Válság idején közel teltházat produkálni a szombathelyi MSH-ban, az teljesítmény. Végre, dörzsölgetjük a kezünket, egy koncert, ahol percekig kell sorban állni, hogy egyáltalán a kezdésre beessünk. Na jó, a kakasülőn az oldalsó szektorok üresek maradnak, de így is szép teljesítmény egy hétköznap, mínuszokban, deres-ónos szitálás közepette sok száz szombathelyit egybegyűjteni.
A pénzemet én máma mind elmulatom
Az ok, hogy újfent kinyitott a Budapest Bár, ezúttal Hoppá! címmel a tavasszal megjelent, szám szerint a negyedik, a kritikusok szerint legérettebb lemezüket hozták közénk. A közönség csendesülős bulit kap, a Kispálékon és a Quimbyn felnőtt harmincas-negyvenes nemzedék ezt nem is bánja. Akik szeretik ezt a színházzal vegyített nosztalgiázós szórakoztatást, azok biztosra jöttek. Ez a zenés-bohóckodás nem ígér se kevesebbet se többet, mint ami, és megéri az árát.
A Budapest Bár ugyanis napjaink egyik legeredetibb és legüdítőbb hazai könnyűzenei produkciója, ráadásul a merítés negyedszerre is izgalmas: Jávor Pál, Kabos Gyula, Harangozó Teri, Hungária, Beatles, Doors, szívünk csücskeként még egy Európa Kiadó szám is elfér (Kiss Tibinek nagyon jól is áll), és hadd ne soroljam végig. Mindezt – ahogy három lemezen át megszoktuk - parádés zenei köntösben/átiratban, virtuóz muzsikusok által újra hangszerelve kapjuk a fülünkbe.
Akik az igényes tálalásról most is gondoskodnak, a Budapest Bár cigányzenészei: Farkas Róbert, Farkas Mihály, Ökrös Károly, Farkas Richárd és Kisvári Ferenc.
Macskajajos piactéri hangulat
A bár-színház képzeletbeli helyszíne ezúttal egy piactér, valamikor a hatvanas évekből. A cigányok elhúzzák az arra ténfergők nótáit, miközben a bodegákban zajlik az élet. Kiss Tibi kolbászt árul, Lovasi nevelgeti szilvafácskáját, és kártyázik, Frenk meg söpröget. Dóri a trafikos lány, de Sajtos Lackóról se feledkezzünk meg, ő a Kistehénes Kollár–Klemencz László.
Ahogy Kiss Tibi a kolbászhoz mustárt nyom, és ahogy a szája szélén folyton lógó cigivel fel-alá járkál, vagy Frenk megtört lumpként söprögeti a járdát, vagy Kollár–Klemencz László elénekli a
Ha én gazdag lennék-
et - valóban élő képeket varázsolnak elénk, színházat teremtenek, ahol szerelem is szövődik, a kifőzde ajtaja mindig nyitva, és hömpölyög a jóféle mulatós zene és a pálinka.Mert nem élhetünk muzsikaszó nélkül, a szokásosnak mondható társaságban most is itt találjuk még Szűcs Krisztiánt a Heaven Street Sevenből, Németh Jucit a Nemjuciból, és Behumi Dórit és Rutkai Borit.
A Budapest Bár legfőbb erénye, hogy jó anyaggal dolgozik. Mindegy is, ki mit énekel, rendre olyan kvalitású előadókkal van dolgunk, aki valóban színpad-érettek, színpadi egyéniségek, van egyéni arcuk. A dal szabadon gyúrható anyag, amit kedvükre alakítanak. Mert, ahogy Kiss Tibisen megszólal a Lövölde tér, vagy Lovasi Bubamarázik, nem beszélve Ferenczi Györgyről, aki egyéniségével az összes mega és y-faktorost kenterbe vágja. És ahogy Frank gumifiguraként kukásból átvedlik Prince-nek… Szóval ki van ez találva.
Az előadás mindvégig elég őrült marad ahhoz, hogy ne könnyen unjunk rá. Vannak kevésbé ütős betétek, de a háttérben mindig történik valami, ami ellensúlyozza az esetlegességeket.
Holnap, ki tudja, holnap látsz-e még?
, énekelte a produkció elején Németh Juci. Igen, szeretnénk még látni a Budapest Bár csapatát Szombathelyen, holnap, meg holnapután is.
