A közel két éves Easys zenekar kevés koncertet tart. No, nem azért, mert nem lenne rájuk igény, hanem mert a zenekar tagjai civil életük mellett nehezen tudnak időt szakítani a világot jelentő deszkákra. Hogy igény mennyire lenne rájuk mégis, azt jól mutatja, hogy péntek esti koncertjükön megtelt a színház Krúdy terme, vagyis az étterem. Na álljunk csak meg egy ásónyomra! Koncert a színházban?
Alapjában véve persze miért ne lehetne, csakhogy az Easysre olyan réteg is kíváncsi lenne - jól példázza ezt az ajtónál ácsorgó, kissé feszengő hallgatói közönség – akik inkább a SIC, vagy az A-klub, esetleg a Végállomás füstös koncertjeihez vannak szokva. Talán nem a legmegfelelőbb ehhez a zenéhez ez a környezet. Mintha véletlenül, veszélyesen sznobok közé keveredtem volna... 500 forintos korsó sörrel. Ez pedig már az én bajom, mert a pultnál ácsorogva tapasztalom, hogy fogy a rövid is.
A cigány, a zsidó meg a jaki
Élvezem a Easys zenéjét. Ugyan nagylemeze nincs még a zenekarnak, de ha majd valamimkor lesz, akkor egészen biztosan A cigány, a zsidó meg a jaki címet fogja kapni. Jó ötlet. Annál is inkább mert a zenéjükben valójában is keveredik a kis klezmer, kis cigányzene, kis ez, kis az. A sok műfaji egyveleg azonban nem esik szét, Geszti után szabadon: korrektül összeáll a cucc. Építő jelleggel csak annyit jegyeznék meg, hogy dobna az összteljesítményen egy szkreccs dj a háttérben.
Ezzel együtt jó a muzsika, olyannyira, hogy nem egyszer növi túl az Easys teljesítménye a terem falait. Az öltönyös, kosztümös közönség meg kisujjűt eltartva szürcsöli a talpasból a fehérbort és az igényes csomagolásban tálalt bazmegekről tudomást sem vesz. Sőt, minta élvezné is a helyzetet.
Nem volt tehát kár ezért a péntek estéért, noha távozáskor mégis volt bennem hiányérzet. A felújított, megszépült színházépület mégsem egy olyan hely, ahol lehet egy nagy ereszdelahajam bulit tartani. A fanyalgásomra aztán gyorsan találok egy kisebbfajta gyógyírt, decemberben a zenekar a SIC-ben lép fel. Ott leszünk!
