A Csöngén élő emberek egy része szerint a közeli sertéstelep olyan irgalmatlan bűzzel árasztja el a falut hosszú évek óta, hogy az szavakkal szinte leírhatatlan. Ez a rettenetes szag aztán napokra, de olykor még hetekre is rátelepszik a községre, állítják a panaszosok, gyötri, fojtogatja a lakókat: már-már lehetetlenné teszi a normális, mindennapi életet. A szabadban tartózkodni, ügyes-bajos dolgot intézni, bármiféle munkát végezni kínkeserves vállalkozás ilyenkor, szellőztetni, kimosott ruhát az udvarokban kiteregetni, a kertekben baráti összejöveteleket tartani, kisgyereket utcai sétára, csecsemőt kocsijában levegőre vinni pedig a legszigorúbban ellenjavallt tevékenység.
Az émelyítő bűz főleg tavasszal és nyáron támad kitartó rendszerességgel a falura, csak késő ősszel és télen enyhül némileg a szorítása. A hideg hónapokban tehát valamelyest fellélegezhetnek a lakók, de csak azért, mondják egy kis malíciával a hangjukban, hogy erőt gyűjtsenek a hamarosan megint elkezdődő megpróbáltatások elviseléséhez.
Áttett panasz
A minden képzeletet felülmúló szag az úgynevezett Szingapúr-majorból ront rá újra és újra a falura.(Az eredetileg Cinga-majornak hívott birtokot egy tréfás kedvű állami gazdasági dolgozó keresztelte át Szingapúrra még az 1970-es években, s - miért, miért nem - mára már ez a telep hivatalos neve is.) S a sokkoló bűz forrása azért éppen a település közvetlen közelében álló Szingapúr, mert a Mezort Zrt.-hez tartozó Sárvári Mezőgazdasági Zrt. már jó ideje sertéseket tenyészt és nevel itt, ráadásul nem is keveset. A két elhíresült üzletember, Nyerges Zsolt és Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó cég telephelyén ugyanis valóságos disznósereg, a lakók tudomása szerint több mint tízezer állat tanyázik folyamatosan, természetesen irdatlan mennyiségű trágyát termelve.
S ez a trágya minden baj okozója, mondják a magukat megnevezni nem kívánó panaszosok. Azt elismerik ugyan, hogy a részvénytársaság folyamatosan fejlesztette, s fejleszti a mai napig Szingapúrt, de az úgynevezett trágyakezelés szerintük egészen biztosan nem felel meg a legkorszerűbb követelményeknek. A trágyaelvezető rendszer nem zárt, állítják a nekikeseredett lakók, a folyékony trágyát hatalmas, fedetlen gödrökben tárolják, nem csoda hát, hogy a falut szinte szakadatlanul fertelmes bűz árasztja el.
A panaszosoknak - hosszú évek türelmes szenvedése után - idén nyáron aztán végérvényesen elegük lett, júliusban levelet írtak a szombathelyi székhelyű Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségnek. Részletesen előadták minden bújukat-bánatukat, s azt is megkérdezték a hatóságtól, hogy hová forduljanak
alapvető emberi joguk, a tiszta levegőhöz jutás érdekében.
A nyugat-dunántúli hatóság azonban – úgynevezett illetékesség hiányában – nem vizsgálhatta az ügyet, válaszában arról értesítette a levélírókat, hogy bejelentésüket úgymond áttette a győri székhelyű Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőséghez.Jelentéktelen szagocska
Azt is fontos tudni, hogy Csöngén nem aratott osztatlan sikert a levélírók lépése. Bőven akadnak ugyanis a faluban olyan - magukat szintén megnevezni nem kívánó – emberek is, akik nem értenek egyet a panaszosokkal. Azt nem tagadják ők sem, hogy Szingapúrból néha beszivárog a településre némi kellemetlen fuvalom, de olyan enyhe, jelentéktelen szagocskát hoz csak magával, amit bőven el lehet viselni.
Nem is igazi falusi ember az, akit zavar egy kis trágyaillat, mondják ennek a tábornak a tagjai, akik szerint ezek után az is előadódhat, hogy a kényeskedő, finnyáskodó panaszosok legközelebb már a házi állattartás ellen emelik fel a szavukat. Könnyen megeshet, hogy egyszer csak azt nehezményezik, hogy a szomszédjuk tehenet, disznót, vagy éppen baromfit tart a portáján.
Az ellentábor tagjainak van még egy, igazán súlyosnak vélt érvük a panaszosok eljárása ellen. Leginkább azért kárhoztatják őket, mert úgy látják, hogy a hatóságnak írt levél súlyosan veszélyeztetheti annak a tizenhárom helyi embernek az állását, aki a sertéstelepen dolgozik. Mi lesz, ha a sok ugrálás miatt bezárják Szingapúrt?, kérdezik az aggodalmaskodó igazi falusiak. Akkor hol dolgozik majd ez a tizenhárom ember? A panaszosok természetesen kikérik maguknak ezt a vádat. Szerintük nevetséges feltételezés, hogy az ő lépésük bárki állását veszélybe sodorná, ők csak egyet szeretnének elérni, azt, hogy szűnjön meg, de legalább enyhüljön a Szingapúrból rájuk ömlő bűz.
Szemle a helyszínen
Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség munkatársai nem sokkal az után, hogy úgymond áttették hozzájuk a csöngei polgárok egy részének panaszát, kivizsgálták az ügyet: augusztus 15-én helyszíni szemlét tartottak a Szingapúr-majorban. Megállapításaikról a legapróbb részletekbe is belemenő, de – a panaszosok szerint - igen sajátságos nyelvezetű, itt-ott túlságosan is hivatalos válaszlevélben számoltak be.
Megírták, hogy a telepnek milyen számú környezetvédelmi működési, egyben egységes környezethasználati engedélye van, hogy a trágyát 3+2 darab műtárgyban tárolják, hogy fázisbontást végeznek, ezért a szárazanyag-tartalom 1 százalék alá kerül az N-tartalom csökkentése érdekében, s így a szaghatás is csökken. Mind a szilárd, mind a híg fázist kiöntözik, folytatták a munkatársak, hozzátéve, hogy a trágyakihelyezési engedélyt a Vas Megyei Kormányhivatal Növény-és Talajvédelmi Igazgatósága adta ki.
A felügyelőség az állatlétszám taglalásáról sem feledkezett meg. Tudatta a panaszosokkal, hogy a Szingapúr-majorban 2407 szopós malac, 4763 választott malac, 3000 hízó, és 1000 koca számláltatott meg a szemle idején. A munkatársak aztán végre rátértek arra is, hogy mire jutottak bűzelemzésük során. Úgy tapasztalták, hogy a majorban, az ólak között a sertéstelepeken megszokott szintű a bűz, intenzívebb szaghatás egyedül a hígtrágya-tárolók közelében volt érezhető. Az ellenőrök hozzátették, hogy az időjárási viszonyok (légnyomás, szélirány, hőmérséklet) függvényében a bűz mértéke és terjedése változó.
Aztán előrukkoltak a farbával, kinyilvánították, hogy a panaszosok által érzékelt bűzhatást a rendkívül meleg időjárás, a nyílt trágyatároló, s a trágya mozgatása okozta. A munkatársak megjegyezték azt is, hogy a felügyelőség évente ellenőrzi, hogy a telepen maradéktalanul betartják-e a környezetvédelmi működési, egyben egységes környezethasználati engedélyben foglalt előírásokat, s hogy a következő ilyen vizsgálat szeptemberben lesz. Befejezésül a felügyelőségi dolgozók tájékoztatásuk szíves tudomásul vételét kérték a panaszosoktól.
A levélírók nem lettek különösebben okosabbak a választól, amelyből azt a következtetést szűrték le, hogy a felügyelőség szerint a sertéstelepen minden előírást betartanak. Némi elégtétellel legfeljebb az tölthette el őket, hogy az ellenőrök a nyílt trágyatárolót is megemlítették a bűz forrásaként. Azon viszont meglehetősen elámultak, hogy a hatóság úgy értelmezte a beadványukat, mintha abban egyszeri, s nem folyamatos, évek óta tartó, úgynevezett bűzhatásra panaszkodtak volna.
Elgondolkodnak az úszófólián
Purgai Ferenc, a Mezort Zrt. vezérigazgatója meglehetősen meglepődött azon, hogy a csöngei polgárok panaszos levelet írtak az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségnek. Különös és váratlan a lépésük, már csak azért is, mondja a vezérigazgató, mert a Mezort Zrt.-nek eddig még soha egyetlen csöngei ember sem panaszkodott semmiféle bűzre, arra meg főleg nem, hogy a sertéstelep elviselhetetlen szaggal árasztaná el a falut. Ez az első ilyen eset. Egyébként ő maga úgy látja, folytatja Purgai Ferenc, hogy a telepen megszokott szintű a szaghatás.
S azt is fontos tudni, hogy ennek a megszokott szintnek az eléréséhez is számtalan, egyszersmind jelentős fejlesztést kellett végrehajtania a részvénytársaságnak az utóbbi években. Éppen ezért ma már nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a telep igazán korszerű, s hogy messzemenően megfelel nemcsak a hazai, de az európai uniós követelményeknek is. Mindazonáltal azt nem vitatja egy pillanatig sem, mondja a vezérigazgató, hogy egyes embereket még az emlegetett szaghatás is zavarhat, ezért – ha a panaszok folytatódnak – készek megvizsgálni a további csökkentés lehetőségét. Elgondolkodnak esetleg azon is, hogy úgynevezett úszófóliákkal fedjék le a hígtrágya-tárolókat.
Beszélgetésünk végén Purgai Ferenc annak sem látja akadályát, hogy mi magunk is körülnézzünk s fotókat készítsünk Szingapúrban, hiszen – mint mondja – semmi titkolnivalójuk nincsen. S mi – szakszerű kalauzolással – körül is nézünk, s fotózunk is rendesen. A végére - kicsit vagy nagyon, mi nem igazán tudjuk eldönteni - azért megbüdösödünk.
