Kollégiumi kalandozások: a vidéki gyakornokok esete a dubaji csoki készítésével

Ha a hangulatomat nem is, a vérnyomásomat feldobta a konyhában eltöltött idő.

Szeretem a csokit és úgy alapjáraton minden más édességet is. Mióta találtam egy egyszerű fagyireceptet, a melegebb hónapokban gyakran csinálok magamnak és a szobatársaimnak fagylaltot a kollégiumban.

Dubaji csoki
Marco Verch / ccnull.de
25 éves a Nyugat.hu. Ne feledd, ide kattintva támogathatod következő 25 évünket!
Támogatom

Amikor Magyarországot is elérte a dubaji csoki őrület, akkor arra adtam a fejemet, hogy megpróbálom saját (jó, és Vigh kolléga) kezeimmel elkészíteni ezt az őszintén szólva kifejezetten undorítóan kinéző édességet.

Mindig van lejjebb

Konzultáltam Dr. Google Chrome-mal, aki egyből elárasztott dubaji csoki receptekkel. Az ezekben szereplő egyetlen összetevő, amit valaha a kezemben fogtam, az a csoki volt. Ezen kívül viszont kell még bele:

  • Tahini, azaz szezámpaszta (spoiler: ezt nem vettem és nem is találtam sehol).
  • Kadayif tészta, ami hasonlít a cérnametélthez, de leginkább desszertekhez használják.
  • Pisztáciakrém, ami egy krém, ami pisztáciából készül (meglepő).
  • És szükség van mindehhez csokiformára, mert valamiben el is kell helyezni a kész csokit. Miután felírtam magamnak a szükséges hozzávalókat, ismételten a jó doktorhoz fordultam, hogy mondja meg már nekem, mint halandó magyar egyetemistának, hogy hol a fészkes fenében fogok én kadayif tésztát találni. Két válasza volt a doktor úrnak:

  • A világ (azaz Budapest) másik fele.
  • 15 perc busz.
  • A csokiformához szintén az utóbbit dobta fel, úgyhogy ez eldőlt. Mi a helyzet a pisztáciakrémmel? Dm-ben kapható, van kettő is a közelben. Szerencsére az üzletlánc online oldalán megnéztem, hogy melyik üzletekben kapható, a legközelebbiben volt még hét darab. Remek, visszafelé veszek, úgysem időzök sokat majd az első üzletben.

    Kisétáltam a megállóba, ahol felszálltam a 140-es buszra. Aradi utca, itt jövök! Az egyik megálló után a hangosbemondó közölte, hogy elhagytuk Budapestet. Itt egy picit megijedtem. Hová megy ez a busz? Mint kiderült, a szomszédos Budaörsre. Szerencsére van országbérletem.

    Miután leszálltam a buszról, betértem az üzletbe, ahol mint kiderült, csak forma volt. A manóba, kell egy B-terv a tésztához. Ekkor konzultáltam a vének tanácsával, avagy a szobatársaimmal.

    “Cérnametélttel nem lehetne helyettesíteni? Végül is ugyanaz.”

    Egy próbát megér. Mi a legrosszabb ami történhet?

    Ezután felpattantam a következő buszra, majd a főváros területére visszaérve meglátogattam a legközelebbi Dm-et. Keresem mindenhol, de sehol sem találtam a pisztáciakrémet. Megnézem újra a neten. Vicces, most azt írja, hogy sem itt, sem a másikban nincsen egy darab se.

    Oké, akkor a cérnametélt mellé még kell szereznem hozzávalókat a krémhez is. Hurrá…

    Betértem hát a legközelebbi bevásárlóközpontba, ahol megvettem a cérnametéltet (kadayifot itt sem találtam), a pisztáciát és a csokoládét, amit majdnem elfelejtettem. A pisztáciakrém-recepthez kellett még tej és fehér csoki is, így azok is bekerültek a kosaramba.

    Fizettem és rohantam vissza a koliba. Vigh kollégával neki is láttunk a pisztáciakrém elkészítésének. Első lépés, kell egy aprítógép - oh, bakker! Két perc múlva a kolis Facebook-csoportban már a többi lakónak is tudomása volt arról, hogy Reitli Ádámnak és Vigh Frodó Gergelynek aprítógépre vagy mozsárra van szüksége.

    Aprítógép elfogyott, mozsár pedig nem is volt. Legalábbis ezt hittük, amikor egyszer csak egy jó szamaritánus ránk nem írt, hogy neki van mozsara. Dörzsöljük a kezünket, hogy legalább ezt találtunk. Hol van?

    “A klubos raktárban.”

    Oh, a k*rva életbe! Aki esetleg nem a Kőrösi-Csoma Sándor Kollégium büszke növendéke, az valószínűleg most kétségbeesetten fogja a fejét, hogy milyen klubról van szó. A klubok a kolin belüli úgymond baráti körök, amik hetente kajáltatnak, bulikat szerveznek és vetélkednek egymással a nagyobb kolis versenyeken.

    A raktárakban a versenyeken használt ügyes-bajos dolgaikat (értsd: rengeteg kacat) tárolják. Ami azt jelenti, hogy elég nagy odalenn a kupleráj. Sebaj, megtaláljuk a mozsarat, az egyik szekrényben kell lennie valamelyik dobozban! A hét doboz valamelyikében! A hét konyhai eszközökkel teli doboz valamelyikében!

    Tíz perc kutatás után megtaláltuk a mozsarat. Megcsináltuk a krémet ami… fehér lett, tele pisztáciadarabokkal. Itt már előre láttam, hogy ez nem egészen a hagyományos dubaji csoki lesz, csak egy kolis verzió, de sebaj, talán ehető lesz.

    Ezután következett a cérnametélt pirítása, ami… hát maradjunk annyiban, az agyvizem felforrt, de a tészta nem pirult. Ha már idáig eljutottunk, akkor keverjük össze a tésztát és a krémet, majd rakjuk bele a csokival megkent formába, amit még több csokival lefedtünk. Miután megszilárdult, kivettük a fagyasztóból.

    És eljött az ítélet órája: készen volt a kollégiumi dubaji csoki, ami miatt három napra pisztáciaszagú lett a szobánk. Frodó bevállalta az első harapást, majd rohant a vécére kiköpni.

    “Maradjunk annyiban, az ízek nem illenek össze.”

    Majdnem az egész napom ráment erre a csokira, a kezeim remegtek, megmértem a pulzusom: 115. Aznap már csak melegszendvicset és szaloncukrot ettem, de kollégista dubaji csokit (vagy a valódit) nem.

    Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

    Hozzászólások

    A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

    A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

    Életmód