Újra a Bartók Teremben ad koncertet a Savaria Szimfonikus Zenekar! Március 31-én pénteken lesz a Savaria bérlet 6. hangversenye, ami ráadásul elég különleges is lesz.
A 100 éve született, a magyar kortárs zene egyik legnagyobb hatású, innovatív mestere, Ligeti György két műve, valamint Brahms II. D-dúr szimfóniája hangzik el. Szólót játszik Fejérvári Zoltán zongoraművész, vezényel Vajda Gergely vezető karmester.
Műsor:
Ligeti György (1923-2006) korunk zenei világának egyik leginnovatívabb és legbefolyásosabb alakja. Tudatosan alkalmazott matematikai összefüggéseket.
Szerinte a zene, mint „befagyott idő” egy képzeletbeli tárgy, az idő varázsa, az elmúlás elmúlása, a jelen egy pillanatának letükrözése. Zeneszerzői stílusának jellemzői azok a magával ragadó, merész komplexitású művek is, melyeket gyakran nagyon szabad ritmikai keretek között komponált.
A Concert românesc (román versenymű, 1951) négy tétele összesen csak tizenkét perc. Ligeti egyfajta önéletrajzi pillanatképként tárja elénk.
A Zongoraverseny kiváló példája a szerző poliritmikus zenével való próbálkozásainak. Saját maga úgy vélte, hogy ez a legösszetettebb és technikailag legigényesebb kompozíciója. A művet kis zenekarra hangszerelte, számos szokatlan hangszerrel, mint például szájharmonika, jazzfuvola és okarina.
Az első és az ötödik tételben minimalista elemek fedezhetők fel, amelyek kihasználják a zongora extrém regisztereit. A második tétel Bartók „éjszaka zenéjét” idézi hangulatában.
A zongoraverseny első három tételének ősbemutatójára 1986-ban került sor Grazban, a Bécsi Filharmonikusok és Anthony di Bonaventura előadásában. A teljes művet 1988-ban mutatták be Bécsben.
Johannes Brahms (1833-1897) szimfóniájából az élet és erő árad, kedély és kellem, ellentmondva mindazoknak, akik Brahmsot komor és tépelődő hangulatú művei alapján egyoldalúan ítélik meg.
Az első tétel fényei és áradó dallamai után egy kissé komornak tűnik a második tétel hangvétele. Ám ez nem határozza meg végzetesen a mű alapkarakterét, hiszen mind a rondóformájú harmadik tétel, mind a szonátaformájú finálé a napfényes oldaláról mutatja be Brahms kedélyvilágát.
