No nézzük, milyen egy igazán magyar fesztivál: amikor magyar földről, magyar termelő hozza a magyar disznót és disznóságokat! - indul a kíváncsi újságíró. Sajnos az egyetlen "rossz" útvonalon. A Király utca felől közeledve ugyanis elsőként Amerikába botlunk, a nemzeti zászlóba burkolt lakókocsiban amerikai minifánkot kínálnak. A szökőkútnál műkő bútorok kerti partykhoz, a grillhús helyén most chips, kindertojás és gyömbér - a kereskedő vacsorája. Kicsit odébb Belgium kínálja eredeti minigofriját számtalan ízben, a popcorn szomszédságában. A sor végén újabb lakókocsiban folyik a csokiszökőkút, déli gyümölcsök várnak a mártózásra.
A Bicskás család
A párhuzamos oldalon jobb a helyzet - igaz itt is árulnak ékszert, játékot, könyvet és fakanalat - de már végre „idevaló“ ízeket is kóstolhatunk. Aki nem tette bánhatja, ha nem állt meg egy szeletkére a diósdi sajttermelők portáján. Szénavirágban érlelt-, tiroli pászor-, medvecsalogató,- juh,- és érlelt fekete sajt igazán egyedi ízvilág, utóbbit például 1.5 évig érlelték, mielőtt beleharaptunk. Jól tették, kár, hogy az ára olyan borsos.
A sor végén a legsikeresebb porta: kis helyen sokan, vörösek, fehérek, feketék és csíkosak, röfögnek és kicsit büdösek - ők a főszereplők, a mangalicák fajták és korosztályok szerint szétválogatva. A karám végén állandó tumultus, gyerekek, felnőttek, kutyák tolonganak, hogy lássák Bicskás apuka fiait, az augusztus 15-én született malacokat. Őket hidegen hagyja a népszerűség, kizárólag a mamaemlőkre összepontosítanak.
Dr. Mangalica
Nézzük, mi lesz belőlük néhány év múlva! Végre láthatjuk a Mangalica Fesztivált is, a tér közepén, kis fabódékban lógnak a sonkák, kolbászok és szalonnák, a sétálók kóstolgatnak, kis darabkákat vesznek, de inkább a helyben sütöttből esznek, fogy a mangalicacsülök annak rendje s módja szerint. „Mert ez legalább egészséges...“ Persze, az lenne, ha mangalica lenne, mert a mangalica sokkal zsírosabb annál - vigyorog a nagydarab, kopasz, szemüveges termelő. Fehér köpeny, névtábla, sztetoszkóp és fejtükör - jó geg, gondolom. De kiderül, hogy Dr. Mangalica, azaz Olasz Imre „civilben“ valóban orvos. Csakhogy amikor friss doktorként 100 forintos órabért kínáltak neki, búcsút intett a pályának és a felszámolt TSZ malacait kezdte nevelgetni.
Az első mangalicát 2003-ban vette meg, ma 14 hektáron 300 kocát nevel, és „minden egyes kolbászért személyes garanciát vállal“. És mellette gyógyít - no nem csak a termékekkel, melyek jótékony élettani hatásáról gyors képzést kapok - édesapjának tett ígérete szerint visszatért a praxishoz, így Békészentandráson ő látja el a betegeket. És a továbbvivők? Ők pedig a maguk módján már most keresik a pénzt, a két fiú tangoharmonikán, a kislány klarinéton játszva apjuk standja előtt tették ki kalapjukat...
Mangalicából is bio
Tollas fekete kalapban vékony, szikár férfi és felesége árul a túlsó sarkon, övék a bio stand. A Virágoskút Biogazdaság, Balmazújváros mellett igazi nagyvállalkozás: 25 hektáron a kertészet mellett élnek a szürkemarhák, rackák, mangalicák, bivalyok ridegen tartva, biotakarmánnyal táplálva. A Hortobágyi Nemzeti Park területén boldogan töltik napjaikat, mielőtt több fővárosi és vidéki bioboltba kerülnének. Mindenhol másnak van nagy keletje, mondja Rózsa Péter, a gazda. Itt például első nap elfogyott a kenőmájas és a tepertő, de a sós szalonnát még csak meg sem akarták kóstolni a szombathelyiek. „Mifelénk nagyon szeretik“ - mutatja a leginkább egy zsírtömbre emlékeztető terméket. Jelentem, valóban finom.
Nagydarab szigorú férfi a következő bódéban, rezzenéstelen arccal áll, nem kínál, nem cseveg. Ha kérdezik tömören válaszol, ha kérik szel egy falatkát. „Cégérként“ előtte egy hatalmas, egész comb - 4000 kilója. Amúgy a mangalica nem olcsó, de ha az árát összevetjük a nagyáruházak felvágottas pultjaiban sorakozó műrudakéival a különbség nem is olyan óriási. Inkább kevesebbet, de jobbat alapon én is beruházok némi kolbászra és sonkára. Parasztkenyérrel fenséges vacsora lesz.
Egy kis édes disznóság
Amúgy a töpörtyűt valóban egy standon sem találom, hamar elkapkodták. Kivéve ott, ahol csokit töltöttek meg vele. Őrültnek tűnik az ötlet, épp annyira, mint a külföldinek a túró és csoki háziasítása. Bizalmat hát neki! A standnál két fiatal férfi. Ülnek és valahova kitartóan bambulnak. Hiába köszönök és nézegetem a termékeket, még pillantásra sem méltatnak. A neten egyébként magasztalják a meglehetősen drága terméket, úgy tűnik a szombathelyiek kevésbé kísérletező kedvűek. Inkább csoportosulnak a bor- és pálinkaállomáson illetve eszik az egészséges zsírtól csöpögő disznóságokat - miközben a színpadról megzenésített verseket pengetnek a Tarisznyások.
Szombathely első mangalicafesztiválját csak az idő nem fogadta kegyeibe, a városlakók szorgosan kóstolgattak, s ha jól vizsgáztak, a termelők talán töltenek nekik jövőre is néhány kolbászt.