Tudom, hogy az elmúlt hetek időjárásáról, pontosabban az esőzésekről csak keveseknek jut eszébe a csapadék gombákra gyakorolt kedvező hatása, én mégis ezzel foglalkozom most is. Mármint a gombákkal.
Franciás gasztronómiai csemegét ígértem, és ezúttal be is tartom. De előtte engedjenek meg egy kis kitérőt.
A fanatikus gombászok szerint a kalaposok egész évben nőnek, ami igaz is, ám a legszebb időszak mégiscsak a nyárvég és az ősz. Sokan vitáznak azon, mitől is függ egy-egy esztendő gombatermése, rengeteg a tudományos és tudománytalan teória. Én azt hiszem, felesleges dolog ez ügyben okoskodni, pláne, ha tekintetbe vesszük, hogy maguk a gombák meglehetősen titokzatos lények. Azt tudjuk, hogy eszik őket és nem isszák (legalábbis többnyire), ugyanakkor a világ talán egyetlen élőlényei, akikről még azt sem döntötték el, hová tartoznak – növények? Állatok? Így aztán jobb, ha nem vonunk le messzemenő következtetéseket, tulajdonságaikat, növekedési kedvüket illetően.
Ami biztos, hogy egy valamirevaló gombász (aki legalábbis félfanatikus) már júniustól járja az erdőket, és nem hagyja abba a vadászatot az első fagyok idején sem.
Az idei szezon errefelé júliusban kezdődött, aztán volt egy kis szünet: augusztus óta azonban nem nagyon volt olyan hétvége, hogy üresen maradt volna a kosár. És voltak olyan napok is, amikor fájó szívvel ugyan, de az erdőben hagytam őzlábakat, rókagombákat, rizikét, a galambicákról nem is beszélve. Annyi volt az erdőben a kalapos, hogy már eladni sem volt érdemes, egy kiló vargeszért alig több, mint két sörnyit fizettek a helyi vendéglőkben.
De térjünk vissza az ígért csemegéhez. A quiche talán nem ismeretlen némely olvasó előtt, egy francia étel-különlegességről van szó, gyakorlatilag rétestészta az alapja, amelyet alaposan kör alakúra kinyújtogatva egy kerek tortaformába helyezett sütőpapírra teszünk úgy, hogy a széleken még maradjon pár centi a tésztából.
Ezután jön a lényeg: egy edényben összekeverünk tejszínt és tojást, valamint reszelt sajtot (lehet több fajta is), közben pedig – merthogy ezúttal erdei gombás változatról van szó) a gombákat egészben hagyva vagy felkockázva, fűszeres vajon rövid ideig átpirítjuk. Ha a gombákat nyersen tesszük a formába, ehető lesz ugyan az étel, de ízgazdagságából veszít. Amikor mindezzel készen vagyunk, a sütőformába öntjük a gombakeveréket, majd a tojásos-sajtos tejszínt, fokhagymával és friss zöldfűszerekkel meghintve.
A tetejére még jó adag sajtot reszelünk, majd díszítésként paradicsomkarikákat teszünk – a gombás változat esetében igen jót tesz a paradicsomok közé szórt pucolt dió is! Ha mindezzel kész vagyunk, a szélekről a tésztát ráhajtogatjuk a tetejére úgy, hogy ne lógjon ki a formából, és készen is vagyunk az első fázissal!
Az egészet sütőbe tesszük (180°), és vigyázó szemekkel figyeljük, mikor pirul meg a teteje. Ha sütőnk belül erősebben fűt, nem árt legalább egyszer megfordítani. Amikor a tészta megkel és a tetején a sajt meg a dió megpirulnak, készen is vagyunk! Ne felejtsük el ilyenkor kinyitni a sütőt, hogy a nedvesség miatt a felfújódott csemege ne essen nagyon össze!
Az étel kiváló frissen fogyasztva, de még jobb másnap, sőt harmadnap is! Csodálatos ízét szinte mindegy, hogy melegen vagy hidegen élvezzük!
Bon appetit!
