az otthoni életembe is tudok magammal vinni” – mondja Kovácsné Marton Erika.
Aki szeretne segíteni az intézetben tanuló gyerekeken, az a Beszédgyógyítás Alapítvány támogatásán keresztül tudja megtenni.
