Na, ide hajtson be valaki! – mondogatom magamban nap mint nap, amikor a szombathelyi Pelikán park felé járok. Pedig hát még egy ilyen díszkert sem lehet mentes a gépjármű-forgalomtól. Be kell hajtani a parkgondozóknak, szükség esetén a mentőknek, tűzoltóknak.
Ezt manapság csak úgy tehetik meg, ha járdaszegélyen és járdán hajtanak keresztül, úttest felől a park elzárt terület. Márpedig lehetne ez másként is. A parkterület két részét ugyanis egy szűk út vágja ketté, amelyre valamikor a Deák Ferenc utca és 18-as Honvéd út felől is rá lehetett hajtani (utóbbinál erre még egy kis aszfaltozott rész is utal), s ez szolgált arra, hogy célforgalommal a járművek behajtsanak a parkba.
Minden van, csak racionalitás nincs
Később csak egyik irányból lehetett behajtani, most pedig egyikről sem. Mindkét irányban kitették a mindkét irányból behajtani tilos táblát, így a bejáratokat mindkét utca felől parkoló autók zárhatják el. Igaz, az utat most térkövek borítják, de közlekedésre alkalmas. Ha pedig nem, akkor mi szükség van a behajtani tilos táblákra?
A dolog furcsasága, hogy a korábbi gyermekkórházzal (mai szálloda) szemközti útbejárat előtt egy beállásnyi területre felfestették a nagy ikszet, azaz itt tiltják a parkolást. Miért, ha egyszer nem lehet behajtani? Vagy ha mégis lehetővé akarták tenni a behajtást, akkor miért nem helyezték ki a tiltó tábla alá a célforgalmi kiegészítő táblát? Az autósok egy részét mindenesetre az elzárt terület hidegen hagyja, s itt is megállnak, ha másutt nincs hely.
Mentségükre legyen mondva, hogy éppen ezt a részt sikerült kaviccsal beborítani, így az útburkolati jel alig látható. Akiknek meg szükséges, behajthatnak a parkba a járdán át a Honvéd tér felől, s kanyaroghatnak a szintén térkövezett utakon át a céljukhoz. Hogy mi ebben az ésszerű, azt nem tudom, de, hogy mi volna az, azt igen. Az, ha a keresztirányú utat legalább egyik irányból megnyitnák a célforgalom számára. Ahogy valaha volt.
