Az augusztusi égbolt egyik legvarázslatosabb jelensége a Perseidák meteorraj, mely évről évre csillagászok és amatőr égboltkémlelők figyelmét vonja magára.
Az egyik nyugodtnak ígérkező éjszakán én is úgy döntöttem, hogy egy állvánnyal felszerelkezve elhagyom egy kicsit a város fényszennyezett határait, majd Sorokpolány és Rábahídvég közötti erdős részek valamelyikének csendjében várom a fénylő csíkokat, melyek a föld légkörébe lépő törmelékek után maradnak.
Mivel kevésbé vagyok jártas az égbolt csodáinak fotózásában, négy órát töltöttem az erdőszélen, miközben a szarvasok bőgését hallgattam, hol közelebb, hol távolabb tőlem. A szúnyogok kitartóan csíptek, és az éjszakai lepkék újra és újra az arcomnak ütköztek, vagy épp az objektívre telepedtek.
A Perseidák (számomra) kiszámíthatatlanul cikáztak az égbolton, sokszor pont akkor villantak fel, amikor a kamera másfelé nézett. Néhány ragyogó csillagközi látogató szerencsére mégis beleesett a látómezőbe, és sikerült megörökítenem őket.
A Perseidák meteorzápor egy évente visszatérő égi jelenség, mely akkor látható , amikor a Föld áthalad a Swift–Tuttle üstökös törmelékfelhőjén. A hullócsillagok többsége viszonylag halvány, 2 magnitúdó körüli fényességű.
