Török Gábor szerint két emberen múlik, ki húzza a legnagyobb hasznot az MSZP történelmi elgyengüléséből

Olvasgatom az első értelmezéseket Botka László kilépése kapcsán. Sokak szerint teljesen új helyzet van, ami részben persze igaz, hiszen egy fontos szereplő távozott, de annyiban viszont nem, hogy a feladat, a rejtvény továbbra is ugyanaz az ellenzék számára, és a lehetséges megoldási módok sem nagyon változtak.

Botka távozásával elméletileg megnyílt az út egy MSZP-DK közös lista felé, vagy akár Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölti beemelésével egy ennél is szélesebb összefogás irányába. Ugyanakkor ma már nem biztos, hogy a DK-nak ez annyira csábító megoldás lenne, az első nyilatkozataik alapján az sem elképzelhetetlen, hogy Gyurcsány Ferenc pártja már nem összefogást akar, hanem feldarabolást.

Ha a szocialisták egyedül és a siker minden reménye nélkül maradnak a mai szétesett helyzetükben, a DK mellett az LMP és a Jobbik is örömmel vesz részt a csalódott szavazóik elhalászásában. Még az sem biztos, hogy ebben versenytársai lennének egymásnak, hiszen az LMP a fiatalabb nagyvárosi, a DK az idősebb nagyvárosi, a Jobbik pedig a vidéki szocialisták számára lehet elsősorban alternatíva.

Ellenben, ha megvalósul az MSZP-DK-Karácsonyéstársai közös lista, az az LMP erősödő projektjét akaszthatja meg, és hozhatja újra elő velük kapcsán a folyamatos összefogás-mantrát. A helyzet tehát nem új, de a helyzet kulcsa a baloldalon egyértelműen kikerült a szocialisták kezéből: ma elsősorban Gyurcsány Ferenc és másodsorban Karácsony Gergely döntésén (aki a szocialisták helyett egykori pártját, az LMP-t is választhatja partnerül) múlhat, hogy mi lesz a baloldalon, és ki profitálhat az MSZP történelmi elgyengüléséből.