Ugye sokan emlékeznek még arra, hogy milyen volt annak idején sorban állni a műanyag tálcákkal, hogy megkapják a napi adag levest, főételt, és ha különösen jó nap volt, akkor süteményt? A mi iskolánkban például, ahol szintén az Elamen uralta a konyhát, csak akkor lehetett repetázni a második fogásból, ha az üres leveses tányérunkat bemutattuk a konyhás néninek. De persze ezt is megoldottuk: addig öntögettük össze a leveseket, míg kaptunk egy üres tányért, aztán mindenki azt vitte felmutatásra.
Bizonyára Önöknek is vannak emlékeik az Elamenről: kinek jók, kinek rosszak. Az elmúlt néhány hónapban viszont olyan sok olvasói levelet kaptunk a témával kapcsolatban, hogy muszáj volt utána járnunk: milyen most a közétkeztetés színvonala?
A tények
Először is a szombathelyi önkormányzatnak, majd az Elamen Zrt.-nek tettünk fel néhány kérdést. Ezekből megtudtuk, hogy a városnak 1996 óta van szerződése az Elamen Zrt.-vel, amit a cég közbeszerzési úton nyert el. A legutóbbi ilyen szerződést 2011-ben kötötték, és 2016-ig tart. Tehát nem az egyes intézmények döntenek arról, honnan szerzik be az ételt, hanem önkormányzati közbeszerzés.
Az Elamen Zrt. idestova 18 éve látja el Szombathely közétkeztetését. Óvodások, általános- és középiskolások eszik nap mint nap az általuk készített tízórait, ebédet uzsonnát. Szombathelyen 37 intézményben felelősek az étkeztetésért. Naponta átlagosan 3 877 adag reggelit vagy tízórait, 7 492 adag ebédet és 3 866 adag uzsonnát vagy vacsorát szolgáltatnak.
Szigorú szabályok
Az Elamennek nagyon szigorú szabályokat kell betartania mindennapi tevékenysége alatt. Ők üzemeltetik a konyhákat, majdnem pontosan ugyanazokat, amiket 18 éve megkaptak, és biztosítják azok személyzetét, na meg persze a személyzet képzését. Az egyes étkezésekre szánt fejenkénti összeget az önkormányzat határozza meg a képviselőtestület jóváhagyásával. Ez az összeg természetesen más egy óvodás és egy iskolás esetében, hiszen az étel mennyisége sem egyforma. Adagra főznek, meg van határozva, hogy kinek mennyi jár: egy középiskolás leves adagja például három deci. De minden más is pontosan meg van adva dekagrammra.
Mindig az adott városon belül főznek és szállítanak – ha olyan konyháról van szó, ahol nem megoldott a helyben főzés, akkor a legközelebbi általuk üzemeltetett konyhából. Szóval az egyik iskolából a másikba, lehetőség szerint minél közelebb. Az alapanyagokat nagy- és kiskereskedőktől, valamint őstermelőktől szerzik be, törekedve arra, hogy helyi vagy legalább megyén belüli szállítók legyenek.
Ezek tehát a száraz tények, melyekkel nincs mindenki tisztában az Elamen ebédjeit elfogyasztók közül. De hogy a cégről készített anyagunk teljes és átfogó legyen, két héten keresztül teszteltük névtelenül két konyhájukat is: egy középiskolait, és egy óvodait. A tesztek részletes eredményeit az elkövetkező napokban, két cikkben tesszük közzé a Nyugat.hu-n!