Ami igazán fontos, hogy tudunk-e haladni a korral és fejlődni napról napra úgy, hogy közben egyetlen percig sem hisszük el magunkról, hogy mi vagyunk a legjobbak. Erről és a fodrászat világában történt változásokról faggattuk Polgár Tibor szombathelyi mesterfodrászt.
- Az elmúlt negyven évben volt olyan fordulópont, ami minden korábbi trendet felülírt a szakmájában?
Amit erre mondhatok, az már inkább történelem. A szakma legeslegnagyobb fordulata a '70-es években következett be. Akkor a lányok többségének egyszerű frizurája volt. Vágás miatt maximum egy évben egyszer mentek fodrászhoz, akkor is csak zsilettel alakítottak a fazonon, mai szemmel nézve már szinte hányaveti módon. A fodrász akkor többnyire csak becsavarta a hajat, és beültette a vendéget a búra alá. Ekkor jött Vidal Sassoon. A hippikorszak végéről beszélünk, amikor a nők többsége nem nagyon látott fodrászt. Sassoon ez ellen akart tenni, és némi kísérletezés után megalkotta a ma ismert vágási technika elődjét. Ezután persze mindenki be akart jutni a szalonokba. A nők ötvenen túl is ilyen frizurát akartak, abban a reményben, hogy talán jól áll nekik is. A tizenhárom éves kislányok pedig azért akarták, hátha úgy néznek majd ki tőle, mint a szomszéd tizennyolc éves. Azt hiszem, azóta ehhez hasonló sorsfordító forradalom nem volt.
- Gondolom, ha valaki fodrászként jelen akart lenni a köztudatban, ezzel a változással illett lépést tartania.
Így van. Aki nem tartott vele lépést, az – mondjuk így – visszacsúszott. Az én generációmnak azért volt szerencséje, mert mi készen voltunk az újat magunkba szívni. A tizenöt évvel idősebb kollégáknak már nehezebb volt. Ők megszokták a régit. Az viszont kétségtelen, hogy ez a nem pusztán technikai változás mindenkinek kínkeserves, hosszú küzdelmet jelentett. Nekünk körülbelül tíz évbe telt, mire megtanultuk.
- Az újdonság az olló megjelenése volt?
Sassoonnak valóban az „egy olló-egy fésű” filozófiáját köszönhettük, ami egyébként egy nagyon jó filozófia. A tupírnak és a zsilettes vágásnak köszönhetően a haj könnyen kiszáradt. Ő viszont azt mondta, hogy az új vágási technikával (egy hihetetlenül rövid ollónak köszönhetően) a haj egészséges marad, hiszen a folyamat során minden szálat átvágnak. Persze, ezután minden fodrász ollót vett.
- Mondhatjuk, hogy ez egy jól kifejlesztett technika volt, vagy inkább a fodrász önállóságára és kreativitására volt bízva, hogy sikerül-e elsajátítania az újdonságokat?
Az eszköz csak eszköz. Az fontosabb volt, hogy kinek van szakmai kapcsolata, amit én, apámnak köszönhetően, meg is élhettem. Lehívott – persze jó pénzért – egy olyan fodrászt, aki Londonban tanult. Viszont a másik ötven, aki ezt nem tehette meg, csak képen látta, mit hogy kellene csinálni.
- Bár fontosak a kapcsolatok, azért talán manapság már nem ilyen egyszerű a képlet.
Ez a legnagyobb változás. Ma már csak elővesszük a telefont, és megnézhetjük, ahogy a világ legjobb fodrászai alkotnak valamit.
- Kétségtelen, hogy ez nagy előny. Követi ilyen módon a legújabb trendeket, vagy a vendégek kérései úgyis tükrözik az aktuális divatot?
Egy nap két-három videót biztosan megnézek. Szerintem ez kötelező. Ahogy egyáltalán mindenfajta szakmai érdeklődés.
- Sok tényező változott az idő múlásával. Elmondható ez a vendégkörről is?
Inkább a hozzáállás változott. Sokkal „elvárósabb” lett a közönség – ha mondhatom így. Negyven évvel ezelőtt, ha jött egy vendég, teljesen természetes volt, hogy a mester azt mondta a tanulónak: vágd le hátul a haját, én majd utánamegyek. Ha most ilyen lenne, az életben nem látnék senkit. Ennek sok összetevője van. A vendég a pénzéért azt akarja, hogy csak én, csak az adott fodrász foglalkozzon vele. Manapság ez így helyes. Nagyobbak az elvárások is.
- Mindez a fodrász szemével nézve is jól van így?
Természetesen. Talán a pénz is szerepet játszik benne, de az emberek ma jóval kritikusabbak. Nem hagyják, hogy megelégedjünk magunkkal. Ebben a helyzetben nem az a dolgunk, hogy a vendéget kritizáljuk, hanem hogy a munkánkra összpontosítsunk. Magunkkal szemben kell kritikusnak lennünk. Ha már nem kihívás egy teljesen szimpla vágás, ha nem úgy kezdesz neki minden munkának, mint egy tanuló, akkor ideje abbahagyni.
- Évtizedek elteltével is kötelező a megújulás?
Ha már így rákérdez, minden tapasztalt kollégát arra intenék, igyekezzenek a fiatalabbakkal együtt dolgozni. Ez tarthatja a leginkább frissen őket. Az igazi veszélyt ugyanis az jelenti, ha az ember elhiszi magáról, hogy jó. Ha valaki egyedül dolgozik, egyértelmű, hogy szinte csak pozitív visszajelzést kap. Nincs semmilyen kontroll. Én nálam 25 évvel fiatalabb munkatársakkal dolgozom együtt, s mit mondjak, pokolian kell hajtanom. Napról napra küzdeni kell, mert ha elkezdenek elmaradni a vendégek, akkor tényleg le kell tenni az ollót. Persze ehhez nagyon kell szeretni a szakmát, és tilos hazudni önmagunknak.
