Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Pest megkívánja, hogy vastagabb bőrt növessz az arcodra

A fővárosba költözött fiatalokat kérdeztünk Szombathelytől Nyírbátorig arról, mit tapasztaltak a "pestiek lenéznek" nevű legendából.

Továbbtanulás, munkahelyváltás. Ez a két fő ok, hogy az ember otthagyja szülővárosát - esetleg még az, hogy nem bírja ott tovább a történésmentes mindennapokat. Legyen szó bármelyikről, egyvalami minden lakóhelyváltás esetén azonos: a Budapest-vidék téma felszínre törése, amit minimum egy ismerős vagy családtag biztosan feszegetni kezd majd. Úgy gondoltuk, testközelből feszegetjük egy kicsit mi is, ezért az ország számos pontjából a fővárosi nyüzsgésbe betoppant fiatal felnőtteket kérdeztünk arról, milyenek voltak az első napok és hetek, érezték-e a megvető pillantásokat, rájuk nehezedett-e a legendás fővárosi vízfej.

Rögtön ugorjunk Magyarország egyik legkeletibb csücskébe: a Nyírbátorból származó grafikus és egyetemi tanár, István bevallása szerint nem érzékelte a lenézést, mint olyat, ellenben első budapesti munkanapján

a Móriczon a zebrán az emberek közé hajtott egy autó, amire egy srác rezzenéstelen arccal tolt a szélvédőre egy pörgőrúgást. Szélvédő berepedt, sofőr meg sem mozdult.

Budapesti fiatalok, szevasztok
Unger András

A vidékiek jobban képben vannak?

Anna, egy debreceni filmszakos hallgató kérdésünkre önkritikát gyakorolt: szerinte ő kissé túlmisztifikálta ezt a Pest-vidék ügyet.

Amikor ideköltöztem, azt hittem, hogy a pestiek biztos mindennel jobban képben vannak, hiszen itt mindenből több van, több a lehetőség, gyorsabb az infóáramlás. Ha elmentem valahova bulizni, ahol sok volt az idegen, néha kívülállónak éreztem magam. Pedig ez igazából alaptalan volt, mert egyrészt rájöttem, hogy mindig körül voltam véve a többi vidékivel, másrészt sok pestiről kiderült, hogy ha itt is nőtt fel, nincs benne a pesti pezsgésben. Egyébként meg pesti-nem pesti, sznobok mindenhol vannak.

Hasonló tapasztalatot osztott meg velünk a délnyugati csücsökből, azaz Pécsről jött Éva, aki egy budapesti callcenterben dolgozik már évek óta:

Nem voltak negatív tapasztalataim soha, sőt, azóta is leginkább azt kapom meg pestiektől, hogy a vidékiek sokkal jobban ismerik Budapestet, mint a pestiek, beülős helyek, bulihelyek, látnivalók, és tájékozódás szempontjából is.

Nyugat.hu (mobilfotó)

A Kecskemétről származó, sokáig Sopron utcáit koptató Laci szintén nem találkozott fitymáló tekintetekkel, és szerinte különben is csak egy törpe kisebbség az, ami földrajzi alapon ítélkezik, legyen szó akár a fővárosról, akár az ország egyéb régióiról. Ráadásul Budapesten túl sok a máshonnan érkező ahhoz, hogy éles határvonalat lehessen húzni "itteniek" és "ottaniak" közé.

Inkább csak annyi, hogy egy kicsit türelmetlenebbnek látom az itt élőket, például elég, ha egy autós átenged egy gyalogost a zebrán, máris jó esélye van arra, hogy hátulról rádudálnak. Pedig Budapest alig kétmilliós, mit stresszelnének a türelmetlenkedők mondjuk Kijevben... Bizonyára a város mérete miatt van, de Budapesten mintha kevésbé figyelnének egymásra az emberek. Mindenki siet, a mozgólépcső egészét elfoglalja, a bringaúton gyalogol, a gyalogúton bringázik, a villamoson, buszon megáll az ajtóban... Pedig mennyivel kevesebbet kellene idegeskedni, ha kicsit jobban törődnénk egymással

- mondja ő. Neki egyébként nem az emberek milyensége volt a feltűnő ideköltözésekor, hanem a legforgalmasabb utcákon is felbukkanó penetráns vizeletszag, ami ellen évek óta nem sikerül tenni.

Megszokni egymás telibeszarását

Nem fukarkodott a kemény szavakkal Ádám, a dunaújvárosi rendszergazda. Igaz, ő sem érezte - vagyis nem éreztették vele -, hogy kevesebb lenne, mert nem itt született, viszont meg kellett szoknia

ezt a mentalitást, egymás telibeszarását, hogy a számodra ismeretlenek mintha nem is léteznének, és téged sem vesznek kutyába sem. Na meg persze az elején az ember naiv, engem egyszer lehúzott például egy ál BKV-ellenőr.

Koncert a pesti éjszakában: itt is bárki lehet vidéki
Unger András

Mivel előbb-utóbb szinte mindenkiről kiderül, hogy részben vagy teljesen vidéki származású, így a téma kissé okafogyottá válik. Természetesen nem azt mondom, hogy ez nem egy létező ellentét, de nekem eddig minimális negatív tapasztalatom volt ennek kapcsán. Utálok általánosítani, ezért nem is tenném, de az tény, hogy a helyiek közül sokan felszínesebb, kevésbé őszinte emberek a vidéki ismerősökhöz képest, ami néha rettentően irritáló tud lenni. A nagyvárosi pörgés meg is kívánja azt, hogy növessz egy kicsit vastagabb bőrt az arcodra, emiatt talán nincs is gond ezzel

- vallott nekünk Gergő, aki Jászberényből helyezte át a székhelyét a Duna mellé.

Szombathelyiek Budapestről: pozitív tapasztalatok

Ha már lúd, legyen kövér, ha már Pest-vidék téma, szóljon a szombathelyi: az egyetemet 20 évesen a fővárosban elkezdő Juli saját bevallása szerint nehezen szocializálódott, valószínűleg azért is, mert

szaros kis vidékinek

érezte magát. De hamar kiderült, hogy csak nem a megfelelő emberekkel vette magát eleinte. Az egyetemen nagyképűsködést nem tapasztalt, de nem is érezte soha, hogy vegyüljön a budai elittel, viszont bóknak vette, hogy

egyikük teljesen megrökönyödött pár évi ismeretség után, amikor kiderült, hogy nem vagyok pesti. Amit egyébként soha nem titkoltam.

Az uniós pályázatokkal foglalkozó Bea szintén nem érzett lenézést, meglepő módon azonban azt mondja, fordítva sokkal inkább működik, vagyis ha a pesti megy vidékre. Persze a munkahelyén, ahol húszan dolgoznak,

a négy fővárosi kolléga néha próbálkozik egy kis felsőbbrendűséggel, de inkább észre sem vesszük őket ilyenkor. Ők viszont hamar észreveszik, hogy nincs piacuk, ezért gyorsan abba is hagyják.

Élet a népszerű Erzsébet téren: nem tudható, ki a vidéki
Unger András

És mit mond a Nyugat budapesti tudósítója? Azt, hogy ugyanúgy, ahogy a közlekedésben sem csak az autósok a suttyók vagy csak a biciklisták a szabálytalankodók, hanem van hülye közlekedő és nemhülye közlekedő, úgy a város elnevezésétől is független, hogy jó vagy éppen rossz emberekkel szaladunk össze. Egyébként meg Szombathelyhez hasonlóan Budapest is egy nagy falu, legfeljebb egy kicsit nagyobb: minél több az ismerős, annál gyakrabban futunk össze velük, továbbá ugyanúgy zajlik a pofavizit, és a pletyka sem terjed másképpen, mint vidéken. Végül egy jótanács a költöző gólyáknak: ha felszálltok egy villamosra, ne feledjétek, hogy valószínűleg legalább ugyanannyi ismeretlen vidéki vesz majd körül titeket, mint őslakos.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Életmód

Tovább az oldalra