Próbálták már, hogy elmennek egy nyilvános illemhelyre, de dolguk végeztével nem csak továbbrohannak, hanem leülnek a takarító mellé és beszélgetnek vele kicsit?
A szombathelyi Fő tér nyilvános vécéjében hallottam fél füllel, ahogy a takarítónő azt mondja valakinek: „Már az édesanyám is itt dolgozott.” Ennyi elég is volt, hogy úgy döntsek, nem rohanok tovább.
Amint megszólítottam, rögtön feltűnt, hogy nem olyan zárkózott és mogorva, mint ahogy a „vécés néni” képe él a fejekben. Kifejezetten vidám és fiatalos, azonnal kapható volt egy kis sztorizgatásra.
A 40 év körüli nő, aki kérte, hogy nevét ne áruljam el, az összeszerelőüzem szalagsorától a szemétszedésen át a konyhai mosogatásig már mindent kipróbált.
„Tudom én, hogy a vécétakarítás sem álommeló, de az, amikor robotmunkát végeztem, engem lelkileg teljesen kikészített.”
Mikor közfoglalkoztatottként kezdett dolgozni, eltöltött két évet az arborétumban is. Egyedül erre a munkahelyre emlékszik vissza szívesen, de miután megüresedett egy állandó pozíció, és nem őt vették fel, nem akart tovább olyan helyen dolgozni, ahol nem becsülik meg a munkáját.
„Lehet, hogy furán hangzik, de nem rossz ez a munka. Nem túl fárasztó, sok az érdekes arc és olyanok is vannak, akik csak úgy lejönnek beszélgetni.”
Mint megtudtam, a reggelek a legrosszabbak: ez az időszak a hajléktalanoké és hajnalig bulizóké. Sokszor egész nap nincs annyi takarítanivaló, mint a nyitás utáni pár órában.
„Mintha nem is lenne vécécsésze, csak úgy összekennek mindent, amit érnek. Volt egy olyan hapsi is, aki lehányt kabátban jött le és a vécécsészében mosta ki.”
A takarítónő szerint a reggeli dömping után már sokkal nyugodtabb a nap. Sürögnek-forognak az emberek a Fő téren, csak leszaladnak elvégezni dolgukat, de azért olyanok is akadnak, akiket már név szerint ismer.
„Mivel közalkalmazott vagyok, nem csak az itteni vécéhez osztanak be dolgozni, de itt a legjobb. A Fő téren mindig történik valami, és innen mindent látok.”
A takarítónő mesélt a kővel fenyegetőző férfiról, részegekről, akiket innen visz el a mentő, verekedésekről, de még konkrétan az illemhelyen is zajlik az élet.
Ha valaki el akar bújni a Fő téren, a vécé lesz az első, ami eszébe jut - tudtuk meg. Rendőrök elől bujkáló férfi is fenyegette már meg a nőt, hogy ha szólni mer, agyonveri. Rémült lány is húzta meg magát odalent, aki egy fiú elől menekült, és kisgyereket is kellett már kiimádkozni a fülkéből, aki megsértődött az anyukájára.
„Régen sokat jártam ide édesanyámhoz, amikor ő dolgozott itt, de akkor még semmi ilyen balhé nem volt a Fő téren. Ez a hely nem régóta lett ilyen.”
A takarítónőnek az anyja is közfoglalkoztatott volt és legtöbbször a Fő téri nyilvános illemhelyre osztották be.
„Egyszerűen csak így alakult, hogy én is itt dolgozom.”
A Fő téri vécé takarítója egyébként nem szégyelli, hogy itt dolgozik. Szerinte az lenne a szégyellnivaló, ha nem dolgozna.