A popzene fősodrától magát távol pozicionáló szombathelyi zenészek sikerszériája az SCHC-vel és az Animával kezdődött vagy húsz éve, a Strong Deformityvel folytatódott, majd követelt egy falatot a tortából a Beat Dis is. A Csigó Tamás zeneíró-frontember, Gergácz Gábor gitáros, Déri Zoltán basszeros és Rozmán Zoltán dobos által alapított zenekarba azóta bekapcsolódtak sokan, most csütörtökön este például hallhattuk a szkreccseken dolgozni DJ Rocksteadyt, vagy a még mindig borzongató frekvenciákat súroló Judie Jayt.
A Blaha Lujza téren ágaskodó Corvintető este fél tizenegyig lazának mondható, lézengő emberszerkezetét egészen rövid idő alatt egységbe kovácsolta a Beat Dis, lengtek a karok, jártak a női tekintetek a fiúkon - ők pedig hardcore zenekaroktól megszokott energiákat adtak vissza nekik. A Csigó Tamással készített helyszíni villáminterjú a sikeres koncertről készült fotógaléria után következik.
- 2003 telén, tehát nagyjából ugyanekkor készült veletek, mint szárnypróbálgató zenekarral az első interjú a Nyugatra. Hogyan gondolsz vissza a hét évvel ezelőtti önmagatokra?
- Nem fértünk a nadrágunkba. Felnőttek lettünk abban a városban, ahol a gyerekkorunkat éltük, tanultunk, lázadtunk, és nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy zenélni akarunk. Mindegyikünk volt már több zenekarban, sőt évekig játszottunk együtt, mellette melóztunk gyárban, hordtunk újságot, mindenféle időrabló munkahelyeken tengődtünk, próbáltuk túlélni a hétköznapokat. Minden szabad percünkben a zenélésen járt az agyunk. 2003 nyarán kezdtük el a Beat Dist. Zenerajongók voltunk, nagyon jól éreztük magunkat a próbákon, sokféle hatás ért bennünket mind zeneileg mind környezetileg. Hatott ránk az álmos város pozitív és negatív hangulata egyaránt. Kialakult egy zenei irány, viszonylag hamar Budapestre kerültünk, és megcsináltuk a Genetik Giftet Zaidával. Azt hiszem, nagyon hittünk magunkban, és tántoríthatatlanok voltunk a céljainkat illetően, vagyis hogy koncertező zenekar leszünk és megmutatjuk magunkat a közönségnek.
- Sokévnyi koncertezés nyilván meghozta a rutint a színpadon. A fellépés előtti parázás már a múlté?
- Szerintem az elmúlt két évben alakultunk ki igazán. Megtaláltuk magunkat a színpadon. Amikor elkezdtük, teljesen más volt a parázás oka mint most. Akkor azon izgultunk, hogy lejátsszuk-e hiba nélkül a számokat, most meg maximum azon, hogy a hangzás a közönség felé rendben van-e, vagy hogy mennyien jönnek el a koncertre... Szeretünk zenélni. Igazából majdnem mindegy, hogy próba van vagy koncert.
- Én azt vettem észre, hogy a grúvos-levegős zenék felől, amikkel indultatok, mára elmentetek egy sokkal nyugtalanabb, sötétebb, helyenként kimondottan feszült irányba. Több a gitár is, te pedig dühösebb vagy, egy hangfalat is megmásztál a Corvintetőn. Mit kell látnunk a változások mögött? És merre haladtok?
- Sokkal bátrabban nyúlunk egyszerre különböző stílusokhoz, és eresztjük össze azokat. Szeretjük feszültté tenni a légkört. Tudod, amikor már majdnem elpattan a húr. Mikor olyan hatást érünk el, mintha nagyon hosszú ideig kéne visszatartanod a levegőt. Aztán egy könnyedebb hangulatba váltunk, majd zúzunk egy nagyot. A koncerthangulat nagyon fel tud spannolni, szeretem játszani a számainkat, szeretek elszállni. Én személy szerint nem tudok azonosulni a mai trendi zenékkel, természetesen vannak új, izgalmas dolgok, de számomra idegesítően sok az egy kaptafa alá tartozó zenekar. A gitár, az ének, a sound az első lemezhez képest néhol radikálisan megváltozott. A Genetik Gift után kezdtünk sokkal keményebb gitárokat használni, kifejezetten rockosabb lett a zenekar. Mindenesetre nagyon izgalmas feladat, és a leghatározottabb célunk is egyben, hogy mindezek ellenére a hangulat "beat dis-es" maradjon, felismerhető legyen, bármilyen hangszerelésbeni, stílusbeni vátozást is hozzon a jövő.
A Beat Dis 2009-es albuma, a Proof Positive letölthető hivatalos oldalukról, innen.
