11 és fél perces mesével rukkolt elő Bödőcs Tibor az év utolsó napján.
A Csodadisznó című történet a budai várban kezdődik, ahol is Gazda kihirdette, hogy disznóvágás lesz.
Csakhogy a disznó ezeréves csodadisznó, István tenyésztette ki, és eddig még senkinek nem sikerült elveszejtenie.
A Gazda komái siettek fel a várba. Zsolti fővadász, a Krisztus-hitű komoly ember, Janó, a főispán, Lőrinc, a kincstárnok és annak vízitündér kedvese, Andi.
„Szép a panoráma, Andi?” – kérdezte Lőrinc az erkélyen.
A cseresznyefa szekreterből kihúzták a disznót, majd a mahagóni íróasztalra dobták.
Már azt hitték, hogy Zsoltinak sikerült lelőnie, de ekkor a disznó feltápászkodott és kisétált az erkélyajtón.
A disznó – és nyomában az üldöző csapat- elment a Batthyány térre, Strasbourgba, Hágába, Rómába és Bécsbe, és némi hírnévre tett szerk.
Végül is egy erősen Kádár-ízű hang azt javasolta, hogy tereljék kelet felé.
Így Bukaresten át Oroszország felé iszkolt az állat.
A moszkvai palotában két nagy birodalom ura, Vlagyimir és Hszin Csin Ping táncolt.
„Jöttél hozzám? Miért” – kérdezte Vlagyimir a disznót.
„Ha már meg kell halni, te ölj meg” – válaszolta az állat.
A mészárlásba aztán besegített Csin Ping is.
A történet vége az új jogszabály szerint 18-as karikát kívánna, de nevetséges lenne.
Annyira nevetséges, mint a mese. Amin valahogy mégsem tudunk szívből nevetni.
