Nehéz volt időpontot egyeztetnünk. Azt mondtad, sokat vagy Pesten. Kétlakinak kell lenni ehhez a munkához?
Igen. Magyarország vízfejű ország, most még inkább, mint régebben. Minden Pesten fut össze, aki ebben a szakmában nincs jelen Pesten, az nincs. Nézd meg, a vidékről induló zenekarok is előbb-utóbb kialakítanak egy bázist a fővárosban. Muszáj, mert különben egyszerűen nem léteznek. És így nekem is ott kell lennem.
Milyen zenekarokkal dolgozol jelenleg?
Most van a Zaporozsec 
Zaporozsec, a Szentgotthárdon világhírű zenekar 2012. October 09. 08:39 , a Barabonto 
Barabonto: együnk, igyunk, mulassunk! 2011. August 25. 15:51 , a Márió, a Postás Józsi, az Alexander nevű fiatalember, és persze, állandóan vannak új megkeresések is.
Ezek a stílusok elég messze állnak egymástól. Ez nem jelent gondot?
Én a zenét szeretem, nem a stílust. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki nyíltan felvállalja a mulatós zenéket is. De nem szeretem ezt a szót, inkább szórakoztató zenének hívom. A szórakoztató zenében is lehet jót csinálni és rosszat is. Éppúgy, ahogy van számtalan büntetésrossz rock, pop és alternatív zenekar, csak valahogy nekik nem annyira egyszerű képernyőre kerülni, mint ebben a műfajban. Úgy gondolom, hogy nem volt rossz régen a kötelező ORI vizsga, megszűrte az előadókat.
A mulatósnak már saját tévécsatornái is vannak, a rock és blues csapatoknak valóban, sokkal nehezebb képernyőre kerülniük.
Van egy jó példám. A Márió nagyon jó barátságban van a Deák Bill Gyulával. A Bill állandóan böködte, hogy mikor jössz el nekem szájharmonikázni. Idén májusban ez összejött. Márió kérdezte, hova megyünk, mire Bill: Abdára, motoros-találkozóra. Tudod, Márió és a motorosok, azért nem igazán stimmelnek össze. De olyat játszottak együtt, hogy a motorosok megőrültek. Ha valaki zenész, akkor másik műfajban is tud teljesíteni.
A menedzser szempontjából mindegy, hogy milyen műfajról van szó?
Nem. Teljesen más kapcsolatrendszer kell a szórakoztató zenéhez, a rockhoz, a blueshoz, az alterhoz. Teljesen máshogyan működik a rendszer a műfajoknál. Teljesen mások a klubkoncertek, a fesztiválok, a falunapok. Azt szoktam mondani, nekem ezek a kapcsolatok jelentik az értéket. Az ismeretségek, telefonszámok.
És a zenekarok miatt is más. Nézd meg a Zaporozsecet, szemtelenül fiatal csapat. Teljesen másként kell dolgozni velük, mint a Barabontóval. Ha belegondolsz, mindkettő ott van az alterban, ott vannak a fesztiválokon, mégis teljesen másként kell foglalkozni velük.
Mi a feladata, a szerepe ma egy menedzsernek? Mit tud tenni, hogy egy kezdő, vagy akár egy rutinosabb zenészekből álló csapat ismert legyen, fellépési lehetőséghez jusson?
Azért én nem az a klasszikus menedzser vagyok, amit úgy általában elképzelnek az emberek. Mert Magyarországon azért mindenki csinál mindent. Ráadásul nekem megvan a kis lemezkiadóm is. De ami klasszikus menedzseri feladat, az egyrészt a koncertszervezés, hogy legyen lehetőség megismerni a zenekart. Aztán a sajtózás, interjúszervezés, a közösségi média kezelése. És el kell menni a próbákra, meg kell hallgatni az új dalokat.
Megkritizálni?
Nagyon rossz azt mondani egy dalról, hogy annak a kukában a helye. De el kell mondani. Plusz pszichológusnak is lenni kell, mert egy hattagú zenekarban valakinek mindig van valami problémája, hiszen ha valaki művészettel foglalkozik, azért egy kicsit érzékenyebb lelkű. A lelküket is ápolni kell, van, aki kicsit vissza kell fogni, mert annyira exhibicionista.
De van, akiből harapófogóval kell kihúzni a szavakat, mert semmit nem mond el. Mert úgy gondolja, hogy ő csak éli az életét. Ilyenkor kell azt mondani, hogy a te életed már nem csak a tiéd. Azt is jó érzékkel kell kezelni, hogy legyen is hír a zenekarról, az előadóról, de én azt nem szeretem, amikor valaki folyik a csapból. Azt előbb-utóbb megunják.
Be kell ülni velük a buszba, el kell menni, megnézni, hogyan is néz ki ez az egész élőben, sőt, összetartásokat is csinálunk. Futballedzőségnek hívom azt, amikor felveszünk egy koncertet, megnézzük közösen, aztán elvárom, hogy mindegyikük külön megírja nekem emailben, hogyan is látja saját magát. Mert ez a legnehezebb.
Aztán megnézzük még egyszer, és átbeszéljük. Mert az megint más, amikor én mondom, hogy mi volt a rossz, és nem saját magának kell beismernie. Tartani is kell bennük a lelket, mert van, amikor tényleg nagy a para. A Barabontóval játszottunk most nemrégen az A38 hajón, nem tudom, hogy kinek volt jobban a fenekében a zabszem, a zenekarnak vagy nekem. Mert ha ezeket a lehetőségeket jól ragadod meg, nagyon nagyot tudsz előrelépni vele. Ha rosszul sül a dolog, oda még egyszer visszakerülni sokkal nehezebb lesz.
Vannak nagy viták?
Hogyne. Miért ne lennének? Az a normális. Nyilván egy zenésznek derogál, ha három raklapon, ratyi cuccon, egy lámpa alatt kell fellépnie. Én ezt megértem. De el kell jutni addig, amikor már a zenekar diktál. Egy topzenekarnál ez már úgy működik, hogy a koncert előtt a menedzser érkezik meg először, és megnézi, hogy mi van a színpadon. És ha nem az van, amiben megállapodtak, akkor megállítja a zenekart, ami lehet, hogy még el sem indult.
De eddig a szintig el kell jutni. Addig, ha kell, fel kell lépni három raklapon is. Nehéz, én tudom. Na jó, most már azért sokat javult a technika minősége is, kevés a kellemetlen meglepetés. Egy kezdő zenekarnál azért benne van az is, hogy mondjuk, van egy nagy rendezvény, nagy hang, nagy fény, nagy színpad, aztán másnap el kell menni egy kisebb faluba, ahol nem ugyanazok a körülmények.
És, mondjuk, 15 ember van.
Azért az a 15 nem annyi, párszáz ember mindig van, csak éppen mások a körülmények. De nem csak ezekből van vita. A dalokból, a sorrendből, a kiállásból. Mire összeérik egy zenekar, az hosszú idő. A mesében vannak csak olyanok, hogy valaki feltűnik és rögtön sztár lesz. Azért abban mindig hosszú évek munkája van.
Hogyan lesz valakiből menedzser? Nincs olyan iskola, hogy zenei menedzserképző.
Nekem volt egy lemezboltom, és oda bejárt a Prieger Zsolti 
A VIVA-gömbön túl: Prieger Zsoltot kérdeztük 2012. June 08. 15:01 . Mi együtt jártunk gimnáziumba. Ekkor már megvolt az első Anima lemez, a Shalom, és készült a második. És a Prieger bejött azzal, hogy neked lemezkiadót kell csinálnod. Mondtam neki, te hülye vagy. De itt az új lemez, és neked kell kiadnod – mondta. Szépen meggyőzött, hogy lehet vidéken is lemezkiadót csinálni.
Akkor még nem volt internet, elég komoly utánjárás volt, hogy akkor most csináljunk rá céget, vagy ne. Aztán megcsináltuk, és nálunk jelent meg az Anima második lemeze. Sosem felejtem el, rettenetesen boldog voltam, amikor elmentünk a cd-kért, bepakoltam a kocsiba, és kivettem egyet. Nem az én gyermekem volt, nem én írtam, nem én csináltam, de akkor is boldog voltam, hogy na, kiadtunk egy cd-t, és itt van a kezemben. Nekem azért lett kiadóm, mert a Prieger akarta.
És ebből jött a menedzselés?
Igen, a kiadó hozta magával. Mert kis ország, kis foci, kis pénz, mindent kell csinálni. Egy kicsit fel is szabadultak az energiám, mert felfedezett magának az EMI, aláírtam velük egy szerződést, és ők azért nagyon sok mindent levettek a vállamról. A vége már nem lett olyan mesés, mert azért a multik is szépen elhaláloznak ebben a kiadósdiban.
És az ember a saját kárán tanulja meg, hogy kell egy szerződést megírni, elküldeni, hogyan kell a technikát kezelni, hogyan kell beszélni egy hangmérnökkel, egy roaddal, egy szervezővel. Valahol azért könnyebb volt nekem, mert a zenebolt miatt sok olyan szervezőt ismertem, akik a fesztiválokon dolgoztak. Mert jegyeket árultunk a Szigetre, a VOLT-ra.
Illetve volt még egy nagyon szerencsés dolog, valaki szólt, hogy megürült egy irodahelyiség Pesten, az Orlay utcában, ahol akkor még a Sziget iroda volt. Nagyon jó volt az a másfél év, amit ott lehúztunk, ugye ott volt a Sziget, a VOLT, a Free magazin, a One2 szerkesztősége. Nagyon jó kis társaság volt ott, és rettenetesen sokan bejártak oda. Zenészek, zenekarok, szervezők. Szóval, szerencsés dolog volt.
Szóval, a kapcsolatok is szépen, lassan épülnek ki.
Persze. Kellenek, mert egy részről meg kell, hogy ismerjék az embert, meg kell, hogy bízzanak az emberben, másrészről meg ez egy elég szűk szakma. Itt azért nem nagyon lehet hibázgatni, mesélni, mellébeszélni. Nagyon gyorsan kiderül, ha valaki csak vetít meg vakít. De nagy szerencse is kell.
Nem tudom megérteni például, hogy a Holligans zenekarnak már a Paradicsom egy iszonyú slágere volt, a legelső lemezről, utána volt még három-négy olyan sláger, ami erősebb volt, mint a Királylány, de a Királylányt kezdte el játszani a Danubius rádió. De miért? Lehet, hogy akkor még a nagy multinak is volt ráhatása, de a zenei szerkesztők az urak. Habár ma is nagyon sok olyan zenekart tudok, hogy szétjátssza őket a Petőfi rádió, és nincs koncertjük. Vagy rossz a menedzsment, vagy a zenekar nem hiteles élőben, nem tudom.
Mennyire megy most a koncertszervezés? Az utóbbi időben sokszor hallani, hogy kevés a pénz, és inkább a fesztiválok mennek.
Inkább azt mondom, hogy nagyon rossz az irány. Már 98-tól, az első cd-írók megjelenésétől. Azóta az emberek azt gondolják, hogy a zene ingyen van. Cd-t nem vesznek, mert letöltik, átmásolják, az utóbbi időben már koncertekért sem fizetnek, mert ott van a falunap, a városnap, a kampányrendezvény. Ma Magyarországon majdhogynem az önkormányzatok a zenészek legnagyobb munkáltatói. Innentől kezdve, ha egy zenekart megnéznek élőben, ingyen, akkor azt a zenekart hogyan tudod te eladni pénzért?
Hogyan veszed rá az embereket, hogy menjenek be egy klubba, egy fizetős koncertre? Egy fesztivál más, mert a Szigetre, a VOLT-ra az élményért mennek. Ott a zene másodlagos, mert a fesztivál a lényeg. Az a klasszikus turné, ami korábban jellemző volt, ma két zenekarnak működik, a Tankcsapdának meg a Quimbynek.
A Lukács Laci nagyon okosan, hosszú ideje nem vállal olyan koncertet, ahol nincs belépőjegy. A Tankcsapda-rajongó megszokta, hogy a Tankcsapda zenekarért fizetni kell.
Említetted a technikát. Mekkora a szerepe?
Nagyon sok múlik a technikán. Ezt is meg kell tanulni. Kellett egy kis idő, amíg az ember rájött arra, hogyan kell ezt kezelni. Úgy, hogy én vagyok a zenészért, hiába van az a furcsa helyzet, hogy én teszem bele a zenekarba a pénzt. Nem mindenki csinálja így, én nagyon sok esetben igen. Én finanszírozom meg a lemezt, az egésznek az elejét, és majd visszajön a pénzem.
Ettől függetlenül, az elején nagyon furcsa volt, hogy én vagyok az idézőjelben
tőkés
, meg még nekem kella segget is nyalni
. Az a baj a technikával is Magyarországon, hogy elfelejtik az urak, akiknek ez a dolguk, hogy ők szolgáltatnak. Szolgáltatnak annak az embernek, aki megrendelte a rendezvényére, és annak a zenésznek is, aki fent van a színpadon. És ha az a zenész kér egy kicsit a kontrollba, akkor nem káromkodik, hanem feltolja a potmétert. És ha nincs meg a zenésznek a komfortérzete a színpadon, akkor soha nem lesz jó koncert.Mit jelent ma egyáltalán az Magyarországon, hogy egy zenekar lemezt ad ki? Mennyibe kerül egy lemez?
A lemez most már a cd-t jelenti, ami egyébként nem fogy, de úgy gondolom, a zenészek is úgy érzik, hogy muszáj lennie valamilyen fizikai hordozónak. Azért mindig van néhány fanatikus rajongó, aki megveszi. Meg hát, a presztízs miatt is, hogy azért legyen lemeze a zenekarnak. Ezt meg kell csinálni.
Nyilván, ennek van egy rakat költsége, mert amíg megírják, addig a próbateremben zajlik a munka, annak is van egy bérleti díja. A zenész beleteszi a pénzét a cuccába, ami megint nem kétforintos mutatvány, el kell menni egy stúdióba, fel kell játszani az anyagot, tehát van egy stúdióköltség.
Ha az ember hív egy hangmérnököt, mert bízik benne, hogy jól meg fogja keverni a lemezt, annak is van egy költsége. Aztán a masternak is van egy költsége, amit akkor vihetsz el a lemezgyárba, ha befizetted a szerzői jogdíjat, aztán a gyártási, grafikai, nyomdai költség. És akkor illik csinálni, most már negyedévente, egy klipet a zenekarnak.
Mindenki osszon, szorozzon, számoljon, nem akarok számokat mondani, de nem két forint, mire elkészül egy zenekar. Videoklipet is lehet csinálni húszezer forintért is, én egészen biztos vagyok benne, de az olyan is. Ha szép képi világot akarsz, akkor nyilván több kamerával dolgozol, és van olyan cucc, aminek a bérleti díja százezres nagyságrendű naponta. Gondolj bele, nemrégen egy komplett stábot leautóztattam Szentgotthárdra, amikor a Zaporozsec klipjét forgattuk.
Tehát egy zenekar befektetés is. Mi van, ha nem jön be? Felejtsük el?
Nem. Én a mai napig azt mondom, hogy például a Karaván nevű csapattal, amit 2003-2004-ben csináltunk meg, vagy a Kamarás Iván lemezzel, semmi más probléma nem volt, mint hogy megelőztem a koromat. A Karaván tök érdekes volt abból a szempontból, hogy a roma asszonyt elvette egy magyar ember. És a magyar ember asszimilálódik, veszi fel a roma szokásokat, és muzsikál a romákkal.
Csináltunk egy olyan lemezt, amin a klip-dal a kutyának sem kell. Pedig idehoztuk a Boban Markovicsot, ő fújt benne, Boban vállalta, hogy a fiával szerepel a klipben, felépítettünk egy komplett cigánytábort a klip kedvéért, vettünk egy Ladát, lefűrészeltük a tetejét, hogy kabrió legyen. Az EMI-nek a kelet-európai igazgatója meg volt őrülve a zenekarért, azt mondta, ha aranylemez lesz nálunk, megjelenteti egész Európában.
A kutya nem vette meg a lemezt. Rá nyolc évre a Petőfi rádió napi négyszer játszotta le. Egy nem létező zenekar dalát. Irdatlan pénzt toltunk bele, nagyon hittem benne, a mai napig azt mondom, hogy egyébként egy rohadt jó lemez. És nem kellett.
De voltak sikeres próbálkozások is. Kikkel dolgoztál együtt?
Anima, ugye, azzal kezdtem. Az Ectomorf, a S.N.O.T., a United Site, Kamarás Iván, Hooligans, Kozma Orsi, Komonyi Zsuzsi, az Ocho Machoval is lehúztam egy kicsit. De valamiért nekem a szombathelyiekkel nem nagyon megy. Nem tudom, miért.
De hogyan történik az, amikor te megcsinálsz egy zenekart, ők elérnek egy szintre, aztán mégsem veled dolgoznak?
Semmi különös. Van egy határozott idejű szerződés, és amikor az a szerződés lejár, akkor átbeszéljük a dolgokat. Amikor 98-ban elkezdtem dolgozni a Hooligans zenekarral, az az egyik Hooligans volt. Amiből 2007-ben kiszálltam, az már egy másik zenekar volt. A mai napig jóban vagyok a srácokkal, a mai napig felhívnak, kikérik a tanácsomat. Tavaly, amikor szegény Cápa meghalt (Sipos Tibor, a zenekar akkori menedzsere), arról is volt szó, hogy esetleg én csinálom tovább a zenekart, aztán nem mellettem tették le a voksukat.
Ezzel nincsen baj. Ez olyan, mint amikor egy focistának lejár a szerződése, és lehet, hogy egy másik csapatban folytatja. Bele kell tenni a munkát, ki kell kalkulálni, hogy addig meg keresni azt a pénzt, amivel ez megéri. A Hooligansnek is voltak feltételei, hogyan dolgozzunk együtt, én meg akkor azt mondtam, ezeket a feltételeket nem tudom teljesíteni. Lehet, hogy hibáztam.
De lehet, hogy most nagyobbat lehetne szakítani rajtuk, nem?
Na, und? Nem akarok még két nevet mondani, akikre nemet mondtam. El sem kezdtem dolgozni velük.
Azt mondtad korábban, hogy az Ectomorf már Németországban van és teljesen profi.
Ez egy thrash metal zenekar, mezőkovácsházi srácok, a Farkas testvérek. Egy lemezt csináltunk meg, aztán mondták, hogy szeretnének menni, mert úgy érzik, hogy ez így nem működőképes. Azt én sem gondoltam, hogy Németországban fognak kikötni, de a maguk műfajában egy nagyon jó kis zenekar. Roma származású srácok, és az őrült metálba is tesznek bele autentikus roma dallamokat. Érdekes dolog mindenképpen.
Nem baj, hogy elmentek. Figyelj, Magyarországról zenét eladni külföldre sosem lehet. Mert amilyen nálunk a top zenekar, olyanból Londonban minden sarkon van három. Itt, ahhoz, hogy egy zenekar befusson, nyilván kell valamennyi tehetség, valamennyi akarat, de szerintem az a legfontosabb, hogy higgyen saját magában, hogy jó, amit csinál. És találjon egy olyan külső embert, aki ugyanúgy hisz benne.
Volt más érdekes eseted is?
Hát, a Magna Cum Laude. Korábban Mink zenekar volt, én akkor dolgoztam velük. Akkor még a Kara Misi énekelt, élő szerződésünk volt, leültünk, mondtam nekik, hogy nagyon gyenge az ének. És ha így akarják folytatni, akkor én nem akarnám ezt a dolgot. Semmi vita, veszekedés nem volt, azt mondták, ez egy baráti társaság, ők ezt így akarják csinálni. Ezért érdemes őszintén beszélni mindenkivel, mert annyira korrektek voltak, hogy amikor rájöttek, hogy így valóban nem működik, és megtalálták a Mező Misit, engem hívtak fel először.
De mondtam nekik, hogy nekem most itt van egy Hooligans, itt van a Márió, melléjük nem mertem úgy bevállalni egy harmadikat, hogy száz százalékkal nem tudom csinálni. Pedig lehet, hogy fel kellett volna vennem plusz egy embert, és bevállalni azt is.
Teljesen egyedül dolgozol?
Hát, mellettem van az Eszterem, aki jól bírja, már tíz éve lassan. De minden zenekar mellett van egy sofőr, egy technikus, de ők nem alkalmazásban vannak, hanem hétvégi alkalmi munkán. Egy nagyzenekar azért komoly stáb, sofőr, három road, stb.
Mit jelent ma az, hogy befut egy zenekar? Honnan lehet tudni egy zenekarról, hogy befutott?
Azt gondolom, ha meg is él abból, amit csinál.
De elég kevés zenekar képes erre.
Az a kevés a befutott zenekar. Addig, amíg mellette dolgozik, és eljár koncertezgetni, addig az hobbi. Az sem jelent semmit, ha valakit játszik a rádió, vagy valaki feltűnik egyszer-kétszer a tévében.
Akkor már meg kell kérdeznem, mi a véleményed a tévés tehetségkutatókról.
Az úgysem írod le.
Dehogyisnem
.Nulla. Volt egy jól működő magyar poppiac, amit szétvertek. Elhitették az emberekkel, hogy ami eddig volt, az nulla, majd most jön a Megasztár. És mondj egy nevet, aki megmaradt a topon. Azok közül, akik onnan kerültek ki, és sztárok lettek. Nincs közülük egyetlen előadó sem, akik csak a nyomaiba érhetne egy V-Technek, egy Fiestának, egy Jazz+Az-nak.
Beültetnek a zsűribe különféle celebeket, akik többnyire jó nagy hülyeségeket mondanak, rengeteg könny, rengeteg sírás. Nem érdekli az embereket, hogy ki tudja tökéletesen kiénekelni a magas cét. A néző kisugárzást akar, szerethető embereket akar a színpadra. Példát akar, de ezek nem azok. Ezek aranyos gyerekek, akik jól énekelnek. Na és?
Tudod, mennyi ilyen van? De külföldön ezt is jól csinálják, mert ott csak-csak lekövetik őket. Itt? Kijönnek, odakerülnek valami irodához, ahol nem szerveznek nekik egyetlen fellépést sem. Felveszik a telefont, mert az elején van még valami érdeklődés. És szegény gyerekeknek mi az első nagy pofon? Amikor megérkeznek az első hakni helyszínére. Megszokták, hogy jó cucc, nagy hang, nagy fény, nagy színpad, megasztár vagyok, és megérkezik a helyszínre és feláll a három raklapra.
Egy-két jelentkezőnek az is jó, ha hülyét csinálnak belőle, mert legalább szerepelt a tévében. Ez nem tehetségkutatás, ez műsorgyártás, ahol csak a nézettség növelése számít. Ha a nézettséget azzal tudjuk növelni, hogy megalázunk valakit, akkor megalázzuk. Ha azzal, hogy össze tudunk boronálni egy fiút meg egy lányt, akkor összeboronáljuk. Ha azzal, hogy a Keresztes Ildikó kétszázhetvenedszer elbőgi magát, akkor el is fogja bőgni magát.
Ez csak egy műsor. Talán Caramell vitte a legtöbbre, akinek egyébként már előtte ott volt az EMI-ben a demója, úgy tudom, ő döntött úgy, hogy inkább a Megasztárt választja, mint az EMI-t.
Mi kell ahhoz, hogy egy zenekarban fantáziát láss?
Mindenképpen olyannak kell lennie a dalnak. Én abban hiszek, hogy ha van a frontembernek kisugárzása, akkor tud működni egy zenekar. Ha ez nincs, akkor nem működik. Lehet, hogy nem tudja kiénekelni a magas cét, és lehet, hogy a tizemkettőbe sem kerülne be egyik tehetségkutatón sem, de lehet, hogy sokkal nagyobb sztár lesz, mert tud bánni a közönséggel, eléri azt, hogy rá figyeljenek. Lehet mondani bármit a Zámbó Jimmyről, de ha ő felment a színpadra, nem tudtál máshová nézni.
Ezért szeretem megnézni élőben a zenekarokat. Mint most a Barabonto az A38-on, arra voltam a leginkább kíváncsi, hogy az a közönség, amelyik még soha nem látta ezt a zenekart, beszélgetni fog vagy szórakozni. És úgy nézett ki a dolog, hogy szórakoztak. Amit ilyenkor illik csinálni a közönségnek, mert van a zenekarban valami.
Én két évet adok a Varga Bencének, a Zaporozsec frontemberének. És felmegy a színpadra, és néma csönd lesz. Kellenek a jó dalok is persze, meg a jó szövegek. A magyar piac előbb megeszi a jó szövegeket, mint a jó zenét. Nincs hallásuk, valami miatt nem nyílt ki a fülük, de ha a dalban jó a refrén, az a két sor, akkor megkajálták a dalt.
És senkit nem érdekel, hogy ki milyen hangszeres tudással, milyen technikával játszik. Sőt, azt mondom, ez még idegesíti is az embereket.
