Azt mondják az okosok, ismerőseinken és azok ismerősein keresztül hét lépésből bárkihez eljutunk a világon, így elvileg közvetetten mindenki ismer mindenkit. A hajdanvolt cipőgyár esetében ez a szám bizonyosan lecsökken kettőre, hiszen nem kevesen dolgoztak a Körmendi út és a Perintpart szegélyezte komplexumban. Lábbelik itt ma már nem készülnek, de talán kevesen sejtik, hogy a falakon belül azért némi élet honol. Ennek megállapítására kifinomult érzékszerveket állítottuk hadrendbe: például körbepásztáztunk, és észrevettük, hogy az épület falán égimeszelő betűméretben virít a telefonszám: irodák kiadók.
A telefonszámról – miután elmondtuk, honnan és miért telefonáltunk – gyorsan átirányítottak minket Kövesdi Zoltán ügyvédi irodájához, mondván, ő tud érdemben nyilatkozni az épületen belül folyó életről. Az ügyvéd úr szavaiból kiderült: a Perint Park Projektet képviseli.
Ez egy befektetői társaság, az ingatlan jelenleg bérleti szerződésekkel hasznosítva van. A szombathelyiek tudják, hogy oda költözött az APEH új része, de van termelő üzem, kereskedelmi cégek, és raktárak is
– mondta el érdeklődésünkre. A terület nagyobbik része ugyan még szabad, de az értékesebb zegzugokba jobbára már betelepültek.Nincsen konkrét terv, nyitottak az ötletekre
Kövesdi Zoltán elmondása szerint a részben magyar, részben osztrák tőkét egyesítő tulajdonos egyelőre kivár,
mindenféle fejlesztési elképzelésre nyitott a cég. Nincsen semmi elkötelezettség egyetlen projekt felé sem.
Azt azonban még hozzáteszi, hogy a jövőt nagyban befolyásolhatja a Magellán Center építése, vagy meg nem építése: Szombathely rendezési tervében ugyanis most vegyes rendeltetésűként van jelölve a cipőgyári felségterület, de ez a szemközti bevásárlóközpont felhúzásával meg is változhat.
Ezért itt is egy kérdőjel van a befektetés fölött, hiszen nekünk is igazodnunk kell majd ahhoz, hogyan alakul a rendezési terv
– mondta.A svájci cipőiparosok hittek bennünk
A cipőgyár már négy éve nem üzemel. A leépítések 2003-ban kezdődtek meg, miután a szombathelyi gyárat is elérte az a válság, amikor a multik sorra kezdték üzemeiket - legalábbis a betanított munkákat igénylőket - a távol-keletre telepíteni.
Pedig a múlt dicső és ígéretekkel teli volt:
Ma egyre inkább arról nevezetes a város, hogy könnyűipari központtá alakul
- írta az Építsük, szépítsük Szombathelyet! című kiadvány 1961-ben, és ábrázolta ezen a mára már megkopott fotón a még félkész üzemet (lásd alsó képünkön. Hasábunk jobbján már egy 1975-ös reklám díszeleg, ami az érzékeny lábúakat célozza meg.)
Tizen-pár évvel ezelőttre már valóságos cipő-kiskirálysággá nőttük ki magunkat. Köszönhetően annak, hogy a svájci illetőségű Marc Schuhfabrik a nyolcvanas években hazai cipőgyártókkal kereste a kooperáció lehetőségét, de végül csak a mi Sabaria Cipőgyárunk vált be. Így velük kötöttek 1983-ben egy öt évre szóló együttműködési szerződést. Nem sokkal később egyszer már berezgett a léc, tőkehiány keletkezett, de ezt apporttal és cég-összevonással orvosolták. Végül 1999-ben megalakult a közös tulajdonú MSC Hungary Kft., ami egyértelműen Magyarország legnagyobb cipőipari egysége lett.
Ekkor a teljes vállalat 2700 embert foglalkoztatott Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron megyében, a 2001-es árbevétel 12,6 milliárd forint volt. Sajnos nem sokáig, innentől már ismerhető a szomorú végkifejlet: megszűnt a szombathelyi üzem. És az a tény, hogy szakértők szerint a hazai cipőipar - hasonlóan az európaihoz - feltehetően tovább fog zsugorodni, aligha vigasztalja a gyárban évtizedeken át dolgoztatott munkásokat.
A cipők tehát már messze járnak, a befektetők pedig egyre közelebb a sárga monstrumhoz. Hogy mi lesz még itt a jövőben, azt megjósolni nem tudjuk, mint ahogy azt sem, lesz-e még valaha funkciója az évek alatt a városkép szerves részévé vált Marc-kéménynek.
