„Ahogy felértem a satut, már kaptam is a szerszámokat” – a celldömölki késes mesterrel beszélgettünk

Ifjabb Boznánszky László mindig is egy szorgalmas kölyök volt. Édesapjától és nagyapjától tanulta a szakmát, beállt az ajtóba és órákig tudta őket nézni. Teljesen bevonzotta a szakma, így nem is volt kérdés, hogy továbbviszi a családi hagyományt.

Ifjabb Boznánszky László nyerte 179 szavazattal a Nyugat házi versenyét, melyen arra voltunk kíváncsiak, hogy az idei Prima Primissima jelöltek közül – olvasóink szerint – ki érdemelné meg leginkább, hogy 2022 Primája legyen.

László egy harmadik generációs kézműves késes, nagyapjától, Boznánszky Ferenctől és édesapjától, Boznánszky Lászlótól tanulta a mesterséget: mindketten késes és köszörűs mesterek voltak.

Boznánszky Ferenc, Boznánszky László és ifjabb Boznánszky László
A három generáció. | Még több képért kattintson!
Boznánszky László

2016-ban nyitotta meg önálló műhelyét. Munkái népművészeti hagyományokon, családi tradíciókon és saját elképzelésein alapulnak. Az elkészítéskor ötvözni tudja a felmenőitől tanult hagyományos eljárásokat a modern technológiákkal. Erről beszélgettünk vele most.

A nagyapja kezdte el ezt a családi hagyományt, ő miért pont ezt a szakmát választotta?

A nagy körmendi késes dinasztiától, Belencsákéktól ered az egész, nagyapámnak ugyanis Belencsák Béla volt a sógora, tőle tanulta meg ezt a szakmát. Dolgozott inasként és a szombathelyi késgyárban is, de mivel sok késes került ki a Belencsák családból, Körmend már nem bírt el ennyit, ezért nagyapámék 1957-ben Celldömölkre költöztek.

És akkor Boznánszkyék meghódították Celldömölköt?

Hát igen. Nagyapám rögtön meg is alapította a saját műhelyét, ami a mai napig ott van és működik is, most édesapám viszi. Nagyapám 1997-ben hunyt el, súlyos betegségben szenvedett, de amíg ereje volt, addig dolgozott.

Apámat is hamar beszippantotta ez a világ, ő még el tudta végezni a késes szakmát, ezt azóta megszüntették, ma már nem önálló szakma. Nagyapám mellett volt inas, letette a szakmunkásvizsgát és meg is szerezte a bizonyítványt.

Utána még egy évet nagyapám mellett töltött, aztán egy helyi vállalatnál helyezkedett el. Jó pár évet dolgozott ott, aztán 1981-ben megalapította a saját műhelyét – bár ez egy keszekusza történet.

Miért?

Volt egy műhelye Celldömölk-Alsóságon, ahol élezéseket, javításokat vállalt és készített új bicskákat is, ezekkel vásárokra ment és ott adta el őket. Aztán 1989-ben Kőszegen is nyitott egy üzletet, ott is árulták a késeket, bicskákat édesanyámmal, ő volt tulajdonképpen az üzletvezető.

Viszont édesapám szembetegsége miatt rövid időn belül fel kellett számolni a kőszegi üzletet. 1990-ben mindkét szemén zöldhályog alakult ki, a bal szemét többször műtötték, de elvesztette a látását, így a jobb szemét nem is engedte megoperálni. Egy ideig még csinálta, vállalt javításokat is, édesanyám hozta-vitte Kőszegre, de ezt sokáig nem lehetett így csinálni, ezért bezárták az üzletet.

ifjabb Boznánszky László, a celldömölki késes mester
Boznánszky László

De végül a vállalkozását nem adta fel, így is folytatta a munkát Celldömölkön, csak már nem tudott olyan tempóban termelni, mint korábban. Így nyitottak egy mezőgazdasági üzletet is, az volt a fő bevételi forrásunk, de közben mindig is foglalkozott a szakmájával.

Amikor meghalt a nagyapám, akkor pedig átvette az ő műhelyét, azóta is ott van, nyugdíj mellett is dolgozik. Még most is készít bicskákat és azok elég kapósak is, de már leginkább csak javít – ollók, húsdarálók, kések köszörülésével, élezésével foglalkozik.

És ön hogyan csöppent bele ebbe a világba? Hány éves korában kezdte el?

Hát ugye nekem olyan szerencsém volt, két műhely között ingáztam. Amikor mentem a nagyapámhoz, akkor szinte végig a műhelyében voltam, meg hát otthon nálunk is, mivel a családi háznál volt apám műhelye.

Folyamatosan figyeltem, hogy mit csinálnak. Beálltam az ajtóba, és órákig tudtam nézni őket, teljesen bevonzott engem ez a szakma. Mindig is egy szorgalmas kis kölyök voltam, ahogy felértem a satut, már kaptam is a szerszámokat és elkezdtem csinálni az alap dolgokat: reszelgettem, kenegettem forrasztóvízzel, nyeleket passzítottam.

Voltam talán 11 éves, így kisebb-nagyobb hibával, de megcsináltam ezeket és mindig olyan büszke voltam magamra, hogy azt elmondani nem tudom.

Megvolt hozzá ez érzéke, tehetsége?

Az hamar kiderült, hogy jó kézügyességem van hozzá. És annyit néztem, hogy mire arra került a sor, hogy szerszámmal dolgozhatok, tényleg jól ment már. Szóval nemcsak tetszett, hanem ügyesen is tudtam csinálni.

Középiskolás koromban dolgozgattam a nagyapám mellett és ő is mondta, hogy megáldott az Isten ezzel a jó képességgel. És kezdtem úgy érezni, hogy lassan én is késessé válok.

Így, hogy tulajdonképpen ebben nőtt fel, nem is volt kérdés, hogy ezt a szakmát választja?

Nem volt kérdés, ebbe születtem bele. Sosem felejtem el, épp a kanapé karfáján ültem, amikor a szüleimmel a pályaválasztásról beszélgettünk és megkérdezték, hogy mi szeretnénk lenni. Én pedig rávágtam, hogy hát késes, hiszen gyerekkorom óta odáig voltam ezért a szakmáért.

Boznánszky László

Az egy meghatározó élmény volt, hogy mindig láttam, milyen szép, hasznos végterméke lett apa és a papa munkájának. Ennek a szakmának egyébként az a szépsége, hogy rettentően összetett. Dolgozunk fával, színesfémekkel, acélokkal, ott a hőkezelés, az összeszerelés, szegecselés, köszörülés, csiszolás. Mire elkészítünk egy bicskát, közel két-háromszáz műveletet elvégzünk.

Akkor viszont már nem volt a középiskolákban olyan, hogy késes szakma, igaz?

Nem biztos, hogy jól mondom, de azt hiszem, hogy apám az utolsók között volt, akik késes-köszörűsként végeztek. Úgyhogy mást kellett választanom, így kerültem Szombathelyre a Puskás Tivadar Fém- és Villamosipari Szakképző Iskolába mechanikai műszerésznek.

Itt megtanultuk a fémipari alapokat: anyagismeret, mérések, szakrajz, mindez pedig jó műszaki alapot adott az egészhez. A szüleim hajtottak, hogy tanuljak és olyan eredményekkel végeztem, hogy felvettek a dunaújvárosi főiskolára. De megmondom őszintén, hiába voltam szorgalmas kézműves munkálatokban, tanulni nem szerettem. Nem vonzott, hogy műszaki menedzser legyek, az nem az én világom, így abba is hagytam.

És utána hogyan tovább?

Elhelyezkedtem itt helyben egy elektronikai alkatrészeket gyártó cégnél, logisztikán dolgoztam egy-két évet. És ez mondjuk nem is biztos, hogy baj, mert legalább megtapasztalja az ember, hogy milyen egy gyárban dolgozni.

Utána üzletkötőként dolgoztam egy-egy évet két különböző cégnél, aztán valahogy a logisztikából jött az ötlet, hogy kamionsofőr leszek. 10 évig voltam nemzetközi kamionsofőr, mert jól lehetett ezzel keresni és meg szerettem volna teremteni az egzisztenciámat.

Aztán egy kicsit dolgoztam Ausztriában is, mert hát óriási különbség van a fizetések között. Közben megnősültem, megszületett az első gyermekem, és meghúztam a vonalat: amikor hároméves lett a fiam, abbahagytam a kamionozást.

Aztán jöhetett a nagy terv megvalósítása?

Igen, 2015 augusztusában abbahagytam a kamionozást és 2016 januárjában elkezdett megvalósulni a nagy terv: a saját vállalkozás. Megcsináltam mindenféle előkészületi munkákat és megalapítottam a saját vállalkozásomat, valamint megnyitottam az önálló műhelyemet, ahol a mai napig is dolgozok.

Tehát most már 7 éve lesz, hogy egyéni vállalkozóként ebből él?

Igen. Az elején Balatonfüredre és Káptalantótiba járogattam hétvégente kiállításokra és vásárokra, hogy eladjam, amit hétköznap elkészítettem. Közben megcsináltattam a weboldalamat, a Facebook-oldalamat, csoportokat hoztam létre, és mivel most nagy kultúrája van Magyarországon a kézműves bicskának, olyan szinten elterjedtek a munkáim, hogy már nem tudtam elmenni a vásárokra.

Annyi rendelésem jött a világhálóról, hogy csak oda koncentráltam, de így is rövidesen eljutottam arra a pontra, hogy 2-3 hónapos várakozási idő volt a munkáimra.

Egy eseményt azonban így is fontosnak tartottam. Minden nyáron június utolsó hétvégéjén tartják Székesfehérváron a Tűzzel-Vassal fesztivált, a Fejér Megyei Népművészeti Egyesület szervezi. Ez nemcsak egy vásár, hanem komoly kulturális programok és szakmai konferencia is társul hozzá, és még zsűriztetni is lehet. Akármennyi megrendelés van, itt minden évben megjelenünk.

Talán az első igazi nagy sikert is ez a fesztivál hozta meg 2016-ban. Kaptam ugyanis egy zsűri-különdíjat és ami portékát elvittem, az szinte mind elfogyott, talán három darabot hoztam haza.

Ez nagy löketet adhatott.

Abszolút, azóta is folyamatosan zsűriztetem a termékeimet, 2018-ban népi iparművész címet is kaptam a Hagyományok Háza bíráló bizottságától, ennek szellemében dolgozom azóta is.

Próbálok egyre jobb minőségű anyagokkal dolgozni és nem arra megyek, hogy minél több terméket előállítsak, hanem inkább kevesebbet, de azok legyenek nagyon szépen kidolgozva. Egyre jobban díszítem, cizellálom a bicskákat, damaszkanyagokat használok.

Melyik munkájára a legbüszkébb?

A Debrecen környéki késesek voltak arról híresek, hogy díszítették a bicskákat, és bár errefelé is előfordult, nem volt annyira jellemző.

Aztán mi is elkezdtünk motívumokat belereszelgetni a rugóhátba, az alaplemezekre, a pengékbe, paklikra – egyre több díszítőelemet tettünk rájuk. Vannak olyan munkáim, amelyek fém részeire egy mestervésnök barátom, Fodor Zoltán vés gyönyörű motívumokat. És mondjuk egy damaszk pengével szemet gyönyörködtető egy ilyen vésett bicska.

Készítettem egy igazán különleges darabot is egy számomra igazán kedves ügyfelemnek, aki nagy késgyűjtő. Imádja a medvéket és az volt a kérése, hogy applikáljak bele a nyélbe egy medve motívumot. Egy gyönyörű szép damaszk pengével készült ez a kés és minden alkatrésze meg van díszítve. Ebből egyetlen darab készült és erre vagyok eddig a legbüszkébb.

ifjabb Boznánszky László, a celldömölki késes mester
A medvés bicska, amiből egyetlen egy van a világon
Boznánszky László

Trianon 100. évfordulójára is készítettem néhány különleges darabot, melyekben Nagy-Magyarország berakás van. De tulajdonképpen amikor végzek egy bicskával, akkor az mindig nagy büszkeség, hogy egy kis réz-, agancs- vagy acéldarabból kihozok valami igazán szépet.

ifjabb Boznánszky László, a celldömölki késes mester
Az egyik trianoni bicska
Boznánszky László

Nyilván vannak olcsóbb és drágább darabok. Mi alapján történik az árazás?

Ezek a bicskák nyilván drágábbak, mint a gyártósoron készültek, hiszen ezekben rengeteg munkaóra van és az alapanyagok, illetve az eszközök is egyre drágábbak. Bővíteni, fejleszteni pedig azért kell. Tehát igazából ezek alapján dől el, hogy mennyibe kerül egy termékem.

Ez nem az a szakma, amiből az ember dúsgazdaggá válik, de egy tisztességes, becsületes megélhetést ad.

A saját vállalkozás és a műhely megalapítása mennyire volt nehéz?

Hát annak köszönhetően, hogy kint dolgoztam Ausztriában, azért egy egész komoly tartalékot félre tudtam tenni. Magának a vállalkozói engedélynek a kiváltása viszont egy érdekes történet.

Ugye szakképesítést kérnek a vállalkozáshoz és nekem mechanikai műszerészképzettségem van, az pedig azóta megszűnt, így nem szerepelt az elfogadható szakmák között. Az volt a szerencsém, hogy már akkor elindítottam ezt a folyamatot, amikor még kamionoztam.

Írogattam a leveleket a minisztériumba, hogy megtudjam, megkaphatom-e a vállalkozói engedélyt. Egy féléves történet volt, mire megkaptam és most végül is ott tartunk, hogy nem kell szakképesítés ahhoz, hogy valaki késes és köszörűs legyen. Így oldották meg.

De izgalmas volt létrehozni a műhelyt is, amit elsősorban nagybátyámnak, Boznánszky Ferencnek köszönhetek, mert ő biztosítja a helyet. Ennek a folyamatnak nem voltak olyan nagy buktatói, figyelni kellett minden részletre, beszerezni a gépeket.

Azóta is folyamatosan fejlesztek, új gépeket veszek, igyekszem megkönnyíteni a munkámat és azon vagyok, hogy minél szebben tudjak dolgozni. Most ott tartok, hogy kezdem már kinőni a műhelyt, nincs is itt minden gépem.

Akkor tervben van egy új, nagyobb műhely?

Igen, szeretnék majd egy nagyobb műhelyt, de maradok Celldömölkön. Tavaly költöztünk családi házba és annak az udvarán szeretnék majd létrehozni egy nagyobb műhelyt, és így tudok otthon dolgozni.

Nagyon szeretek beszélgetni az emberekkel, de ha dolgozom, akkor nekem nagyon szükségem van arra, hogy egyedül legyek, hogy ne zavarjanak. Tehát nem tudok beszélgetni közben. Amikor ilyen minőségű termékeket készít valaki, az erős koncentrációt és nyugalmat igényel.

Csak műhelyről beszélünk, vagy esetleg boltot is tervez?

Most az internet világában azért könnyebb az értékesítés, mint régen volt. Webshopon keresztül lehet rendelni, ez most a prioritás. Mivel én javítást nem vállalok, ezért annyira nem is szükséges egy üzlethelyiség.

Egy bemutatótermet viszont szeretnék majd, de ez egy hosszútávú terv. Rengeteg bicskát összegyűjtöttem nagyapám hagyatékából, vannak nagyon jó állapotban lévő 65 éves bicskám is. Meg azért most már apám munkájából is van egy szép kis gyűjteményem.

Ezeket a bicskákat szeretném majd bemutatni, illetve azt, hogy milyen alapanyagokat használunk, és magát a folyamatot is, hogy hogyan készül egy kés.

Említette korábban a gyerekeket is. Ők mennyire érdeklődnek, mennyire fogékonyak arra, hogy továbbvigyék a családi hagyományt?

Igen, van két fiam, meg egy lányom. Nyilván inkább a fiúk fogják továbbvinni a szakmát, de ha nem is ezt választják, akkor a bemutatótermet még fenntarthatják és így is továbbvihetik a családi örökséget.

De egyébként fogékonyak és büszkék is. Ez mondhatni egy ritka szakma, nem űzik túl sokan országszerte, sőt, a világon sem. A nagyfiam most 10 éves, hosszasan tudja nézegetni és már elkezdett dolgozgatni is, jó kézügyessége van.

A picit is érdekli. Amikor az anyukájával eljönnek a műhelyhez, mindig kér egy kalapácsot, aztán jól megkalapálja az egyengető vasat, ha adok neki szeget, akkor azt beleveregeti egy fadarabba, tehát a maga módján őt is foglalkoztatja már a dolog.

Boznánszky Kés, Boznánszky László
A következő generáció. | Még több képért kattintson!
Facebook/Boznánszky Kés

Én azt látom rajtuk, hogy nagyon jól nyúlnak hozzá az eszközökhöz. Figyelnek engem és ugyanúgy fogják meg a szerszámokat, bennük vannak a mozdulatok. De a nagyobbik nagyon jó tanuló is, úgyhogy szoktam neki mondani, hogy többre is képes lehet és ne érezzen nyomást, azt csinálja, amit szeretne.

De minden esélye megvan, hogy továbbvigyék a családi hagyományt, és megmondom őszintén, örülnék is neki, ha valamelyikük úgy döntene, hogy késes lesz.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Közélet